Hétköznapi sörténelem

/ 2017.04.05., szerda 17:34 /

A kiegyezés 150. évében, a jelenkor egyik legnagyobb sörháborújának fegyverszünetében a magyarok sörhöz való viszonyáról beszélgettünk Katona Csaba sörtörténésszel, aki szerint nem rossz magyar az, aki sörrel koccint.

– A Ferdinánd Monarchia Cseh Sörházban beszélgetünk. A monarchikus hangulat miatt választotta ezt a helyszínt a kiegyezés jubileumán?

– Ferenc Ferdinánd 1897-ben vásárolt egy sörgyárat. Feleségül vett ugyanis egy cseh grófnőt, és mivel rangon alul házasodott, kivívta Ferenc József haragját. El kellett költöznie Bécsből Csehországba, aztán a konopištěi várfalon sétálva meglátta az üzemet. Egészen haláláig, 1914-ig övé volt a gyár, később persze államosították – akik pedig 1990 után megvették, róla nevezték el. Készítenek itt egy „hét golyónak” (Sedm Kulí) keresztelt sört is, mert a Švejk szerint ennyi lövedékkel végeztek a trónörökössel. Szerintem ha Magyarországon egy borász vadkanos címkével forgalmazna egy Zrínyi vérének keresztelt vörösbort, lenyelnék keresztbe.

– Hogyan lett önből akadémiai „sörténész”?

– Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében dolgozom, de nem vagyok akadémiai sörtörténész. Kutató történész vagyok, emellett az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának kommunikációs referense. Ennek csak annyi köze van a sörhöz, hogy életmódtörténettel foglalkozom. Nem a háborúkkal és békékkel, hanem azzal, hogy a reformkortól az első világháborúig terjedő hosszú XIX. században az emberek hogyan éltek, mit ettek, mit ittak, milyen újságot olvastak. Aztán 2008-ban megkeresett a kisüzemi sörfőzdék egyesületének akkori elnöke, Vaskó György, hogy szerveznénk-e sörtörténeti konferenciát Miskolcon. Ez annyira életképes ötletnek bizonyult, hogy most már a harmadik kötet készül az előadások alapján, és a hatodik tanácskozást szervezzük.

– A sör nálunk sokáig proli italnak számított. Kivívta már a rangját a magyar gasztronómiában?

– Pedig a Monarchiában és a két háború között még polgári italnak minősült. A fővárosba költöző vidéki fiatal azért is ivott vasárnap látványosan sört, mert ezzel demonstrálta, hogy már az urbánus kultúrkör tagja, hiszen elszakadt a falusi, borozgatós hagyománytól. Megvolt már akkor az a tálalás, amelyhez mostanában visszatértünk: volt söralátét, és márkajeles korsó is. Most találunk vissza a sörgasztronómia gyökereihez azáltal, hogy már tartunk sörkóstolókat, sörvacsorákat is. Legszebben a magyar sörről talán Krúdy írt, és ha valaki, ő nem vádolható gasztronómiai igénytelenséggel.

– A sör mégiscsak „német bor”, idegen ital, hiszen a magyar gazdák jelentős részének saját bora volt.

– El kell felejteni, hogy egy nemzetlélek boros vagy sörös, azt pedig végképp, hogy ez genetikailag kódolva lenne. Ahol megterem a szőlő, az általában boros vidék, ahol viszont nem – Morvaország ennek az északi határa –, ott a sör kultúrája gyökeresedett meg. A tudástőke valóban külföldről jött: akik itt a sörkészítés szándékával megtelepedtek, részben menekültek a konkurencia elől, és piacot akartak szerezni. A sör XIX. század végi diadalmenetében szerepet játszott a filoxérajárvány is, amely kipusztította a borszőlőt.

– El kell felejteni, hogy egy nép boros vagy sörös, de Berecz András csuvas útján azt jegyezte le, hogy a közép-ázsiai nomád népek körében – ahonnan eleink is származnak – külön sörük volt még a lányoknak is.

