valasz.hu/kultura/ez-is-libsi-mantra-tusvanyos-mellett-a-heti-valaszban-is-vitazott-a-magyar-idok-kulturharcosa-129181

http://valasz.hu/kultura/ez-is-libsi-mantra-tusvanyos-mellett-a-heti-valaszban-is-vitazott-a-magyar-idok-kulturharcosa-129181

Etyeken mindig történik valami

/ 2015.06.24., szerda 15:52 /

Ha egy önkormányzat nem tud mit kezdeni magával, akkor borfesztivált szervez – mondja az e téren jelentős tapasztalatokkal rendelkező Rókusfalvy Pál. Az általa alapított Etyek Pincefesztivál és az Etyeki Kezes-Lábos Fesztivál is sikeres volt, egy idő után mégis „elengedte” őket, és másba kezdett. Most azt is elmondja, hogy miért.

– Aki borásznak áll, nem feltétlenül szervez fesztivált.

– A borral egy szerethető, a családi, baráti közösségekre építő életformára találtam, de eleinte semmiféle tudással nem rendelkeztem róla. Viszont szerettem volna kommunikációs tapasztalataimat a közösség szolgálatába állítani: úgy láttam, az etyeki borvidéket érdemes leporolni, a köztudatba hozni.

– A fesztivál volt a reklámhordozó?

– Nem akartunk ágyúval lőni verébre, de úgy gondoltam, első körben így tudunk közösséget építeni. Akkora siker lett, amilyenre senki nem számított. Ez tíz évig tartott, de közben éreztük, hogy ez vissza fog ütni. Népünnepély lett belőle, ezért egy idő után összehúztuk magunkat: az emberek nem is értették, 2012-ben miért mondjuk azt, hogy ez volt az utolsó fesztivál, de mi tudtuk, mire készülünk: háromszáz munkatársunk már Etyeki Piknik feliratú pólóban segédkezett.

– Nem bánták meg a váltást?

– Aki brandet épít, az el meri engedni, mert tudja, hogy a következő feladat ki fogja szorítani az előző ötletet. Idő kellett, mire az emberek megértették, hogy nem évi két alkalommal szeretnénk bemutatni a borvidéket, hanem minden évszakban: télen olyan disznóvágást rendeztünk, amilyet egy 70 ezres fesztiválon soha nem tudtunk volna. Háromezer ember sétált a hóesésben. Nemcsak úgy akarunk közösséget építeni, hogy a látogatókat ideszoktatjuk, hanem úgy is, hogy a kis etyeki csapatunk erősödik. Be kell vonni mindenkit, aki kapcsolódni tud a borkultúrához: sajtost, szörpöst, zenészt, festőművészt, fafaragót.

– A település örül ennek?

– Sok kis pincében, amit pár éve még el akartak adni, most építkezés zajlik. Az etyeki polgárnak ne az legyen a célja, hogy bejön valamelyik budaörsi bevásárlóközpontba pénztárosnak vagy biztonsági őrnek, hanem művelje meg a földjét: „Budapest szőlőskertjében” olyan adottságok vannak, mint kevés helyen az országban. A turizmus is akkor működik, ha van mögötte tartalom: egy családi vállalkozás például, amely a regionális értéket érdekessé teszi mások számára.

– A nyári piknik már lement, az őszi pedig csak szeptemberben lesz…

– A pincéket minden hétvégén kinyitjuk. A piknikeket is úgy hirdetjük már, hogy hozzátesszük: a gasztrosétányon. Egy idő után a pikniket is el fogjuk engedni, és olyan gasztrosétányt akarunk kialakítani, ahol 20-25 pince kínálja a portékáját. Azt szeretném, ha Etyek olyan lenne, mint Ausztriában Wachau, Burgenland, Steiermark, ahol gyönyörű borutak vannak. Ehhez kell megteremteni az infrastrukturális hátteret: az európai uniós pályázatokat ilyen attrakciókhoz találták ki.

– Biztos anyagi háttér nélkül is bele mert volna vágni a fesztiválszervezésbe?

– Ahogy öregszik az ember, egyre inkább arra vágyik, hogy értékeket teremtsen, és annál nagyobb dolog nincs, mint ha a következő nemzedéknek is át tudja adni. Kellett ehhez az az anyagi biztonság, amit megteremtettünk a családi vállalkozásunkkal. A Roxer a nevünkre utal: felvidéki ciszter család, ebből magyarosítottak elődeink Rókusfalvyra. Késmárk mellett van Rakúsy – ez a szlovák neve, magyarul Rókus –, ott éltek a Roxerek az 1300-as évektől. Huszonnégy éve kreatív reklámügynökségként indultunk, és a piaci igényekre figyelve olyan multifunkciós céget hoztunk létre, amely tud rendezvényt szervezni, vannak grafikusai, szövegírói is, teljes körű kommunikációs szolgáltatást nyújt.

