Film a botrányplakát mögött: megnéztük az új Kern-mozit

/ 2016.01.21., csütörtök 18:40 /

Aki emlékszik még a Sztracsatellára, A miniszter félrelépre vagy a debütáló Kern-lemezre (Lövölde tér), az aligha számít forradalmi változásra a színész-rendező új filmjében. A Sztracsatellához képest legalábbis kevés dolog változott: a remek Ragályi Elemér fényképez, Presser Gábor énekel, Eszenyi Enikő pedig kiabál. Új felismerés legfeljebb annyi akad: a melodráma időnként még mindig jobban áll a magyar filmnek, mint a happy end.

Régen volt ilyen tudatos marketingmunka magyar film mögött. Nem, nem a bárgyú plakátpolémiára utalok, a műbalhéra, ami Kern András felmutatott középső ujja körül kialakult, hanem a célkorosztály tökéletes meghatározására. Kérdés persze, mi legyen az ötvenen inneniekkel. Mennek majd moziba máskor?

A filmekhez kapcsolódó sajtóanyagokban a legritkább esetben találni érdemi információt, a Kern Andrással készült PR-interjú viszont rávilágít a rutinból filmezés csínjára-bínjára: „Az az érzésem, hogy talán tudok filmdialógust írni, jeleneteket kreálni, szituációkat teremteni, de egyáltalán nem tudok történetet kitalálni. Egyszer beszélgettem Vámos Miklóssal és megkérdeztem tőle, hogy nincs-e egy jó története? Millió története volt persze, nekem meg éppen ez tetszett meg.” Ez természetesen rendben is lenne, hiszen a szerzői alkotások mellett valóban szükség volna műfaji filmekre.

A botrányos plakát

A botrányos plakát

Bár ebben a tekintetben sem teljesen következetes a film, a vígjátéki hangvétel nagyjából a film felétől átcsap hamisítatlan közép-európai melodrámába. Olyanba, amilyet a 90-es években megszokhattunk. Elsősorban ezért határozható meg a célkorosztály meglehetős pontossággal. Akinek ez a hangulat ismerős, otthonosan bolyong majd Kern és Vámos univerzumában. Aki viszont a 90-es években sem szívlelte ezt a modort, vagy még nem is élt akkor, az bizony nagy valószínűséggel idegenkedni fog tőle. Ráadásul ez a műfajváltás önkényes döntésnek tűnik, mert a történet önmagában nem igényelné.

A sikeres orvos, aki megtudja, hogy halálos betegségben szenved, elhatározza, hogy megutáltatja magát a szeretteivel, nehogy túl nagy fájdalmat okozzon nekik hamarosan bekövetkező halálával. Ez az alaphelyzet felkínálna néhány dramaturgiai csavart, de Kern nem a könnyebb utat választja.

A fenti Kern-idézet viszont még egy tekintetben érdekes: a Gondolj rám! párbeszédei valóban nem kínosak, sőt időnként szellemesek. Kern András káromkodásai pedig remek ütemérzékről tanúskodnak. Merthogy a Gondolj rám! abban az értelemben szerzői film, hogy Kern András miatt nemcsak elviselhető, de kifejezetten szórakoztató is. Az ő játéka ad értelmet ennek a műfaji bukfencezésnek, talán neki egyedül lehet elhinni, hogy létezik még keserédes nosztalgia, ami nem kínos, egyszóval miatta szerethető.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.