valasz.hu/kultura/a-nehezebb-ut-jobban-esik-kollar-klemencz-laszlo-irodalomrol-es-a-popzene-szinvonalarol-129224

http://valasz.hu/kultura/a-nehezebb-ut-jobban-esik-kollar-klemencz-laszlo-irodalomrol-es-a-popzene-szinvonalarol-129224

Ezüstbe vésett patthelyzet

/ 2001.09.07., péntek 07:39 /

A közelmúltban több országos napilap is tényként közölte: a Seuso-saga újabb fejezeteként - a kilencvenes évek elején lezajlott jogi hercehurca ellenére - a rejtélyeiről elhíresült leletet az illegális műtárgypiacon kínálták eladásra. A provenienciáját igazoló hamis papírok miatt piaci szempontból ellehetetlenült kincset állítólagos közvetítők Japánban és két, meg nem nevezett arab országban is megvételre ajánlották.

Fotó: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
A kincs három darabja: a Hippolytus-készlet

Bánkutiné Hajdú Éva miniszteri biztosnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Seuso-titkársága vezetőjének meggyőződése szerint a Seuso-kincs néven ismertté vált késő római leletegyüttest hazánkban találták. Hajdú Éva úgy véli, hogy e meggyőződését a rendőrség által felvett tanúvallomások egész sora, régészeti analógiák, a nemzetközi műkereskedelem ismert személyiségeinek és néhány kétes hírnévnek örvendő figurájának véleménye egyaránt alátámasztja. A miniszteri biztos szerint mindezek közvetett bizonyítékok láncolatát alkotják, miközben kétségtelen tény, hogy perdöntő bizonyítékot a tárgyak hazai lelőhelyének pontos azonosításához még nem találtak. Hajdú Éva hangsúlyozta, hogy a minisztérium minden erőfeszítése és az Országos Rendőr-főkapitányság műtárgyvédelmi egységével - amely 2000 októbere óta ismét nyílt eljárásban nyomoz a kincs megtalálójának halála ügyében - folytatott közös munkája arra irányul, hogy a bizonyítékokat megtalálják, és a páratlan szépségű leleteket hazahozhassák.

A Seuso-kincsnek nevezett ezüstlelet körül több mint tíz éve kirobbant régészeti huzavona lezáratlan. A kialakult kényszerű status quo nemcsak a tulajdonlás kérdését, hanem a kutatás helyzetét is nehezíti, hiszen a magántulajdonban lévő együttes jószerivel megközelíthetetlen. A honi tudósok közül csupán Szilágyi János György régészprofesszor - az ő nevéhez fűződik a magyar igények alapját képező "Pelso" felirat felismerése -, valamint az ominózus per alatt Nagy Mihály régész tanulmányozhatta.

A lelet
1. tál - ornamentális, geometrikus díszítésű (ezüst, niellós technika); 2-4. kézmosó készlet: egy pár ornamentális, geometrikus díszítésű kancsó (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt), kézmosó medence - ornamentális, geometrikus és növényi díszítésű (ezüst, domborműves, trébelt); 5. kancsó - figurális, dionüsztikus jelenetekkel díszített (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt); 6. amfora - ezüstből készült dugóval (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt); 7. illatszertartó szelence - nyitható, kúpos fedéllel (ezüst domborműves, trébelt); 8-10. Hippolytus-készlet: a) fedeles kancsó (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt), b-c) egy pár háromlábú situla (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt); 11. fedeles kancsó - figurális, állatjelenetes díszítésű (aranyozott ezüst, niellós ornamenssel); 12. Seuso-tál - figurális díszítésű (aranyozott ezüst, niellós ornamenssel, hasonló díszítése miatt az állatjelenetes, fedeles kancsó és a tál valószínűleg egy készlet részét képezte); 13. Achilles-tál - figurális díszítésű (ezüst, gravírozott és trébelt); 14. Meleagros-tál - figurális díszítésű (ezüst, gravírozott és trébelt); 15. rézüst.
"A kincsnek régészeti, művészettörténeti szempontból történő megítélése meglehetősen problematikus. Különösen annak tudatában, hogy a lelet magyar feldolgozása nem történt meg. Mivel a műtárgyakat nem régészeti feltáráson találták, számos, a történeti összefüggésekre utaló információ semmisült meg. Az egyetlen publikált monográfia, Maria Mundel Mango munkája pedig több kérdést is nyitva hagy és több szempontból is cáfolható" - állítja Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője, a kérdéskör egyik szakértője.

