Folytatható-e a történet?

/ 2014.06.11., szerda 18:06 /

A könyvhétre jelent meg Szántó T. Gábor új regénye, a Kafka macskái, amelynek főhőse egy abszurdnak látszó feltételezés nyomába ered: Franz Kafka nem halt meg 1924-ben, hiszen látták őt az auschwitzi táborban. A tanár-irodalmár elbeszélő nyomozása során nemcsak a kafkai életművel szembesül, hanem önnön korlátaival, magánéleti kudarcaival is.

– Azt mondja a regény főszereplője, hogy ő az utolsó magyarországi zsidó író. Pesszimista, vagy józanul számol a lehetőségekkel?

– Jó adag irónia is van e felvetésben, miközben a dilemmára is utal. Csokonaitól tudjuk: bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Zsidó írónak lenni halmozottan hátrányos helyzet. Számomra azonban elkerülhetetlen. Az Európában és Izraelben zajló, Kafka utáni nyomozás és a szerelmi útkeresés mellett ezt is érinti a regény. Lehet-e itt, vagy a térségben bárhol élni, írni zsidóként, folytatható-e a történet? Másrészt: el lehet-e szakadni, ha az ember kötődik a nyelvhez? A regényben több emigráns szereplő is feltűnik, ami ma kortünet.

– Van egyáltalán értelme a mai Magyarországon zsidó irodalomról beszélni?

– Nálunk sok minden szokatlan, ami kevésbé terhelt történelmű országokban talán kevésbé az. Másutt is folynak ugyan viták a modern zsidó irodalom létéről, nemlétéről. Magyarországon is van már egy új nemzedék, amelynek tagjai közül sokan szabadabban vállalják zsidóságukat. De a kulturális életben ez még mindig nehézkes. Részint, mert kevés a tudás, a pozitív élmény, amire alapozni lehet, részint különböző félelmek béklyóznak. Például, hogy az ember kiszorul emiatt a fősodorból. Kevés a bizalom a többségi társadalom irányából és irányába egyaránt. A politika sok érzelmet felkavar, és nem csitítja a zavaros hullámokat. A tényeken és érveken alapuló forró viták a múltról például hasznosabbak, mint egy erőből emelt, hamis vagy félreérthető üzenetű, hideg szobor.

– A rendszerváltozás óta, igen fiatal korától tudatosan vállalja zsidóságát. A megújulást és megmaradást zászlójára tűző Szombat című lap szerkesztésével, előadásaival missziót teljesít. Ha számot vet lassan negyedszázados tevékenységével, elégedetten hátradőlhet?

– Se elégedettség, se dőlés, de panaszkodni nem szeretnék. Még a nagyobb lapok is küszködnek, hát még egy ilyen érzékeny helyzetű folyóirat, mint a Szombat. A zsidó kultúrát sokan – zsidók és nem zsidók egyaránt – még mindig, bizonyos értelemben, gettókultúrának tekintik, és nem a világkultúra egyik élő forrásának. Mások épp a függetlenségünket, kritikai gondolkodásunkat viselik nehezen. Ha indokoltnak érezzük, bíráljuk a jobboldalt, a baloldalt, a zsidó intézményrendszert. Bárkit, aki történelmet hamisít, vagy a zsidóságot és a vészkorszak emlékezetét puszta eszközként használná politikai céljai érdekében. Amíg a zsidóság – eltérő okokból bár – elsősorban trauma, félelem, szégyen és bizalmatlanság tárgya zsidók és nem zsidók számára, nem válhat kulturális és vallási értékké, világnézeti támasszá. Ezen akartunk és akarunk változtatni. Íróként sokféle hiányról, bizonytalanságról beszélek, szerkesztőként igyekszem az űrt betölteni, és kapaszkodókat adni. A Kafka-prózák és -naplók közt is ott feszül helyenként ez az ellentmondás. Legnagyobb eredményeink között konferenciáink sorozatát említeném: irodalom, film, színház, képzőművészet terén mérlegeltük: hogyan jelent meg a zsidó élményanyag a magyar kultúrában. Továbbá tematikus lapszámainkat, köztük a zsidóság és kommunizmus, zsidóság és konzervativizmus, és az Erdély zsidóságával foglalkozó számot. Fontos szólni Emlékezetközösség című cikksorozatunkról, melynek egyik lényeges aspektusa, hogy a magyar veszteségek: Trianon és a vészkorszak ne versengő szenvedéstörténetek legyenek. A modern zsidó irodalom és a vészkorszak irodalmának kérdéseiről szóló szemináriumot sem hagynám ki, amely idestova negyedik éve zajlik a Bálint Házban, és az ELTE-n is tartottam belőle egy kurzust.

– Többen a zsidó kultúra új virágkoráról beszélnek. Együtt jár ez a zsidó vallás szépségének újrafelfedezésével?

