Hajó a láthatáron

/ 2004.02.13., péntek 08:20 /

Terjed a híre kávézóban, egyetemen, munkahelyen. "Igényes hely, de nem puccos." "Nagyon jók a zenék." Ilyeneket hallani az A38 nevű állóhajóról, amely tavaly április óta horgonyoz a Petőfi híd budai hídfőjénél. Egyesek egyenesen azt állítják: ez a legjobb hely egész Budapesten. Annak járunk utána, mi igaz mindebből.

Fotó: Griechisch Tamás
Ezernyolcszáz tonnányi rakomány helyett a kultúrhajót esténként ma közel hétszáz ember "lakhatja"

Madarat tolláról, embert barátjáról, népet temetőjéről - szórakozóhelyet pedig illemhelyéről. E helyiségben az A38 elnevezésű hajón kifogástalan a tisztaság. Nyugodtan indulhatunk hát a hely közelebbi megismerésére, és könnyebben megbocsátjuk azt is, hogy az imént, mikor a fedélzetre próbáltunk jutni, majdnem nyakunkat szegtük a kivilágított, impozáns, de jeges fémhídon. Aki sikerrel átkel, nagy üvegajtón belépve az előtérbe, egy lépcsőfordulóhoz jut, úgyhogy két út van előtte. Télen legalábbis kettő, mivel vélhetően kevesen vannak azok az önsanyargató lelkek, akik jól szórakoznának mínusz öt fokban, így aztán a fedélzet szabad ég alatti, középső szintjének újbóli megnyitására tavaszig várni kell.

Ha tehát fölfelé vesszük az irányt, első osztályú éttermet találunk, ahhoz illő árakkal, vacsorázó topmenedzserekkel, festett, szőke nőkkel. Ha inkább éreznénk magunkat kultúraközelben, kénytelenek vagyunk belépőt venni, melynek ára, akárcsak az alsó szint nyitva tartása, a programokhoz igazodik - általában ötszáz és háromezer forint közötti. Így hát indulás előtt érdemes átböngészni a csinos kis programfüzetet, melyből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a szervezők nem válogatnak a stílusok között. Jut itt hely a rocktól kezdve a dzsesszen, funkon és a különböző elektronikus irányzatokon át - trance, goa, breakbeat, drum and bass - még a komolyzenének is.

Küttyögés a félhomályban

"Csak minőségi megkötés van"- mondja Horváth Susa programszervező, aki állítása szerint valóban meg is hallgatja a még ismeretlen zenekarok hozzá eljuttatott bemutatkozó felvételeit. Nem véletlenül: az UpDate nevű sorozattal e zenészeket segítik a feltörekvésben, az újonnan indított UpDate Plus keretein belül pedig külföldön nevesnek számító együttesekkel ismerkedhet a magyar közönség. Azt azért bevallja a koncertszervező, hogy az A38 szellemiségéhez leginkább a "zenei határátlépők", a kísérletezők állnak közel. Úgyhogy a Lagzi Lajcsi- és a Balázs Pali-kedvelőknek nem ajánlhatjuk jó szívvel a helyet. "Azért jó, mert nem kommersz, és mert a hullarészeg punkoknak túl drága" - helyesel egy vendég, majd hozzáteszi, hogy ha lenne itt még két-három ilyen hely, semmi baj sem lenne ezzel a várossal. Noha utóbbi állításával nem, az előbbiekkel annál inkább egyet kell értenünk, mikor a méretes koncertterembe lépve körültekintünk. Nagyjából még le nem csúszott középosztálybeli húsz-harmincévesekből és kicsit jobban eleresztett egyetemistákból áll a közönség. Azaz: ül. Apró asztaloknál, beszélgetésbe merülve a még éppen nem zavaróan füstös, homályos hodályban. Merthogy az arcokat halványan megvilágító mécseseken kívül, melyekből egy van minden asztalon, csak a hosszú, fal menti bárpult fényei és az olykor felfénylő színes reflektorok küzdenek a sötétséggel. Félhomálynál nagyobb sikert sosem könyvelhetnek el.

Mámornak, agressziónak nyoma sincs. Az ücsörgők átlagnál hangosabb beszéde is annak tudható be, hogy a hangfalakból már küttyög, pattog a zene. Csak néhányan álldogálnak: ezek egy része is a csocsóasztalnál múlatja az időt. Aki nem játszik és nem is diskurál, az figyeli a zenét és a színpadot, melyen a nagy halom számítógép és elektronikai berendezés mögül egy Tigrics művésznévre hallgató lemezlovas a legkülönfélébb zajokat, hangokat zabolázza ritmussá, és noha lemezjátszókon, számítógépeken kívül egyetlen hangszert sem használ, improvizációja pontosan úgy élőzene, mint egy dzsessz-zongoristáé.

