Halál és irodalom

/ 2015.10.14., szerda 17:48 /

A hétvégén dönt a család arról, hogy perel-e a Katona József Színházban bemutatott Az Olaszliszkai című előadás miatt. A hozzátartozók és a barátok minden évben a helyszínen gyújtanak gyertyát a 2006. október 15-én meggyilkolt Szögi Lajos emlékére. Az idei megemlékezést október 17-én tartják.

Nemcsak egyfajta igazság létezik Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója szerint, s ő éppen e többféle igazságot szeretné ábrázolni az október 9-én bemutatott Az Olaszliszkai című darabban is. „Nincs egy igazság […] A rokon darabban, a Cigányokban is nagyon erősen megjelenik, hogy nem tudok odaállni egyik igazság mellé sem. Nem is lehet, mert a világ rendkívül bonyolult” – mondta a Hír TV-ben. Kétfajta igazságot azonban – éppen a bemutatóval kapcsolatban – az élet is elénk hozott, és kérdés, lesz-e a színházban elég bölcsesség ahhoz, hogy az elvet a valóságban is elfogadja.

Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámája nem nevesíti Szögi Lajost és családját, de a dráma ezen szála egyértelműen az ő történetükről szól. Két gyermekről, akik az édesapjukkal autóznak keresztül Olaszliszkán, amikor megtörténik a baj. Egy roma kislány szalad át előttük – a bíróság később megállapítja, hogy még csak el sem sodorták – aki, miután elesik, beszalad a házba, a családtagjai azonban a sofőrre támadnak. Kirángatják az autóból és agyonverik. A színházi előadást nehéz úgy nézni, hogy az ember függetleníti magát a valóságtól, jóllehet a szerző és a rendező szándéka is az volt, hogy a tragédia apropóján beszéljenek társadalmi feszültségekről, ki nem mondott fájdalmakról, nehezen feldolgozható gyászról.

Erős mondatok

A színház a drámában szereplő két szálat – az Áldozat és családjának történetét, illetve a hajdani olaszliszkai zsidóság elpusztítását – kiegészítette Borbély Szilárd személyes tragédiájával. Szülei bántalmazását Borbély versekben, irodalmi művekben örökítette meg, a Katona előadásában viszont a szerzőt és a meggyilkolt tanárt is játszó Fekete Ernő olyan monológgal indít, amely Borbély Szilárd egy 168 Órának adott interjújából való, s ezzel máris társadalmi kontextusba helyezik az előadást. „Tíz éve szüleim rablótámadás áldozatai lettek. Édesanyámat meggyilkolták, édesapámat súlyosan bántalmazták. […] Az igazi tettesek nem kerültek elő. Néhány romát vádoltak a szüleim elleni bűncselekményért. Bár felmentették őket, a vallomásaik megráztak. […] A hét évvel ezelőtti tárgyaláson a bíró arra kérte a vádlottakat, mondják el, miként telik egy napjuk. Döbbenten hallgattam őket, és szomorúan. Az elmúlt tíz-húsz év elvette tőlük az emberhez méltó élet lehetőségét. Szembesültem azzal: a megaláztatás része a rendszernek. Mára az egész társadalmat ellenséges csoportokra szabdalta a politika. Egymás ellen fordított mindenkit, időseket a fiatalokkal, köztisztviselőket a vállalkozókkal. Az emberek kivetkőztek magukból. Tanárok harcolnak szülőkkel és diákokkal, utasok összeverekednek buszvezetőkkel” – hangzik el, és ez adja meg az előadás alaphangját.