Az angol kutatónő publikációja elsősorban a lelet darabjainak precíz leírását tartalmazza, a mű második része, a tudományos következtetések fázisa az időközben hamis papírok miatt megvétózott, libanoni származás igazolásában merül ki. A tézis, egyik sarkalatos pontjaként, a 14 darabos együttes "mostoha" tartozékának, az ezüsttárgyak egy hányadát magában rejtő rézüstnek az általa vélt elrejtéssel egykorú, VI-VII. századi datálását és libanoni származását feltételezte - tévesen. A kincs legkevésbé esztétikus darabjának késői keltezése az V. századbeli római kivonulás függvényében a pannóniai elrejtés cáfolata kívánt lenni, az oldalakon megmaradt talajlerakódásban felfedezhető tálperemlenyomatok igazolták viszont a tárolóedény és az ezüstkincs összetartozását. Az üst jellegzetes fűrészfogas illesztési technikája IV. századi pannóniai sajátosság. Két meghajlított és összeszegecselt rézlemez képezi a henger falát, az enyhén domborított fenéklemezt egy fogazott varrattal erősítették az edény oldalához.

Maguk az ezüsttárgyak a Római Birodalom bármely szegletében készülhettek. A hasonló funkciójú és formájú, bár kevésbé monumentális késő császárkori együttesek elég gyakoriak a IV. század második felében. Az impérium területén előkerült pietrosai és concesti, valamint a boroczycei ezüstleletek amforái formai rokonságról tanúskodnak. Üveg- és - feltehetően - aranykészletek is készültek, ám utóbbiak vagy a föld mélyén rejlenek, vagy ami valószínűbb, beolvasztásra kerültek. Ilyen nagy méretű példány azonban nem került elő. Tóth Endre szerint a Seuso-lelet pannon eredete sem zárható ki, mint mondja, "a IV. században császári székhelyként is funkcionáló Sirmium (ma Sremska Mitrovica, Szerbia) pénzverdével és ötvösműhellyel is rendelkezett; a közelebbi lokalizálást azonban nehezíti, hogy a gyártó pecsét és az ötvös utaló kézjegye nem maradt ránk. Figyelemre méltó azonban az ötvösműhelyre utaló technikai jellemző, a IV. századi Pannónia területén előkerült leleteken gyakori niello használata. Az állatjelenetes kancsón, a geometrikus ornamentikájú tálon, valamint az úgynevezett Seuso-tálon is alkalmazták".

A lelet
1. tál - ornamentális, geometrikus díszítésű (ezüst, niellós technika); 2-4. kézmosó készlet: egy pár ornamentális, geometrikus díszítésű kancsó (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt), kézmosó medence - ornamentális, geometrikus és növényi díszítésű (ezüst, domborműves, trébelt); 5. kancsó - figurális, dionüsztikus jelenetekkel díszített (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt); 6. amfora - ezüstből készült dugóval (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt); 7. illatszertartó szelence - nyitható, kúpos fedéllel (ezüst domborműves, trébelt); 8-10. Hippolytus-készlet: a) fedeles kancsó (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt), b-c) egy pár háromlábú situla (aranyozott ezüst, domborműves, trébelt); 11. fedeles kancsó - figurális, állatjelenetes díszítésű (aranyozott ezüst, niellós ornamenssel); 12. Seuso-tál - figurális díszítésű (aranyozott ezüst, niellós ornamenssel, hasonló díszítése miatt az állatjelenetes, fedeles kancsó és a tál valószínűleg egy készlet részét képezte); 13. Achilles-tál - figurális díszítésű (ezüst, gravírozott és trébelt); 14. Meleagros-tál - figurális díszítésű (ezüst, gravírozott és trébelt); 15. rézüst.
A magyar eredet egyik aduja egy azonos, niellós technikával készült, ma a Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő ezüsttöredék. Az 1870-es években Kőszárhegyen előkerült háromlábú tripusnak - összecsukható, edénytartó asztalkának - csupán két lába, valamint rögzítőpántjai maradtak fent. A késő római kori darab maga is egyedi, kiemelkedő méretéből és anyagából adódóan akár a Seuso-lelethez is tartozhatott. Ám a hipotézis bizonyítását nehezíti, hogy a műtárgyak nem azonos időben és nem egy helyen bukkantak fel. (Kőszárhegy a Balaton-felvidéki Polgárditól - a Seuso-lelet feltételezett lelőhelyétől - északra fekszik.)

