Földönkívüli teológia

/ 2017.12.20., szerda 18:01 /
Földönkívüli teológia

Egy német pap Giordano Bruno előtt 160 évvel idegen civilizációkról értekezett, de nem került máglyára, sőt bíboros lett – mondja Paul Gabor jezsuita szerzetes, asztrofizikus. A Vatikáni Obszervatórium arizonai teleszkópjának vezetője exobolygókról és a finomhangolt világegyetemről.

– Évszázadok óta vita tárgya, mi lehetett pontosan a betlehemi csillag. Ön szerint?

– Gyakran teszik fel ezt a kérdést az obszervatórium munkatársainak, de nem mi vagyunk a legavatottabbak a válaszadásra. Csillagászok, asztrofizikusok, elméleti fizikusok vannak a sorainkban, a kérdés pedig tudománytörténészeknek, bibliakutatóknak való. Azt kellene tudnunk, hogy a kétezer éve élt emberek milyen csillagászati jelenségeknek tulajdoníthattak különös jelentőséget, például a Messiás eljövetelének jelét. Tehát az asztrológia históriáját kellene jobban ismernünk, de az a közelmúltig mostoha terület volt, a legtöbb csillagászattörténész nem tartotta méltónak a tanulmányozásra.

– Az ön életében a papi szolgálat vagy a tudomány volt az első hívás?

– Papi elhivatottságomnak 16-17 éves koromra tudatában voltam, de a vasfüggöny mögötti Csehszlovákiában a titkosszolgálatok ellenőrizték a klérust, és ezt kényelmes kifogásként használtam fel arra, hogy ne szemináriumba jelentkezzek, hanem részecskefizikát tanuljak. A CERN-nél helyezkedtem el kutatóként, de hét év után nem tudtam tovább halogatni a dolgot, és beléptem a Jézus Társaságába.

– Egyértelmű volt, hogy tudósként ezt a rendet választja? Az obszervatórium 13 kutatója közül 12 jezsuita.

– Régóta vita tárgya, hogy van-e természetes összefonódás a jezsuiták és a tudomány között. A statisztika szerint van. Bár a legtöbb jezsuita nem tudós, nagyobb az arányuk a mi sorainkban, mint más rendekében. Ez alighanem Christophorus Clavius XVI. századi német matematikus-csillagászra vezethető vissza, aki Rómában élt, és ő dolgozta ki a jezsuita iskolák tantervét. Ekkoriban fektette le Galilei a modern természettudomány alapjait, amire a jezsuita iskolák igen fogékonyak voltak. A jezsuita spiritualitás nagy hangsúlyt fektet a teremtés kontemplációjára is: keressük Isten jelenlétét a teremtett világban.

Paul Gabor

– Hogy került az 1582-ben alapított Vatikáni Obszervatóriumba?

– Krakkói filozófiai tanulmányaim során találkoztam egy ott dolgozó elméleti fizikussal. Ő keltette fel az érdeklődésem, és feljebbvalóim engedélyezték, hogy ezt a missziót vállaljam. Persze csak azután, hogy Párizsban asztrofizikai doktorátust tettem.

– Miért az exobolygók – más csillagok körül keringő planéták – felé fordult?

– Már részecskefizikusként is a műszerek érdekeltek, az, hogyan lehet új technológiákat a felfedezés szolgálatába állítani. Ez az exobolygók kutatásának is a kulcskérdése. Már eddig is rengeteg érdekes eredmény született, és ez csak a kezdet. A hagyományos csillagászat meghatározó területe lesz ez a belátható jövőben, de az új felfedezésekhez új technológiákat kell találnunk.

– Tudna példát mondani?

– A Naprendszerből nézve az exobolygók rendkívül közel látszanak lenni a csillagjukhoz, melyeknek fénye elnyomja a planétákról visszaverődő fényt. A látható tartományban a csillagok tízmilliárdszor fényesebbek a bolygóknál, de még az infravörös tartományban is tízmilliószor. Valahogy le kell választani a csillagok fényét a bolygókéról. Több ötlet van erre, az egyik a csillagernyő. Egy űrteleszkóp elé 50 ezer kilométerrel ernyőt kell elhelyezni az űrben igen precízen, ami leárnyékolja a csillagot. Csakhogy minden újabb csillag megfigyeléséhez arrébb kell repíteni az ernyőt, és a rakéta üzemanyaga három-négy manőver után elfogy, így csak a legígéretesebb csillagrendszereket lehet vizsgálni. Nem könnyű meggyőzni a tudomány finanszírozóit egy ilyen bizonytalan megtérülésű vállalkozásról.

