Határőrök, viszlát!

Na, kell nekünk ez az ember? Megalázó volt.

/ 2007.12.12., szerda 15:25 /

A szlovák politika magyarellenességgel akarja ellensúlyozni, hogy december 21-én megszűnik a két ország közti határ - véli Szarka Tamás. A felvidéki Ghymes együttes zeneszerző-szövegírója szerint a kulturális autonómia a határnyitásnak köszönhetően mindenképp megvalósul. Ahogy a karácsonyra új lemezzel jelentkező zenekar másik régi vágya is: decemberben a Budapest Sportarénában adhatnak koncertet.

- Héjavarázs című lemezükön három éve szlovák nyelvű dalok is szerepeltek: gesztusnak szánták. A magyar-szlovák viszony alakulását elnézve aligha volt értelme.

- A napi politikára nemigen van befolyása egy-egy ilyen lemezre rejtett gesztusnak, más szempontból viszont nagyon is megérte. A dolog előzménye ugyanis az volt, hogy többen, szlovákok, azért mentek el Pozsonyba magyart tanulni, mert kíváncsiak voltak rá, mit is éneklünk. A gesztus tehát tőlük indult, mi pedig egyszerűen viszonoztuk a szeretetet. Nem volt ebben semmi politika, szó sem volt róla, hogy a szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok előmozdításán kívántunk volna munkálkodni.

- Nem is állítjuk, hogy az önök lelkén szárad, mindenesetre utóbbiakról nekünk valahogy nem a szeretet szó ugrik be.

- Nekem sem. Az azonban, ami a felső politikai szinteken zajlik Szlovákiában, elkülönül attól, ami az országot magát jellemzi. Négymillió szlovák között azért akad rengeteg értelmes - és olyan, aki szeret minket. Mi velük igyekszünk törődni. Ha ott vannak a koncertjeinken, felkonferáljuk a dalokat szlovákul is. Portugáliában meg portugálul. A közönséget meg kell becsülni, s ennek szép hagyománya is van a könnyűzenében. Emlékszem például, milyen sokat jelentett nekem, amikor Freddie Mercury elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt népdalt a Népstadionban, '86-ban.



- Ott lehetett?

- Dehogy. Később, egy szabadtéri moziban láttam valahol Csehország mélyén: ott katonáskodtam. Abban a környezetben erőt, büszkeséget adott, hogy a világsztár az én anyanyelvemen az én népdalomat énekelte. Más szempontból is fontos volt az a dal. Igaz, ma is akadnak még, akik szerint "ciki", vagy egyenesen "gáz" magyar népdalt énekelni, de ezekre azóta nyugodtan legyinthetünk: a Queen énekesének nem volt ciki, bocs.

- Ha van is, aki szerint gáz, önöknek inkább szerencséjük volt a népi vonallal: a kilencvenes években divattá lett a világzene, amit addig is játszottak.

- Eszünk ágában sem volt világzenét játszani. Azt sem tudtuk, mi fán terem. Annyi történt, hogy egyszer csak elkezdtünk zenéket írni. Én meg ezeket ráhangszereltem azokra a hangszerekre, amelyek a zenekarban éppen voltak. Hiába írtam volna harangokra, ha egyszer nem volt a bandában harangozó. Ha lett volna, arra írtam volna. De mivel az egész úgy indult, hogy autentikus erdélyi zenét játszunk hobbiszinten, ez eléggé meghatározta, milyen hangszerek vannak az együttesben.

- Talán a zenei gyökerek, talán a Ghymes név miatt, de sokan még ma is erdélyinek gondolják önöket. Zavarja?

- Inkább mulatságos. Azt mutatja, mennyien nem ismerik Szlovákiát. Nyitrától tizenegynéhány kilométerre van Gímes. Volt ebben a faluban egy tábor - a nyitrai magyar főiskolások tartották maguknak minden évben. Nagyon szerettük. Alakult egy tánckar is, de nem volt zenekara. Lett. A tánckar persze szétesett gyorsan, mi meg azóta is vagyunk, s hogy ne felejtsük el, honnan indultunk, felvettük a falu - tehát nem az erdélyi Gyimes - nevét, archaikus írásmóddal.

- Meg szarvasmotívumos logóval. A világzene nemzetközi sikerének köszönhetik, hogy a kilencvenes években nem kerültek bele a "magyarkodó" vagy a "jobbos zenekar" skatulyába?

- Meg annak, hogy nagyon odafigyeltünk: ne bocsátkozzunk napi politikai csatákba. Egyes kollégák rendszeresen odafekszenek a politikusok alá. Lelkük rajta. Mi meg nem alattuk, hanem mellettük képzeltük el a tevékenységünket. A skatulyázási vágy viszont Magyarországon olyan erős, hogy ha akartuk, ha nem, az utóbbi években szépen elkönyveltek minket jobbra. Egyszerűen azért, mert külhoni magyarok vagyunk. ---- ----- Érte ezért önöket hátrány - vagy éppenséggel előny?

- Táncháztalálkozón kellett föllépnünk Budapesten. A szervező hölgy megkérdezte, honnan jöttünk. Megmondtuk. "Szegények" - csupán ennyi volt a válasz. Na, akkor határoztam el: nem szeretném azt az utat járni, hogy átjövünk, fölmegyünk a színpadra, bemondjuk: magyarok vagyunk odaátról, várjuk érte a tapsot, a pénzt meg a fejsimogatást. Van, aki ezt teszi. Mi viszont zenészek vagyunk, én magam pedig íróember: ez az én teljesítményem, nem a magyarság. Utóbbi olyan természetes, mint hogy levegőt veszek. Csak én tudok örülni a levegőnek - az anyaországiakkal ellentétben. Budapesten hiába magyarázom, milyen csodálatos, hogy magyarul van kiírva: hentes. Szerintem tehát ez volt a helyes út. Ha ma elmondom, hogy Szlovákiában a háború után genocídium történt, vagy azt, hogy a rendelőben a szlovák doktor néni még ma is rászól a négyéves gyerekre, hogy miért nem tud szlovákul - húsz-huszonöt éves zenészmúlttal, telt házakkal, platinalemezzel a hátunk mögött már senki sem vetheti a szememre, hogy magyarkodásból akarok népszerűséget kovácsolni.