– Valószínűsíthető, hogy őseinkhez közelebb állhatott a sör jellegű ital, mint a bor, mert utóbbi letelepedett életmódot feltételez, de kezdjük azzal, hogy mit nevezünk sörnek. Már az ókori népek is erjesztettek gabonából alkoholos italt, és elnevezték valahogy – az akkádok, sumérek például sikarunak, kasnak, simnek. Ha akarom, ezeket sörnek nevezem, ha akarom, nem. Hiszen ezekről a korai italokról jószerivel semmit nem tudunk, a csuvasok sem jegyezték fel a sör receptjét. A legkorábbi sörnek nevezhető ital, amiről tudomásunk van, a Krisztus előtti VII. évezredből való, a mai Kína területéről került elő, rizs alapú, szőlővel, galagonyával, mézzel ízesített ital volt.

– A középkorból már maradtak ránk receptek is: a kolostori sörök hagyománya innen ered. Nemrég újraindult Zircen is a ciszterci apátsági főzde. Mit adtak az utókornak az egyházi főzdék?

– Sokat. Például egy olyan sörös kultúrával rendelkező ország, mint Csehország esetében is a legkorábbi feljegyzés 993-ból maradt fenn, amikor Adalbert püspök megtiltotta, hogy a břevnovi szerzetesek sört főzzenek – innen tudjuk, hogy főztek. Szent Arnulf Metz városát sörrel mentette meg a pestistől, azzal a felkiáltással, hogy ne vizet, hanem sört igyatok! Mivel a kolostorok lakói ismerték az írásbeliséget, maradtak fenn a sörkészítésre vonatkozó latin feljegyzések is. Azt is lehet tudni 1226-ból, hogy a mai pannonhalmi, akkori Szent Márton-hegyi jobbágyoknak sörrel is kellett adózniuk.

– A sör ráadásul böjtös étel volt.

– Van egy legenda, ami nem igaz, de jól hangzik: München mellett egy kolostorban a szerzetesek tanakodnak az 1500-as években, hogy szabad-e böjtben sört inni. Mellette szól, hogy tápanyagban gazdag, felerősíti a koplalásban legyengült szervezetet – de az íze finom, s az élvezetek keresése ellentmond a böjtnek. A barátok levelet írnak a pápának, kérik a tanácsát. A pápa visszaír: ilyen ital nincs Rómában, küldjenek kóstolót. Szekérre a hordót, küldik Rómába – képzelhetjük, mi lett belőle, mire megérkezett! A Szentatya megkóstolta, és visszaírt: nemhogy engedélyezem, de kötelezővé teszem. Egy ábrázolás szerint pedig a hordó előtt hortyog egy szerzetes, láthatóan már nem szomjas. Mellette a felirat: „Aki iszik, alszik, aki alszik, nem vétkezik, aki nem vétkezik, az szent – tehát aki iszik, az szent.” Ez persze mind sztori. Viszont böjtben lehetett sört inni, a szabályok szerint egy heminával naponta. Azt viszont, hogy mennyit tesz ki egy hemina, már nem tudja senki. Nincs olyan forrás, amelyik erre magyarázatot adna, a hemina ezért a legliberálisabb értelmezések szerint annyi, amennyi jólesik.

– Idén van a kiegyezés 150. évfordulója. Ide tartozik, hogy az aradi vértanúk kivégzése után 150 évig nem illett sörrel koccintani. Ennek van történelmi alapja?