– Voltaképpen miért fontos exobolygókat keresni?

– Mi, fizikusok kísérleteket végzünk, majd elegendő számú kísérlet után teszünk egy általános megállapítást valamely jelenségről. Csillagokkal és galaxisokkal nem lehet kísérletezni, ezt helyettesítjük megfigyelésekkel. Ha a Naprendszerünkről akarunk megtudni valamit, megfigyelünk olyan csillagrendszereket, amelyek hasonlóak, de más korúak, fejlődésük más szakaszában vannak, vagy más szögből látjuk őket. És sok megfigyelés alapján felállítunk egy modellt a csillagrendszerek fejlődéséről. Máshogy nem megy: nem tudunk időgépet visszaküldeni a Naprendszer kialakulásának idejébe. Megfigyelések sokaságával viszont megtudhatjuk, hogy Naprendszerünk kivételes a csillagrendszerek sokaságában, vagy épp teljesen átlagos.

– És melyik?

– Egyelőre kivételesebbnek tűnik, mint gondoltuk. Eddig 2300 csillagrendszerben találtunk planétákat, összesen 4500-at, de egyik sem különösebben hasonlít a Naprendszerre. Mi több, az exobolygók olyan szintű sokféleségét látjuk, amilyenről nem is álmodtunk. Ahogy Pascal mondta: minél többet tudunk, annál szélesebbre nyílik tudatlanságunk horizontja.

– Mit gondol, találunk majd életet valamelyik exobolygón?

– Fontos lenne. A bioszférából eddig csak egyet tudtunk vizsgálni, a földit, márpedig egy egyelemű sokaságból nem lehet általános következtetéseket levonni. Így még azt sem igazán tudjuk definiálni, mi is az élet. Az exobolygók légkörének színképelemzésével olyan planétákat keresünk, amelyek atmoszférájában van oxigén. Az ugyanis a Földön nem magától kerül a levegőbe, hanem a bioszféra termeli. De nem biztos, hogy más bioszférák anyagcsere-folyamatai olyanok, mint a földié. Lehet, hogy nem a DNS-molekulára vagy a szénatomra épülnek. Fogalmunk sincs, hogy az életformák micsoda sokfélesége virágozhat az univerzumban, amíg nem találunk legalább egyet máshol.

– Roppant természetesen beszél a Földön kívüli élet lehetőségéről, de volt idő, amikor a máglyán égették volna meg érte, mint ahogy tették Giordano Brunóval.

– Ezzel az a baj, hogy nem igaz. A XIX. század második felének történetírása fabrikálta ezt a narratívát. Nicolaus Cusanus német pap már Bruno előtt másfél évszázaddal, 1440-ben felvetette, hogy a Föld és a „mennyek” között nincs lényegi különbség, és más „mennyei testek” is lakottak lehettek. Mit gondol, megégették? Dehogy, bíborossá nevezték ki. Majd Németországba küldték pápai legátusként, és nézetei egész némethonban elterjedtek. Az igaz, hogy Bruno is foglalkozott a témával, de művei nem voltak széles körben ismertek. Azt sem tudjuk, mi volt az a nyolc eretnekség, amivel vádolták, mert perének iratai elvesztek. A más Földekről szóló gondolatok elterjedése nem neki köszönhető, hanem egy Fontenelle nevű kartéziánus szerző 1686-os, Beszélgetések a világok sokaságáról című írásának.

– Miért nem hallottunk annyit Nicolaus Cusanusról, mint Brunóról?

– Nem illett a katolikus egyházat a tudomány ellenségeként ábrázoló képbe, ezért a XIX. században kitörölték a történelemkönyvekből. A tudománytörténet mellett érdemes vizsgálni a tudománytörténet történetét is, mert sokszor rányomta a bélyegét az ideológia.

– Mit mond a teológia az idegen civilizációk létezésének lehetőségéről?

