Hogyan játsszunk Krisztust?

/ 2018.05.16., szerda 17:07 /

Berettyán Nándor és Sándor a Nemzeti Színház ifjú tehetségeiként mélyebb vízben tanultak meg úszni, mint legtöbb pályatársuk. Hívőként alakítanak Jézust és tanítványt Pesten – és augusztus 18-án a csíksomlyói nyeregben. De hogy jön ide a Metallica?

– Egy Egri csillagok-előadás után beszélgetünk a Nemzetiben, csoda, hogy a zajos ostromjelenetek után meg tudnak szólalni. Meddig tart levetkőzni Nándornak Bornemissza Gergely, Sándornak Mekcsey István szerepét?

Berettyán Sándor: Ez előadásonként változik, de egy óra elég. Megiszunk egy üdítőt, és akkor érezzük, hogy visszatértünk a civil életbe, amikor sajogni kezd ott, ahol előadás közben észre sem vettük, hogy beütöttük. A levezetésnél több időt vesz igénybe a felkészülés.

– Mivel hangolódnak az Egri csillagokra? Metallicával?

Sándor: Közel jár az igazsághoz.

Berettyán Nándor: Ma például a Tomb Raider akciófilm Survivor című Destiny’s Child-feldolgozását hallgattuk. Ez a dübörgő basszusú zene hangulatba hozott minket az epikus ostromjelenethez. Szerencsére nem csak mi jövünk lendületbe ettől az előadástól. Hiába hosszú és fajsúlyos az Egri csillagok, a Csíksomlyói passióhoz hasonlóan nagy az érdeklődés iránta. Előbbit épp csak elkezdtük játszani, de már tízezer jegyre van foglalás.

– A Csíksomlyói esetében hol sajognak azok a sebek, amelyeket ez a különleges előadás és szerep okoz önökben?

Nándor: Számomra ez azért különleges előadás, mert vallásos vagyok. Emiatt Jézus szerepét eljátszani mást jelent, mint bármilyen más feladat. A próbafolyamat és a felkészülés is eltért mindattól, mint amire számítottam. Nem is játszani próbálom, inkább arra törekszem, hogy három órára olyan legyek, mint Jézus Krisztus. Ez persze sosem sikerül, vagy sosem úgy, mint terveztem, mert megzavar a technika, kizökkenek – mégis közel kerülhetek hozzá így, színészként. Rájöttem, hogy minél inkább rákoncentrálok, annál inkább elrontom. Nem szabad sokat gondolni rá, sőt megpróbálom kiüresíteni magam. Nem szerepként tekintek rá, hanem arra törekszem, hogy ahogy közeledik az előadás kezdete, minden zavaró gondolatot – amennyire csak lehet – elengedjek.

– A legendás lengyel színházművész, Jerzy Grotowski a színészetet úgy írta le, mint „test általi gyónást”. Ez a kiüresítés volna a színészi gyónás?

Nándor: Sok tekintetben hasonlít ez a lelkiállapot a meditációs vagy imádságos beállítottsághoz – most a Jézus-szerepről beszélek. Grotowski elmélete a teológiából is ismert via negativa, amivel azt akarta kifejezni, hogy a színésznek nem technikákkal, iskolázott eszközökkel kell játszania, inkább ki kell iktatnia azokat a görcsöket, amelyek meggátolják a színpadi jelenlétben. Ez a negatív út: nem hozzáteszünk valamit a szerephez, hanem elengedjük a bennünk lévő akadályokat. Mindezt a Csíksomlyói passió esetében meg is tudom élni.

Sándor: Ez tényleg párhuzam a gyónással: kipucoljuk a lelkünket, hogy az itt és mostban történhessenek a dolgok. Színészileg ez teszi hitelessé a játékot, hiszen a néző akkor tartja majd élőnek a játékunkat, ha az a szeme előtt születik meg.

– Sándor szerepében két tanítvány találkozik?

Sándor: Inkább János vagyok, s csak kicsit Máté, ami nagyon nehéz számomra. Krisztus halálakor váltok át egyikről a másikra, és ezt a pillanatot – bár már egy éve játsszuk az előadást – még mindig be kell gyakorolnom. Ezzel együtt az előadás végi monológom az engesztelésről és egyetemes irgalomról ma ugyanúgy megmozdítja a lelkemet, mint amikor először mondtam el.