Ez köszön vissza a darab végi tárgyaláson is, amikor az egyik vádlott azok nevében fakad ki, „akiktől elvették a reményt”. „A megalázottak becsülete hol van? […] Gyerekek nőnek fel a koszban, és senki nem bánja. »Ezek szaporák.« »Eggyel kevesebb.« »Sebaj.« Ezt mondogatják. És vigyorognak magukban.” Máté Gábor rendező a két részre szakadt társadalomban nem szeretne csak az egyik vagy csak a másik oldalnak beszélni, amit egyébként elvárnának tőle, és amit a színházak egy részénél meg is kapunk. „Nem az a lényeg, hogy a néző azt az oldalt lássa erősnek, amit addig gondolt. Talán éppen az lehet cél, hogy gondolkozzon el” – mondta a Hír TV-ben, s még egy ilyen egyértelmű helyzetben sem foglal állást, mint egy ártatlan ember meggyilkolása. A problémák feltárása, az őszinteség jegyében elhangzanak rasszista mondatok is, érdekes módon a tettesek védőjének szájából: „Más bűncselekményekből ismert tény, hogy cigány elkövetők értelmetlen pusztításra igencsak alkalmasak. Sajnos az is ismert, ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak, ellenkező esetben inkább passzívak. […] Felforrt az agyuk, természeti adottságukból eredően […] magát a fajt nem lehet emiatt bántani, adottságaikat nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondja az ügyvéd, aki egyébként az előadásban azzal kezdi a tárgyalást, hogy „a jobboldali sajtó hisztériát gerjesztett” az ügy körül. Ezek a mondatok az eredeti drámában nem szerepelnek.

Lekerülhet a színről

Baj mégsem ebből lett, hanem abból, hogy a bemutató előtt kiderült: a család tiltakozik a dráma színre vitele ellen. Bármennyire magasztosabb problémákról szeretne is szólni a darab, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az előadás szereplői létező személyek, ráadásul életük brutálisan szomorú heteit, hónapjait idézi a mű. Hiába jelent már meg a darab 2011-ben és hangzott el a rádióban is, a Katona nagy várakozással kísért előadása jelenti az ősbemutatót. (A családhoz a többi megjelenés híre nem jutott el.) „A darab szereplőinek milyenségét, viselkedését, szavait véletlenül sem a valóságos szereplőkről mintázta a szerző” – írta Máté Gábor nyílt levelében, miután a család kérte, hogy ne mutassák be a művet. „Megkeresés volt részükről, hogy ez ne legyen – ismerte el a Hír TV-ben is, hozzátéve: – Aki valamilyen módon részese valaminek, közemberré válik, akkor annak számolnia kell azzal, hogy az a valami, ami vele történik vagy velünk történik, az onnantól kezdve téma lesz.” Helmeczy László, a család ügyvédje lapunknak viszont azt mondja, a tragédia idején 14-15 éves középső lány nem vált közszereplővé, így nem kell eltűrnie, ahogy a szájába adjanak olyan mondatokat, amelyeknek éppen az ellenkezőjét gondolja.

„Ezt már elkúrtátok, mi is úgy látjuk, nem kicsit, hanem nagyon. A mi jövőnket” – mondja a darabbeli Középső lány Gyurcsány Ferenc elhíresült szófordulatával, majd apjával, aki szerint „ez az ország édenkert”, így vitatkozik: „Elhagyni ezt az országot hamar, hol nem lehet becsülettel élni, csak ha csalsz, ha lopsz, ha átvered a másikat, lehetsz király. […] A munka szégyen, ügyeskedés a lényeg. Hányok ettől, és attól, hogy ti ezt szó nélkül fogadjátok el, mert ez van, és hát megélni kell, mondjátok. […] Bűzlik az ország! Minden utcája kloáka…” Ezzel szemben Helmeczy szerint a lány éppen azért tanult éjt nappallá téve, hogy Magyarországon legyen orvos. Nem vitatja el a szerző és a rendező művészi szándékát, sőt elismeri, hogy a mű tanulságos, s jó lenne, ha fölhívná a figyelmet: többé ne történjen ilyesmi, de nem érti, hogy ezeket a mondatokat miért a kislánnyal kell kimondatni. „A darab irodalmi alkotás, és mint ilyen, fikció” – állítja Máté Gábor, az ügyvéd szerint azonban ha a mű szereplője beazonosítható, akkor személyiségi jogi pert lehet indítani, amelynek keretében elégtételt lehet kérni. Szerinte a végén le is vehetik a műsorról a drámát vagy kihúzhatják a személyiségi jogokat sértő részeket.