– A virágkort túlzásnak érzem. Kulturális újjáéledésnek látom jelét, vallásinak csak halvány foltokban, miközben a bibliaismeret, a vallási alapismeretek mint kulturális tudás is hiányoznak. Hozzáteszem: az egész társadalomból. A magyar társadalom eléggé szekularizált, benne a zsidók, túl az asszimiláción, túl a vészkorszak traumáján, túl négy évtized ateista diktatúráján hasonlóképpen.

– A holokauszt feldolgozatlan borzalma mindörökre éket vert a többségi társadalom és a zsidó kisebbség közé? Helyreállítható-e valaha a bizalom?

– Visszakérdezhetek? Hogy viselhető el a gyűlölettel szemben a szolidaritás hiánya? Antiszemiták voltak, vannak, és, tartok tőle, lesznek is. Érthető a túlélők és utódaik érzékenysége. Az igazi kérdés: kifejezi-e szolidaritását a józan többség a fenyegetettekkel kapcsolatban? Ha nem érzi az ember a hangos kirekesztőkkel szemben a többség cselekvő együttérzését, az a benyomása keletkezhet, hogy a többség egyetért a kirekesztőkkel, és meginoghat benne a haza bizonyossága. Ez persze lehet tragikus érzékcsalódás, de válságot idézhet elő. Nem véletlen, hogy regényem névtelen elbeszélőjét is a menni vagy maradni kérdése foglalkoztatja.

– Sokat foglalkozik az úgynevezett második nemzedék problémáival, útkeresésével, a szexualitás kérdésével, a családalapítás elutasításával. Nem neurózis ez?

– Neurotikus volnék? Ajvé! Tény, hogy a második nemzedék is érintett a vészkorszak örökségében. Előző regényem, az Édeshármas, és verseskötetem, A szabadulás íze is kapcsolódik ehhez. A túlzott aggodalom, másrészt a távolságtartó, túlélésre való nevelés, a diktatúra kínos rejtőzködései, kettős beszéde nem múlik el nyomtalanul. Az erotika pedig két okból játszik nagy szerepet a könyveimben. Részint, mert az egyik legfontosabb életszféránk. Akár egy szeizmográf, mutatja állapotunkat. Képmutatás, ha erről regényekben nem írunk. Másrészt, sok minden egyebet is pótol, kompenzál a szereplők életében, s ezt is ábrázolni kell, ahogy a Kafka macskáiban ezt meg is teszem.

– Íróként bátran vállalja, hogy a zsidóság életéről beszél, sőt a mai fiatal zsidók problémáiról. Amerikában ez természetes lenne, nálunk szinte egyedülálló. Hatott az ön munkásságára az amerikai irodalom?

– Hogyne, írtam is erről a hatásról. Singer, Malamud és Philip Roth nélkül nem lennék az, aki vagyok. Ahogy Ady, József Attila, Radnóti, Pilinszky, Petri György, Kertész Imre és Nádas Péter nélkül sem. Amerikai perspektívából nézve persze, ahol a kettős kötődés a bevándorlótársadalom miatt kevésbé szokatlan, a zsidó téma, sőt kifejezés is kevésbé terhelt. Nem véletlen, hogy az európai „zsidó írásművészetet” bemutató Jewish Writing in the Contemporary World antológiasorozat tíz kötete is az USA-ban jelent meg az ezredfordulón. Köztük magyar írók munkáival. Tud itthon erről valaki? És korántsem ez az egyetlen ilyen könyv.

– Ifjúságom meghatározó olvasmányai voltak Franz Kafka művei, a szorongás, a kiszolgáltatottság egyetemes élményét láttam bennük. A Kafka macskái döbbentett rá arra, hogy milyen mélyen benne gyökerezik a zsidó kultúrában ez az életmű. Ez a ráébresztés is célja volt a regény megírásával?

– A magyarországi Kafka-recepció, a francia egzisztencialisták nyomán, szinte kizárólag az egyetemes emberi vonatkozásokat hangsúlyozta. A diktatúra idején persze a vallás, a cionizmus, a zsidó identitás nemigen lehetett része a nyilvános diskurzusnak, ez megerősítette a kizárólagos univerzalista értelmezést. Kafkában többek között a személyes, a partikuláris és az univerzális összefüggése az izgalmas. Regényem egyben látja és láttatja Kafka személyét, minden lehetséges dimenziójával. És minthogy igazi regényt akartam írni, aminek ráadásul nemcsak Kafka és szerelmei képezik tárgyát, hanem a kortárs útkeresés és szerelmek is, az övéhez hasonló dilemmákat, a nyilvánvaló vagy rejtett párhuzamokat, de az eltéréseket is szerettem volna megmutatni.

A szerző június 13-án, pénteken 4-kor dedikál Budapesten az Írók Boltjában, 5-kor a Vörösmarty téren a Noran Librónál, 15-én vasárnap 11-kor ugyancsak a Noran Librónál a Vörösmarty téren.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.