Nándor: Ez a monológ bennem mindig a keresztény mondást idézi fel: Isten előtt nehezek lesznek a bűneink, de még nehezebbek lesznek a mulasztásaink.

– Önök a színpadon dolgoznak, de nyilván így sem bújhatnak el az előadás hatása elől. Melyik részt várják legjobban a passió közben?

Sándor: Mindig máshol üti fel a fejét egy gesztus vagy egy mondat, ami megindít. Barabás vagy Lázár sem kivétel ez alól. Legutóbb a sátáni Zsibárust alakító Farkas Dénesnek volt egy monológja, amitől libabőrös lettem.

Nándor: Nekem talán a Berecz András által alakított vándor egyik eszmefuttatása a legfontosabb. „Kicsi madaraknak bátorságos oltalma vagyon, ha a ragadozó ürümadarak elől tövisbe bújnak, mi is azért Krisztus koronájába fészket rakjunk, ott éljünk, hogy minden veszedelmektől és kísértetektől megmaradjunk!” Ebbe a mondatba – ami tulajdonképpen az egész előadást összefoglalja – mindig belekönnyezem.

– Milyen nézői reakciók jutnak vissza önökhöz?

Nándor: Időnként egy-két néző elmegy a szünetben, ami fájó, de érthető, hiszen a legjobb szándék ellenére mi sem mindig tudunk olyan intenzitással játszani, és biztos akad olyan is, akit az előadás felkavar. Ugyanakkor jellemzőbb a megrendülés. Van, amikor én is megkönnyezem ezt az előadást, úgyhogy nem csodálkozom, amikor hasonlót látok a nézőtéren. Márpedig minden alkalommal tapasztalunk ilyet. Nemrég egy aranyos néni végigzokogta az egészet. De múltkor egy szép, fiatal hölgyet láttunk, aki láthatóan kirobbant a boldogságtól, és közben potyogtak a könnyei. Ők biztosan más emberként távoztak a színházból. A Csíksomlyói nem könnyed, szórakoztató darab, de ha odaadja magát az ember, akkor hat.

Sándor: Nagyon örültem, amikor bekerültem az előadásba, ráadásul titokban mindig is arra vágytam, hogy egyszer a csíksomlyói nyeregben, a ferences iskoladrámára épülő előadásunk szülőföldjén is eljátszhassuk a passiót. Boldog vagyok, és izgalommal tölt el, hogy augusztus 18-án hazatalál Vidnyánszky Attila rendezése.

– Jártak már ott korábban?

Sándor: Egyszer egy családi kirándulás részeként.

Nándor: Megérkeztünk erre a szent helyre, amit annyiszor láttunk a tévében, ahogy búcsúkor hatalmas tömeg gyűlik össze, és az egész gyönyörűséget, ami pünkösdkor jellemzi. Amikor mi jártunk ott a nyár közepén, hatalmas birkanyáj legelt a nyeregben. Vicces volt, de a zarándokhely kisugárzását attól még megérezhettük.

– Önök debreceniként Vidnyánszky Attila színházán nőttek fel?

Sándor: Ez természetes; nekem a Liberté ’56 című rendezése volt az első jelentős színházi élményem.

Nándor: Én pedig a Halotti pompa című rendezését láttam először. Így amikor kiderült, hogy Vidnyánszky Kaposváron indít osztályt, rögtön jelentkeztünk, pedig addig egyikünk sem akart színész lenni.

– Együtt jártak a debreceni Ady Endre Gimnáziumba, egy csapatban fociztak, majd Kaposváron…

Sándor: …egy kollégiumi szobában laktunk.

– Nem unják még egymást?

Sándor: Nem, sőt, megnyugtató, hogy Nándi a közelemben van. Rivalizálás sincs köztünk. Vidnyánszky tanár úr egyszer azt mondta: az a baj velünk, hogy van bennünk egy jó adag paraszti gőg.

Nándor: És tényleg van.

Sándor: Ő inkább szidásnak szánhatta, és talán nem is tudta, milyen jólesik ez nekünk. Mi ugyanis nem féltékenykedünk senkire, mert ha egy adott szerepre mondjuk nem kellünk, nem fogunk görcsölni a kudarcon. Büszkébbek vagyunk mi annál!

– A hit dolgában is ennyire egy húron pendülnek? Vallásos nevelést kaptak?

Nándor: Van néhány pap a családunkban, de minket nem így neveltek a szüleink. Nem járattak hittanra, templomba, ez nem volt téma otthon.

