Elveszett nemzedék?

Tartson egy nap internetszünetet!

/ 2008.03.19., szerda 18:10 /

Nem érdemes tanítani őket, reménytelenek - vallják oktatók a mai egyetemistákról, főiskolásokról. Tárgyi ismereteik minimálisak, de nem is kívánják pótolni azokat. Ők az információs társadalom első hazai nemzedéke. Elveszettek. Vagy mégsem?

Még mielőtt a felsőoktatásba áramló hallgatói utánpótlás minősége láttán világvégét kiáltanánk, Roska Tamással szögezzük le, hogy a rendszerváltozás, a külföldi egyetemeken való tanulás lehetősége, a világháló a tehetséges diákok előtt hihetetlen távlatokat nyitott. A rátermettek például neves nyugati egyetemeken, csúcstechnológiai cégeknél érnek el sikereket. Roska az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének laboratóriumvezetője és tudományos tanácsának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának alapítója, a kaliforniai Berkeley Egyetem vendégprofesszora. Válogatott diákokkal foglalkozik hát, de korábban megismerkedett a középiskolákból bekerült diáksereggel is, melynek létszáma az utóbbi tizenöt évben közel megnégyszereződött.

Zavart agyú szörfölők

Az országban ötven és nyolcvan között van az igen színvonalas gimnáziumok száma - s itt nem a főváros és a vidék között húzódik a határvonal -, akik nem ezekbe járnak, szinte reménytelen helyzetbe kerülnek a nemzetközi élmezőnyben. Ez az utóbbi évek szegregációja - véli Roska. A kétszintű érettségi bevezetésével a műveltségi szint visszaesett, hiszen ha valakit nem kényszerítenek a magasabb szintre, az általában nem fog kiemelkedően tanulni. Nem alakul ki az absztrakciós képessége, az önnevelési fok pedig kritikán aluli. E fiatalok előtt tizennyolc éves korukra bezárult az igényesebb szellemi, érzelmi világ, nem találkoztak a katarzist jelentő művészi alkotásokkal.



A szülők nem értek rá foglalkozni velük, nem kísérik figyelemmel a tanulásukat, az iskolában sokszor nem találkoztak olyan tanárral, aki hatni tudott volna rájuk. Nem érinti meg őket a művészet egyetlen területe sem, hiába verődnek csoportokba, többnyire magányosak, nem tudják kivel megbeszélni gondjaikat. Információikat az internetről szerzik, a Googleban néznek utána mindennek, ami óriási lehetőség, ám nem tudják eldönteni, hogy amit letöltenek, igaz-e vagy sem. Fogalmuk sincs arról, hogy a pénz itt is manipulálhat - mint Prószéky Gábor programozó matematikus, nyelvész kísérletei is bizonyították, amikor négy keresőbe írta be ugyanazt a kérdést, de mindenütt más volt az első tíz válasz; a sorrendben ezután jövőket általában már nem is nézzük meg.

Minél többet szörfözik valaki az interneten elmélyült ismeretek nélkül, annál zavartabb lesz a tudása - mondja Roska Tamás. De ha már vannak alapismeretei, mély fogalmai, képes önállóan feladatokat megoldani, akkor is egy-egy nap internetszünetet kell tartani, amikor nincs böngészés, csak érzelmi, intellektuális feltöltődés, elmélyült tanulás és gondolkodás. "Egyetértek Alan Greenspannal, az Egyesült Államok nemzeti bankja volt elnökével, hogy a XXI. század koncepcióvezérelt gazdaságát, az új termékeket és szolgáltatásokat azok fogják kitalálni, akik a szaktárgyaikon túl nyelvekkel, filozófiával, logikával, irodalommal, képzőművészettel, zenével is foglalkoznak" - mondja Roska, s hozzáteszi: legkreatívabb tanítványai valamelyik művészeti területen is otthonosan mozognak. ---- ----Tudás és lélek

Freund Tamás agykutató, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója szerint amikor a fiatalok egy részének szembeszökő tompaságáról beszélünk, nem az agy feldolgozó kapacitásának csökkenéséről van szó, sőt az állandó kihívások, az adaptációs nyomás serkenti az agyműködést. Az agy szerkezeti változásai egyébként is százezer években mérhetők, így visszafejlődésről még véletlenül sem beszélhetünk. Hogy a mai egyetemisták jóval kevesebbet tudnak, mint az egy-két évtizeddel előttük végzettek, arra az agykutatás tudományos magyarázatot adott.

Az agykéreg tárolja az információkat, de ezek csak akkor mozgósíthatók, ha érzelmi megerősítést kapnak. Ha ez nincs, holt tudásról beszélhetünk. A mai diákok természetesnek veszik, hogy az interneten minden információ elérhető, ellustulnak, nem tudnak kérdezni. Ráadásul a kulturális hagyományok átörökítése rossz hatásfokkal történik. Nincs közös nyelv a nemzedékek között, hiányzik a közös ismeretanyag, gyökeresen változik a szellemi környezet, korábban nem látott káros jelenségek sorával kell szembenéznünk.

Tudományos magyarázat tehát van, de a társadalom s a közoktatás ügyet sem vet rá. Változatlanul az információkat hajszoljuk, a mennyiséget, és nem a mélységet tartjuk szem előtt. Kapcsolataink kiüresednek, a személyes találkozásokat a mai tizen- és huszonéveseknél felváltotta a számítógép, MSN-en ötven-hatvan emberrel csevegnek érzelmek nélkül, egy-egy nevető vagy legörbülő szájú emberkével jelezve véleményüket.