– Nincs. Egy történész azt tekinti hiteles történelmi ténynek, amit legalább egy, de inkább több, az adott eseménnyel egy időben keletkezett forrás megerősít. Arra nézve nem áll rendelkezésre adat, hogy 1849. október 6-án, a kivégzések után koccintgattak volna az osztrákok. Az osztrák tábornokok többsége nem is örült a kivégzésnek, hiszen egy hadseregben harcoltak azokkal a tisztekkel, akik – négy kivétellel – katonához méltatlan, kötél általi halált szenvedtek el. Képzeljük csak el, a kortársaknak mindez mekkora trauma lehetett, ha máig megrendüléssel gondolunk a történtekre! Ugyan kinek jutott volna eszébe azzal bosszút állni, hogy nem koccintunk sörrel? El tudjuk képzelni a magukba roskadva ülő magyarokat, akik arról beszélgetnek, hogy olyan szemetek voltak a Habsburgok, nehogy már sörrel koccintsunk, kapjanak 180 évet – no, jó, legyen csak 150?! Erős a gyanú, hogy a borlobbi terjesztette el, hogy a magyar ember nem iszik sört, mert az labanc Habsburg-ital. Csakhogy a magyar ember úgy működik, mint a vegyes tüzelésű kazán: megiszik mindent. Letelt a 150 év 1999-ben, és akkor éppen a sörösök látták meg ebben a történelmi lehetőséget. Álláspontom a következő: bár történeti alapja nincs, magyar hagyománnyá vált. Ezért ha valaki nem koccint sörrel, ne rójuk meg, hanem tartsuk tiszteletben a hozzáállását. Viszont ha valaki koccint, ne mondjuk rossz magyarnak.

– A jelenkor első nagy sörháborújában épp most történt meg a fegyverletétel, vagy, ha úgy tetszik, a kiegyezés. Erről mi a véleménye?

– Elmondom, de nem fognak szeretni érte, bár a történésznek nem az a dolga, hogy szeressék. A Heineken Ciuc (csuk) nevű sörét minden (erdélyi) magyar csíki sörnek hívta. Ez természetes, hisz miért mondaná egy magyar ember Ciucnak Csíkot. A márkanév tehát hivatalosan Ciuc, amit mindenki csíki sörnek hívott. Jog szerint nem hívják csíki sörnek, de facto igen, ezért Igazi Csíki Sörnek nevezni egy új márkát szerintem provokáció. Ezért érezhette a Heineken, hogy a márkanevét „lenyúlták”, és perelt. Senki nem örülne, ha valaki az ő cég- vagy márkanevét úgy használná fel, hogy elé biggyeszti: igazi. Az, hogy két konkurens piaci szereplő bíróság előtt rendezi a jogvitáját, hétköznapi történet minden normális polgári államban. Ezt tálalták úgy, hogy a gonosz multi ki akarja végezni a kis székelyt. Szerintem pedig olyan szent fogalmakat, mint nemzet, haza, nem volna szabad arra használni, hogy egy cég piacot szerezzen. Az meg sokáig elő sem került a vitában, hogy az Igazi Csíki Sör 50 százalékban holland tulajdonban van. Ezek után azt sugallni, hogy akkor vagy igaz magyar, ha a mi termékünket iszod, legalábbis visszás. Az én magyarságomat nem az határozza meg, hogy mit iszom, hogyan iszom, hogyan koccintok. Egy sörgyár senki nemzeti identitását ne kérdőjelezze meg. Az mindenesetre örömteli, hogy a vita megegyezéssel látszik zárulni.

– A pénzünkkel ugyanakkor arról is szavazunk, hogy a hazai ipart támogatjuk-e. Egyébként már Erdélyben is színes a söröspaletta, nem?

– A legrégebbi magyarországi sörgyár éppen a temesvári, amelyet még a történelmi Magyarország területén alapítottak a XVIII. század elején, méghozzá a Habsburg szolgálatban harcoló lotaringiai francia Claude Florimond de Mercy gróf. Emellett felnőtt már számos kis főzde. Ez világtrend, hiszen aki külföldre megy, a helyben készült termékeket keresi, nem azt, amit bárhol megvehet. Vannak kis cseh és német főzdék, amelyek épp annyi sört készítenek, amennyit a kocsmában eladnak: csak annyit, amennyit helyben lehet meginni, és sehol máshol nem kapható. Remélem, Magyarországra is minél inkább jellemző lesz ez.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.