A tripus elengedhetetlen tartozéka a monumentális edénykészleteknek, feltűnő azonban a magyarországi példány használhatatlansága - mérete és anyaga miatt saját súlyát is alig bírja megtartani. Anyagukból adódóan a nagy töménységű ezüstből készült, tehát kellő szilárdsággal nem rendelkező tálalóedények nem felelhettek meg elsődleges rendeltetésüknek, elsősorban díszítő funkciót tölthettek be. Ennek megfelelően bőven aranyozott, figurális domborművekkel és geometrikus ornamenssel díszített műtárgyak a késő császárkori, hellenisztikus hagyományokra visszavezethető római ötvösség jegyeit viselik magukon. Feltűnő ugyanakkor, hogy - ellentétben a hasonló együttesekkel - készletekre jellemző kisebb tárgyak (poharak, kisebb díszedények) hiányoznak. A szögletes keresztmetszetű fülű korsók, a niello használata - egyediek. És nem utolsósorban: az említett hasonló együttesek nagy része a IV. század hatvanas-hetvenes éveiben készült, így kijelenthető, hogy a Seuso-kincs legkésőbb a IV. század utolsó negyedére keltezhető.

A stíluskritikai, ikonográfiai vizsgálatok, illetve a domborműves jelenetek tartalmi elemzése alapján Tóth Endre szerint arra lehet következtetni, hogy a kincs egy esküvői ajándéknak szánt dekoratív tálalókészlet darabjaiból áll. "A halászatot, vadászatot és lakomát ábrázoló zsánerjelenetekkel díszített Seuso-tál medalionjának köriratában megörökített ajánlás, 'használják a tárgyat Seuso és utódai', az ajándékozás feltételezett alkalmát igazolja - magyarázza Tóth Endre -, illetve a tulajdonos kilétét ismerteti. Aki minden bizonnyal nem volt keresztény; a műtárgy közepén található Krisztus-monogram nem feltétlenül a vallási hovatartozásra utal, lehetett a császár iránti lojalitás metaforája is. A jel a 380-as, de inkább a 400-as évektől mutatható ki a keresztény liturgikus tárgyakon."

A tál alsó harmadának halászjelenetében a hullámokkal érzékeltetett vízfelület a Pelso megjelölést viseli. A Balaton római kori elnevezése az 1895-ben publikált Pauly-Wissova-féle antik lexikon megjelenése óta ismert, a kincs pannon jellemzőjét Szilágyi János György régészprofesszor ismerte fel. A felirat kétségtelenül arra a tájegységre utalt, ahova az ajándékot szánták. Seuso rezidenciája a Pelso közelében fekvő római települések egyikén lokalizálható.

A köriratban említett, rejtélyes Seuso kiléte felderíthetetlen. Felmerült a Segusio becézett változata is. "Ma inkább az az álláspont elfogadható, hogy elrómaiasodott bennszülött személy lehetett - véli Tóth Endre. - Pannóniában a kelta eredetű családoknál előfordulnak hasonló hangzású nevek - Deuso, Reuso. Valószínű, hogy a pannon őslakos nép - jelesül a kelták - köréből származott. Egy pannon földbirtokos fia lehetett - a provincia meglehetősen szegény, katonai tartomány volt, így ekkora volumenű ajándékot csak egy, az arisztokrácia szűk rétegéhez tartozó személy kaphatott."

A Seuso már-már mitikus katonai karrierjét feltételező (Mango) libanoni származtatás tarthatatlansága, a tripus és a Seuso-lelet közötti stiláris megfelelések, a topográfiai jelentőséggel bíró Pelso felirat, illetve a kincseket rejtő rézüst előfordulási területe mind arra mutatnak, hogy az ezüstkészletet a Római Birodalom északi territóriumán, Tóth Endre szerint valószínűleg Pannóniában használták. Ennek bizonyítása azonban a jövő feladata. A kutatások jelenlegi, megrekedt stádiumán elsősorban újabb - akár a készletből hiányolt kisebb, de a már meglévő együttessel közvetlen kapcsolatba hozható - tárgyak felbukkanása eredményezhetne markáns áttörést.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.