Freund Tamás szerint viszsza kellene adni a művészeti tárgyak rangját, hogy a gyerek újra önfeledten zenéljen, énekeljen, tanuljon művészettörténetet, gyönyörködjön műalkotásokban, irodalomórán hallgasson verseket. Nem az egyetemi anyagot kell elsajátítani a középiskolában, hanem a lélekképzésre kellene helyezni a hangsúlyt. Ahogy a humánszférában járatos fiatal reáltudósként sokkal kreatívabb, mint a művészetek területén idegenül mozgó társai - s persze mindehhez karizmatikus tanárok kellenének.

Maróth Miklós akadémikus, a Pázmány bölcsészkarának alapító dékánja, az arab szak vezetője szerint sem lehet egyetlen masszaként kezelni az egyetemi hallgatókat. Ő kitűnő, érdeklődő diákokkal találkozik az arabisztikán, de amikor görög filozófiából vizsgáztatott egész évfolyamokat, megtapasztalta, hogy tökéletesen felkészületlenül, arcátlanul is beülnek hozzá vizsgázni.

A felsőoktatás legfőbb gondja, hogy a régi időkkel szemben, amikor a korosztály 5-10 százalékát vették föl egyetemre, ma több mint negyvenet - de ennek 75 százaléka nem érdekelt a tanulásban. Azért jelentkeznek egyetemre vagy főiskolára, hogy ne kelljen dolgozni. Hogy mitől motiválatlanok a fiatalok, arról csak találgatások léteznek. Maróth szerint a közoktatás nem figyel arra, hogy tisztességes munkára szoktassa őket, lanyhult a számonkérés, nem buktatnak az iskolákban, a családnak pedig nincs ideje a gyerekre. A felsőoktatásban a bolognai rendszer bevezetése változást hoz, hiszen a hallgatók jó része három év után alapdiplomával kikerül. Igaz - legalábbis bölcsészkarokról - többnyire semmit sem érő papírral. Nem lesz belőlük sem értelmiségi, sem jó mesterember, s még kérdés, hogy mihez kezdenek majd, és mit kezd velük a társadalom.

Ami a diákok számítógépről szerzett műveltségét illeti, Maróth Miklós is erősen kétkedő. Mert azoknak, akik előzetes tudással rendelkeznek, az internet megkönnyíti az információszerzést, ám a többség nem tudja eldönteni, hogy igaz vagy nem igaz információval van-e dolga. Ők nem jutnak messzire, hiszen a tudás rendezett ismereteket tételez fel, a rendezetlen információk pedig a nem tudást erősítik. Hogy mit lehet tenni? Alapkérdésekre kellene válaszolni: arra, hogy mit tanítsunk. Maróth Miklós szerint az iskola elsődleges feladata, hogy állampolgárokat neveljen, márpedig ezt nem matematika-, hanem humánórákkal lehet elérni. A feleslegesen agyonterhelt, rossz állóképességű diákok életkori sajtosságait figyelembe kellene végre venni, a szakembereknek be kellene látniuk, hogy a hogyan helyett a mit kérdésén kellene gondolkodni. ---- ----Törekvő vagy életunt

Pléh Csaba pszichológus, egyetemi tanár úgy tartja, nem mélyebb most a szakadék a nemzedékek között, mint évtizedekkel korábban. Szerinte tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekek, aki beleszülettek az információs társadalomba, az internetről szerzik ismereteiket. Könyvtárban, de még családi könyvespolcon keresgélni számukra időveszteség, s ami fontos, néhány kattintással elérhető - vélik. Ennek az olcsó, gyors információszerzésnek vannak veszélyei, de léteznek előnyei is.

A gyerek gyorsabban szerkeszt, sallangmentesebben ír - szerencsés esetben, és ha valóban kompetenciafejlesztés folyik az iskolákban. Nálunk a jelszavak szintjén erről van szó, csakhogy a pénzkivonások miatt egyre több diákra egyre kevesebb tanár jut, így csökken a nevelő, a tutor és a tanítvány közösen eltöltött ideje. A többség nem tudja, mit akar, nincs hivatástudata, azért jelentkezik a felsőoktatásba, hogy legyen valahol.

Csíkszentmihályi Mihály kutatásaira hivatkozva Pléh Csaba az első három év után a kamaszkor, a 13 és 17 év közötti időszak kritikus voltára hívja fel a figyelmet. Ekkor dől el, hogy valaki kulturális fogyasztó lesz-e vagy alkotó ember, befogadó vagy teremtő, törekvő, tele életkedvvel, vagy végzetesen passzív és életunt. Ez az az életkor, amikor a társadalom még tehet valamit. De ha nem figyel rá sem a család, sem az iskola, ha ideje nagy részét a televízió előtt tölti, fáradt spleenes fiatalember érkezik a Pléh Csaba szerint elavult szerkezetben működő felsőoktatásba. Oktalanul hosszúak a szorgalmi időszakok, melyekben nem tanul a hallgató, s elnyúlik a vizsgaidőszak is.

Ebben, az Európában elterjedt modellben sem a tanárok, sem a hallgatók idejével nem takarékoskodnak, ráadásul a diáknak túl sok tárgyat kell felvennie, így semmiben sem tud valóban elmélyülni. E gondokkal a magyar felsőoktatásnak szembe kell néznie. Egyébként - teszi hozzá Pléh Csaba - a felsőoktatás mai válsága tíz-tizenöt éven belül magától is megoldódik; ahogy a társadalomnak egyre súlyosabb gond, hogy mi legyen a nyugdíjasokkal, úgy nem fogják tudni eltartani a jobb híján a felsőoktatást választó, ambíciók nélküli diáktömeget sem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.