– Nincs vele problémája. Egyszer megkérdeztem egy jezsuita teológus barátomat: mit gondol, mit kezdene a megváltástan és a krisztológia egy idegen civilizációval, mire azt válaszolta, ha majd találunk idegeneket, hívjak meg egyet vacsorára, és elbeszélget vele. De amíg csak spekulálunk, nem kíván ezzel a témával behatóan foglalkozni. A legtöbb teológus így van ezzel. Cusanus egyébként úgy vélte, hogy a más égitesteken élőknek más lehet a viszonyuk Istennel, talán nem volt szükségük megváltásra. Érdekesnek tartom a konvergencia elméletét is. Az alapja a biológia: a konvergens, ugyanoda tartó evolúció során gyakran több ágon, egymástól függetlenül is kifejlődik egy-egy jelenség, például a szem. Meglehet, hogy más civilizációk a konvergens fejlődés útját követve hasonló erkölcsi rendszerhez jutottak el, mint mi.

– Az egyháznak van erről hivatalos álláspontja?

– Nincs.

– Megkeresztelne egy idegen lényt?

– Csak ha kifejezetten kérné.

– Egy korábbi interjúban „intellektuális meggyőződésként” írta le hitét. El lehet jutni Istenhez a természet tudományos megismerésén keresztül?

– Loyolai Szent Ignác harmincnapos lelkigyakorlatának egyik célja, hogy a szemeddel, a lelkeddel és az eszeddel is meglásd Isten jelenlétét a teremtésben. Úgy vélem, egy tudós talán több dimenzióból, több nézőpontból láthatja az isteni jelenlét misztériumát a teremtésben.

– A világegyetem működését meghatározó fizikai állandók annyira „finomhangoltak”, hogy bármelyikük piciny megváltoztatása lehetetlenné tette volna az élet megjelenését vagy akár csak a csillagok létrejöttét. Ezt sokan istenbizonyítéknak tekintik. Ön is?

– A finomhangolt univerzum elmélete paradoxon. A tudós, amikor megfigyel, abból indul ki, hogy amit lát, az nem kivételes, hanem általános, levonhat belőle törvényszerűségeket. Ám ez paradox módon néhány logikai lépés után ahhoz a következtetéshez vezethet, hogy maga a világ kivételes. Csakhogy bármikor kiderülhet, hogy a fizikai állandók finomhangoltsága mögött valamilyen ma még nem ismert törvényszerűség húzódik. Ezért óvakodnék Istent látni a finomhangoltság látszata mögött: egy ilyen felfedezés miatt azon nyomban érvényét veszítené ez az érv.

– Ha egy tudományos felfedezés ellentmond egy bibliai szövegnek, azt mondjuk rá, hogy szimbolikusan kell értelmezni. Meddig lehet ebben elmenni? Mi marad a szövegből, ha mindent költői képnek tekintünk?

– Már az ókori görögök is arról vitatkoztak, mennyire kell szó szerint venni a mítoszokat. Platón és követői kifejlesztettek erre egy módszert, amit a zsidó és keresztény gondolkodók a Bibliára is alkalmaztak. A III. században élő alexandriai Órigenész szerint három szinten lehet értelmezni a Szentírást: szó szerint, morálisan és spirituálisan. A szó szerintinek sokszor nincs értelme, de a lényeg mindig a spirituális értelem. A Bibliában is vannak passzusok, amelyek más szövegrészeket értelmeznek. A négy evangélium pedig annyira eltérően írja le Krisztus életét, hogy ha tanúvallomások lennének egy tárgyaláson, a bíróság nem fogadná el őket bizonyítéknak. Miért szerkesztettek ellentmondó történeteket egy könyvbe? Mert jól tudták, hogy nem a részletek a fontosak, hanem a mögöttük rejlő spirituális igazság.

* * *

Paul Gabor SJ

1969-ben született Kassán. Szlovák ajkú iskolába jár, magyarul főleg nagyszüleivel beszélt. Nyelvtanár anyja révén angolul, emellett franciául, olaszul, németül, csehül, lengyelül, oroszul beszél. Részecskefizikát Prágában, filozófiát Krakkóban, teológiát és asztrofizikát Párizsban tanult. 2012 óta a Vatikáni Obszervatórium igazgatóhelyettese, az intézet arizonai teleszkópjának vezetője, mellette a tucsoni Arizonai Egyetem oktatója.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.