Lábon lőtte magát a Jobbik a Saul fiával
A legtekintélyesebb európai fesztiválon, a cannes-i mustrán 1984 óta először nyerte el magyar film a zsűri nagydíját. Pusztán újszerű ábrázolásmódjáért ismerték el három díjjal Nemes László Saul fia című drámáját, vagy sajátos értelmezése miatt új korszakot nyithat a holokauszt filmes megközelítésében? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.
„Elfogadhatatlan, hogy miután a Sorstalanság 920 millió forint közpénzt kapott, most a Saul fia című újabb holokausztfilmre (Nemes Jeles László első játékfilmjére) 205 millió forint gyártási támogatást szavazott meg a Magyar Nemzeti Filmalap döntőbizottsága Andy Vajna vezetésével” – bújt elő Novák Elődből a filmkritikus két éve, amikor a képviselő a Facebookon közzétette A Jobbik véget vet a holokausztiparnak című bejegyzését. A csütörtöki Heti Válaszban bemutatjuk, miért lőtt bakot állításával a jobbikos képviselő, miért nem illik bele a Saul fia a holokausztfilmek bejáratott műfaji kereteibe, s hogy hogyan múlja felül megközelítésmódjában, színvonalában a zsáner unásig ismert elemeit.
Nemes László alkotásának legfőbb erénye, hogy a vészkorszakról szóló közbeszéd két alapállítását helyezi az eddigiektől eltérő fénytörésbe. Hogyan lehet, hogy a lágerekben nem tört ki lázadás, az emberek fegyelmezetten dolgoztak a biztos halálig? A másik egy népszerű vulgárteológiai kijelentés: az élet értelmetlen, és Isten nem létezik, hiszen ha létezne, nem engedte volna megtörténni ezt a szörnyűséget. Összeállításunkból az is kiderül, milyen válaszokat ad a film ezekre az alapdilemmákra.
Részletes háttér a május 28-i Heti Válaszban. Lapunk elektronikus formában a Digitalstandon is megvásárolható.