Tigricset a programfüzet egyébként a "honi progresszív, táncalapú hangzás ifjú doyenjeként" mutatja be. Nos, a hangzás lehet, hogy táncalapú, a közönség szórakozása viszont egyáltalán nem az. A kísérleti elektronikus zene műélvezetet, értelmezést kíván, nem ugrabugrálást: mondanák egyesek, míg mások halkan megjegyeznék: punnyadt kis publikum. "A magyarok felejteni akarnak, nem szórakozni. Akkor jó a buli, ha másnap nem emlékszel semmire, ha a haverod meséli el, hogy mi történt" - idézi Horváth Susa egyetértőleg a Palotai nevű sztárlemezlovast, aki pedig nem panaszkodhat: mikor az A38-on ő szolgáltatja a zenét, tömve van a terem, hat-hétszáz ember is ropja. Olyankor még a híd is kileng.

Azt, hogy Tigricsre vagy az őt követő kéttagú belgrádi lemezlovas-formációra nincs semmi mozgás, még betudhatjuk a stílusnak, de hogy a néhány nappal későbbi UpDate Pluson a magyar, britpopot játszó Supersonic és a kicsit nyersebb, rockosabb ír Turn ugrálni való zenéje sem mozgatja meg a lábakat: mindenesetre meglepő. Pedig a produkciók elsőrangúak. A Turn különben azért nem szerepel a programfüzetben, mert még a szervezők sem számítottak rájuk. A zenekar kereste meg a hajót: errefelé turnéznak, és hallottak a helyről, szívesen játszanának itt, csak úgy. Ilyen sem volt Budapesten a kultikus Tilos az Á bezárása óta. A Turn után az ír Radioheadként emlegetett Bell X 1 olyan varázslatos koncerttel kápráztatja el a kisszámú nagyérdeműt, hogy az valóságos kultúrarisztokratának érezheti magát. Mert ami itt, ezen az estén történik, az kulturális fényűzés, szinte már arcátlan luxus. A Britanniában sok ezer embert vonzó együttes, amelynek csiszolt zenéjében az ír dallamoktól az energikus rockig sokféle irányzat forr érett egységbe, sztárzenekar helyett a bárzenekar pozíciójából zenél néhány tucat honfinak és honleánynak, akik a három együttesért mindössze hatszáz forintot hagytak a pénztárnál.

Zúzottkő-szállító

Másnap az UpDate programja még olcsóbb egy százassal. Két magyar együttest látunk-hallunk: E.Z. Basic és The Puzzle. Az előbbi két fiatal srácból áll, egyikük basszusgitározik, a másik gitározik és énekel a gondosan megszerkesztett elektronikus alapokra. Dallamos, misztikus-mágikus zenéjük nem rossz, de nem is túl eredeti, s az angol szövegeket sem értheti mindenki. Talán mindezt pótlandó kíséri vetítés az előadást. Régi fekete-fehér filmrészletek pörögnek sokáig - keresztül-kasul a Szovjetunión, német útifilm, aztán persze fel-felvillannak pucér nős jelenetek is -, majd egyszerre piros lesz minden a vásznon: egy műtét képei premier plánban. Most jól érteni a szöveget: This is your life. Gottfried Benn szelleme lebeg a teremben.

A fő műsorszám, a valamivel ismertebb The Puzzle jól játszik britpopot, itt néhányan már táncikálnak is. A hangzás most is kristálytiszta, ami a hajó egyik legnagyobb érdeme. Akár fogadást is köthetünk, hogy ma Budapesten nem találni tisztább hangzást, jobban eltalált hangerőt hasonló jellegű szórakozóhelyen: szinte biztosan nyerni fogunk. Nem kell hát pénzmosodára gyanakodni, ha sok százmillió forintos ráfordításról hallunk az A38-cal kapcsolatban. Nem csak a hangosítóberendezéseket kellett megvásárolni: a terem akusztikájának kialakítása is gondos tervezőmunkát igényelt, és a kivitelezésnél sem volt érdemes a garast foghoz verni, hogy a hajó koncerttermen kívüli részéről már szót se ejtsünk.