- Inkább karácsonyi dalokat tartalmazó lemezzel karácsonyra. Biztosra mennek.

- A lényeg nem ez, hanem hogy a zenének ösztönszerűnek kell lennie. A muzsika ugyanis alapösztön. Hallgassuk meg a rigókat! Ők sem számolgatják, hogy a célközönség mire vágyik, ahogy a siratót éneklő asszony sem. Amikor megtapasztaljuk a halált, először jön a sokk, majd a sírás, aztán máris az ének. A Ghymes is ösztönösen működik. Talán ezért vagyunk sikeresek. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis lehet sikeres az ösztönös és a minőségi is.

- Mindig a Ghymesről beszél, holott az nem más, mint ön és Szarka Gyula - folyton cserélődő zenészekkel. Szeretnek főnökök lenni?

- Szó sincs róla, hogy valamiféle lelki igényünk lenne a főnökségre. A felelősség nem méznyalás. Jóval nyugodtabb álmot biztosít, ha megmondják, mit csináljon az ember. Csakhogy mi írjuk a dalokat - a dalszerzés életelemünk, nem tudnánk róla lemondani. Zenét, szöveget írni pedig nem demokratikus műfaj. Nem lehet úgy, hogy leültök öten, és mindenki ír egy sort - próbáljuk csak elképzelni, ahogy József Attila és csapata írja A hetediket. Vagy Bartók és teamje a Kékszakállút. Nonszensz.

- A két dudás jól megfér a csárdában?

- Hogyne. A Ghymesbe csak azokat a zenéket visszük be, amelyek illenek a zenekar stílusához. Írunk persze másmilyeneket is, de egyikünk sem telepszik rá a zenekarra: ezeket szólólemezként jelentetjük meg. Szó sincs versengésről. Vagy azért kellene szomorkodnom, mert Gyula eggyel több szólólemezt jegyez?

- Véletlenül sem. Főleg, hogy ön meg azzal dicsekedhet: Törőcsik Mari az ön verseit mondja az új lemezen.

- Erre büszkék vagyunk. Rengeteg felkérésre mond nemet hetente, mégis elvállalta, így végül a Mendikán minden dal előtt őt lehet hallani. Hogy óvtak minket tőle, hogy így kell vele vigyázni, meg úgy nehéz ember! Pedig szó sincs róla. Annyit mondott: nem bírja a tehetségteleneket. Lehet, hogy ezért tartják az érintettek nehéz embernek. A tehetségtelenséget viszont én is nehezen viselem. ---- ----- És az anyaországi állapotokat hogyan viseli?

- Vegyesen. Egyrészt, amikor eljövünk Budapestre játszani, rengeteg szeretetet kapunk. Az érem másik oldala már nem ilyen fényes. Egyes nagyon öreg fáknak a kérge él csupán, a közepük halott. Sajnos mintha a magyar nyelvterületre is kihatna ez a természeti jelenség. Az anyaország már nem az a csoda, ami gyerekkorunkban volt.

- December 5. óta ez különösen érthető. Épp három éve volt. Múlik azért a sértettség?

- Nem akkor éreztem sértettséget, amikor kiderült, hogy nem volt elegendő szavazat. Számítottam rá. Az sem lepett meg, hogy kik agitáltak a nemek mellett. Az sértett, hogy feltették a kérdést. Kiállítottak minket egy piactérre, nyakunkban a "határon túli" táblával, és azt kérdezgették: na, kell nekünk ez az ember? Megalázó volt. Miért kellett utcára vinni azt a kérdést, amelyről a románok és a szlovákok is szépen csöndben, a parlamentben képesek voltak dönteni? Ma viszont már nem december 5. a fontos. Hanem december 21. Azon a szép, közeli napon elbúcsúzunk régi jó barátainktól, a határőröktől. Negyvenhárom éves vagyok. Amióta az eszemet tudom, várom ezt a napot. Nemrég finom tudakozódásra vetemedtem: bennem volt még a reflexszerű gyomorgörcs, de összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem a határőrtől, lesz-e valamilyen búcsúbuli. Mosolyogva mondta, hogy igen, nem lett anyázás a vége. Szerencsére. A magyarellenes hangulatkeltés viszont, az, ahogyan a szlovák politika viselkedik, egyértelműen a közelgő határnyitásnak tulajdonítható.

- Hol is az összefüggés?

- A természetes szálak most újra fognak szövődni. Összenő ugye, ami összetartozik, s a kulturális autonómia, tetszik, nem tetszik, megvalósul. Ha valaki például Magyarországra kívánja járatni a gyerekét iskolába, könnyedén megteheti. Az újjáéledő kapcsolat viszont oda-vissza hat: magyarellenességükkel épp ezt akarják megnehezíteni, ellensúlyozni felső szlovák körök. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Kárpátalján élő vagy a délvidéki magyaroknak még ennyire sem rózsás a helyzetük. Mégis: számunkra az idei decemberrel régi, nagy álmok válnak valóra. Egyrészt játszhatunk a BS-ben. S végre eltűnik a határ is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.