– Pedig most mindketten hívőnek mondták magukat.

Sándor: Úgy volt ez nálunk, mint a színészettel: egyszer csak felszínre tört. Engem még megkereszteltek görögkatolikusnak, de Nándit és a húgunkat már nem. Most mégis ő jár templomba minden vasárnap…

Nándor: …ha éppen nem játszom. Egyszer csak rájöttem, hogy jó nekem, ha a Bibliát olvasom. Az itteni albérletben is berendeztem az egyik polcon egy kis házi oltárt, mert így érzem jól magam. A templomban is csak az zavar, hogy néha körülnézek, nem látják-e rajtam, hogy nem vagyok megkeresztelve. Tulajdonképpen nem értem, mire várok még.

– A Csíksomlyói passióban való szereplés felerősítette ezt a dilemmát?

Nándor: Ez már korábban is bennem volt, és akadt, aki olyannal is ugratott, hogy „tessék, egy pogány játssza Jézust”. Viccből azt válaszoltam: most már bosszúból is megkeresztelkedem.

Sándor: A hit kérdése előbb-utóbb utolér mindenkit. Legfeljebb sokan megkerülik a választ. Ezzel együtt szerintem mindenki vágyik a szakralitásra.

Nándor: Talán ebben a vágyban rejlik az előadás ereje: amikor Bibliát olvas az ember, nem mindig találkozik a Megváltó történetével. A színházban viszont – nem véletlenül találták ki a ferencesek ezt a fajta misztériumjátékot – nem lehet nem szembesülni Jézus szenvedésével. Bele sem merek gondolni, mi lesz a nyeregben augusztusban, mert már most beleremeg a lábam.

* * *

Aktuális passiók

Bár 15 éve ugyanarra a szövegre építi a Budaörsi Passiót Dér András, a rendező szerint nincs két ugyanolyan előadás. Ennek legfőbb oka, hogy Jézus szenvedéstörténete mindig más lelkiállapotban érinti meg az alkotókat és a nézőket, s ez aktuális olvasatot ad a bemutatónak. „Az, hogy az előadás Jézusnak éppen a harcosabb vagy a befogadóbb, szelídebb arcélét mutatja meg, összefügg azzal, ami a világban zajlik – mondja lapunknak a rendező. – Idén biztosan többen lesznek érzékenyebbek az irgalmas Jézusra, mert az ő szenvedéstörténete bizonyítja, hogy a politikai érvrendszer vereséget szenved a hittel és az egyetemes szeretettel szemben.”

Dér szerint egy durva, intoleráns világban fontos hangsúlyozni, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Emiatt hangsúlyosabbá válhat az a jelenet is, amelyben a nép hangja dönti el, kinek adjon kegyelmet Pilátus: Barabásnak vagy Jézusnak. A budaörsi Kő-hegyen megrendezett német és magyar nyelvű passiójátéknak (premier május 19-én és 20-án, de egészen június 3-ig játsszák) nemcsak a vizuális világa fejlődik – idén látványos fényhatást ígérnek a szervezők –, hanem a rendezvény tekintélye is egyre nagyobb. Ezért is adhat helyet idén Budaörs az Európassió Konferenciának.

A nemzetközi tapasztalatcserét az Európassió Szövetség hívja életre évről évre, melynek két éve egy alig 1200 főt számláló bakonyi falu előadása is tagja. Magyarpolány festői környezete 25 éve ad helyet passiójátéknak. A szereplők túlnyomó többsége falubeli. „Amatőrök vagyunk, bár akár hivatásosnak is lehetne nevezni mondjuk azt a szereplőt, aki tíz éve alakítja Júdást” – magyarázza a Heti Válasznak Korbély Krisztián szervező, aki maga is feltűnik az előadás kórusában. Merthogy a magyarpolányi pünkösdi játék XVII. századi passiókat, a csíksomlyói misztériumokat, valamint Károli Gáspár Biblia-fordítását használja fel, de élő zenés betétek is felcsendülnek az előadásban. A zenéket Szarka Gyula, a Ghymes együttes alapító tagja szerezte, az előadást 2015 óta Pataki András, a soproni Petőfi Színház igazgatója rendezi. Május 18-tól hat alkalommal adják elő, a május 20-i egész napos jubileumi rendezvény pedig pünkösdi fesztivál gyerekprogramokkal, koncertekkel, hogy aztán naplemente után elkezdődhessen a mindig telt házas passió.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.