De vajon kinek és miért jut eszébe, hogy ilyen drága mulatságba fogjon? "Néhány éve Párizsban egy hónapig tartó programsorozattal mutatkozott be a magyar kultúra, még a MAGYart-ot megelőzően" - kezdi a mi emberünk, a Bahia Records igazgatója és az A38 "kapitánya", Bognár Attila. A fellépőket a házigazda választotta, így a Közgáz Vizuális Brigád, a Varga Stúdió, a Fonó és a Tilos Rádió mellett a Bahia is bemutatkozhatott a Szajnán horgonyzó kultúrhajón. Az esemény kirobbanó sikere, az örökös telt házak a franciákat is fellelkesítették: közölték, szívesen viszonoznák a látogatást. "A válaszrendezvényt egy dunai kultúrhajón képzelték el. Mondtam, nem tudom, van-e ilyen, de utánanézek." Nem volt. Keresett hát egyet. És ha két évig kellett is keresni, aki keres, talál: kulturális űr betöltésére rendeltetett, hőn áhított hajóroncsot, ezúttal Ukrajnában. A pusztulásra ítélt egykori zúzottkő-szállító az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Dnyeper Folyamhajózási Hivatalának megrendelésére készült, 1968-ban adták át Kijevben. Típusából vagy hatvan darab készült: a mai kultúrhajó a flotta harmincnyolcas sorszámát viselte. Innen a szám a szórakozóhely nevében. És hogy az a titokzatos "A" mit jelent? Az egykori flotta a kilencvenezres ukrán város, Artemovszk nevét viselte típusjelként.

A kultúrhajó annak idején négyszázötven tonnájával lényegesen karcsúbb volt, mint most, mégis képes volt befogadni ezernyolcszáz tonna követ is. Most, hogy kultúrbizniszben utazik, szépen kigömbölyödött: ezerkétszáz tonnát nyom, és meg sem pakolják. Mindenesetre három és fél millió kilométer megtétele után kétségkívül megszolgálta a kényelmesebb munkakört. Az ennek betöltéséhez szükséges átalakításokat az észak-komáromi hajógyárban végezték több mint tíz hónapon át. Azért régi énjéből is átmenthetett ezt-azt: motorja a színpad mögötti művészbár dekorációjának része, ahogy a hulladékká vált fémből készült szobor is, melynek ikertestvére a hajóorrot díszíti, Orrbálvány névre hallgat, és védőszenti feladatokat lát el. Mindkét szobor Drabik István munkája.

Ha a Temzén lenne

A hajó - rengeteg hitelből - végül elkészült, már csak az volt a cél, hogy valahogy rákerüljön Európa kulturális térképére. Ennek eléréséhez Bognárnak sikerült megnyernie Gáncs Andreát, aki korábban öt évig volt a British Council kulturális igazgatója. Többek között az ő kapcsolatainak köszönhető, hogy a kapitány már kilenc hónappal a megnyitó után így büszkélkedhet: "A Magyar Magicen, Londonban a legmenőbb klubok szorongatták a kezünket azzal, hogy ha ez a Temzén lenne, nem győznék elhajtani az embereket."

A mind jobban megismert hajónak egyre jobb esélyei vannak, hogy megvalósítsa egyik célját: bekapcsolni a magyar kultúra általa képviselt szeletét a nemzetközi áramlatokba. "Úgy van jól, ha egy közösséghez való politikai csatlakozást megelőzi a kulturális. Ezért is hoztuk létre a hajót" - mondja Bognár Attila, majd nyomban leszögezi: e terv megvalósításához ők kicsik, nélkülözhetetlen az állam segítsége. A finnek példáját említi, akik jó egy évtizeddel ezelőtt rájöttek: ha apró nemzetükkel valahogy ki szeretnének tűnni, ahhoz látványos finn sikerek, EU-kompatibilis produkciók kellenek. Cselekedtek, és ma a finn zenekarok - például az Apocaliptica, a HIM - tarolnak a világban. Bognár szerint itthon is támogatott próbahelyre, több fellépési lehetőségre és rengeteg tehetségkutatóra lenne szükség.

De míg mindez még csak álom, az A38 kultúrhajó tavaly április óta ott horgonyoz a Petőfi híd budai hídfőjénél, az este kilenc-tíz óra előtt el nem kezdődő programokra majd' mindenki kényelmesen odaérhet. És ha másnap kicsit fáradtabb is lesz a munkahelyén, nem fogja bánni, ha jó programot választott. Mert nem csak gályázni kell. A mondás szerint hajózni is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.