Megköveti a családot

A személyiségi jog mellett a kegyeleti jog az, amit sérthet az előadás. A színháznak nem volt ilyen szándéka, sőt, a darab akár főhajtásként is értelmezhető – de milyen főhajtás az, amit éppen az áldozatok nem nézhetnek végig jó szívvel? „A fej felismerhetetlen véres húscafat maradt, az arc péppé vált, a szemek kifolytak, a koponyacsont formátlanná vált, akár a spongya” – mondja a drámabeli bíró, Borbély Szilárd költői túlzásával. „A családot azért nem hívtam és nem hívom meg az előadásra, mert számukra ez az események újraélését jelenthetné – írta Máté Gábor –, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha nekik nem is, a magyar társadalomnak fontos elvégeznie azt a gyászmunkát, amelynek segítségével talán megakadályozható lehetne a jövőben minden olyan, az olaszliszkaihoz hasonló tett, amely kiolthatja az emberi életet.” A rendező, miután irodalmi alkotásról van szó, azt állítja, nem gondolta, hogy a történet elszenvedőjének családjától engedélyt kellene kérnie az előadás létrejöttéhez. „A szándékaim az előadással tisztességesek, az előadás nem sért kegyeletet” – fogalmaz, ám elismeri: „Emberiességi okokból kellett volna megkeresnem a családot, ezt elmulasztottam, ezért megkövetem őket.”

Ez a körülmény különösen meghatározó, hiszen már csak az illem kedvéért is meg kellett volna keresni azt a családot, amelynek a tragédiáját színpadra állítják. Ha ez megtörténik, akkor talán nem alakul ki feszültség az előadás körül. De – tudván, hogy Szögiék kerülik a nyilvánosságot, és a legkisebb lányt máig próbálják megkímélni az ügy részleteitől – az is lehet, hogy akkor erre a bemutatóra nem vagy nem ilyen formában kerül sor. Talán elég lett volna a néhány kifogásolt mondatot kivenni a drámából, ha már úgyis hozzányúltak, átdolgozták. Így viszont előfordulhat, hogy az eset precedensértékű lesz, hiszen Magyarországon még nem volt példa arra, hogy valós, civil szereplők kerüljenek ilyen kiélezett helyzetben a színpadra.

Hús-vér szereplők
„Gondoljunk csak bele, hány olyan mű született a világirodalomban, amelynek ihletői valós személyek voltak – írja nyílt levelében Máté Gábor. – Attól, hogy megtalálták III. Richárd csontjait, még nem kell átírni Shakespeare remekművét, és nem kell a darab bemutatásához a mindenkori angol királyi ház engedélye. Vagy Németh Lászlónak engedélyt kellett volna kérnie Görgey leszármazottaitól, amikor színdarabot írt Görgeyről Az áruló címen? És sorolhatnánk tovább a történelmi drámákat, amelyek szereplői mind valós személyek, de irodalmi köntösben drámai hősökké válnak, és a színdarabokban valószínűleg egyetlen olyan mondatot sem mondanak, ami valóban elhangzott tőlük életükben, kivéve talán néhány elhíresült mondatukat.” A valós, élő, civil személyek irodalmi művekben való szerepeltetése azonban mindig kényes kérdés. Michel Houellebecq A térkép és a táj című könyve is tiltakozást váltott ki, mert rá lehetett ismerni a média bizonyos alakjaira. Magyarországon az egyik legismertebb eset Grecsó Krisztián nevéhez fűződik: a Pletykaanyu című kötetét felháborodással fogadták a szülővárosában, Szegváron, mert a szereplők magukra ismertek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.