– Az etyeki rendezvények Roxer-produkciók?

– Eleinte azok voltak, de ma már bevonjuk a pincetulajdonosokat is. A kreatív részét és a marketinget mi csináljuk, és a felelősséget is én vállalom: ha valaki rosszul lesz, a mentőnek ott kell állnia. 2003-ban, amikor kezdtünk, még nem voltak támogatások, de a kommunikációs világból megvolt az a hátterem, ügyfélköröm, amely elhitte, hogy ez jó dolog lesz, ezért szponzorként be tudtam vonni őket. Ma már vannak támogatási pontok, pályázati lehetőségek: olyan struktúrát szeretnék kitalálni a piknik utáni időszakra, hogy mindenki meg tudjon állni a saját lábán. A nagy fesztiválok megcsinálták a marketinget Etyeknek, a pikniknél még van egy laza szövetség, de egy idő után már a gasztrosétány vonzza majd ide a látogatókat. Mit csináljunk hétvégén? Menjünk ki Etyekre, mert ott mindig történik valami.

– Mindig egy lépéssel előrébb járnak: a műanyag kártyás fizetést is először vezették be.

– Erre azért volt szükség, mert a fesztiválunk nem volt körülzárva kerítéssel, aminek a határain belül én szabom meg a játékszabályokat, hanem egy falura települt rá, és rengeteg volt a zugárus. Sok energiámba és költségembe került, hogy ne lepjék el a falut a kombi Zsiguliból áruló vattacukrosok és a szőlő közepén letelepedő hot dog árusok. Most viszont már nem használjuk a kártyát, mert a piknik hangulatához nem illik. Egy ideje nem a faluban vagyunk, hanem a pincesoron, ami egészen egyedi élményt nyújt. Az utazás ma már olyan sokba kerül, hogy felértékelődik a regionalitás. Így működik Toscana és számos borvidék a világban. Olyan kultúránk van, hogy ha jobban odafigyelünk rá, akkor ezt a kultúrát akarják majd minél többen – akár csak egy hétvégére – megérezni.

– Ezernyi fesztivál van: hosszú távon melyik tud életben maradni?

– Ma már ha egy faluban föltesznek egy körhintát, azt mondják: körhintafesztivál. Milyen fesztivál nincs még? Nem véletlenül szabadultunk meg ettől a szótól. Volt már 6000 fesztivál, ebből 240 regisztrált, és csak 43 kapta meg a kiváló minősítést: örülök, hogy ebből kettő a miénk volt. Hosszú távon a nagyok között is csak az marad életben, amelyik meg tud jeleníteni valami egyedi, jól megfogalmazott identitástudatot. A gasztrofesztivál elnevezésről például már mindenkit lebeszélnék. Vicces, mert amióta megtaláltuk a piknik kifejezést, azóta egyre többen használják. A Pincefesztivál szót viszont levédettük, mert nem akartuk, hogy valakik azt a látszatot keltsék, hogy közünk van egymáshoz. A marketinget ötvenfős szakembergárdával találjuk ki: ezt az értéket, know-how-t az ember nem szereti ingyen odaadni.

– Mi a helyzet az egyre szaporodó borfesztiválokkal?

– Ez tragédia. Ha egy önkormányzat nem tud mit kezdeni magával, kitalálja, hogy borfesztivált szervez. Kitesznek bódékat, és műanyag pohárból itatják a népet. A rendezvényszervezés szakma – miért hiszi mindenki, hogy ért hozzá? A borászok is azt gondolták az első években, hogy ők grafikusok is: ha kiváló borokat készítenek, akkor a borukhoz ők tudják a legjobb címkét tervezni. Ez nem profi hozzáállás. A legnagyobb csatámat Etyeken az üvegpoharak miatt vívtam borász barátaimmal. Eleinte tiltakoztak, mondván, az csak macera. De ez aztán természetessé vált nálunk.

– A fesztiválifjúság élteti a borfesztiválokat is?

– Mi abban is mások vagyunk, hogy próbálunk olyan programot kínálni, ami ezt a fiatal kört odavonzza. Ebben egyébként sokat súgnak a felnőtt gyerekeim. Tudom, ha beteszünk egy Muriel-vagy egy Bohemian Betyars-koncertet, akkor a szombat este meg van oldva. Ezek a fiatalok sokan vannak, és mindenki azt szeretné, ha náluk költenék el apuka pénzét: Etyeken viszont már arra is figyelnek, hogy milyen borospohárból isznak. S ha tudatosabban fogyasztja az ember a bort, akkor nem csupán az alkoholt fogadja be, hanem a kultúrát is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.