Hol alszik a gorilla?

/ 2012.11.14., szerda 12:44 /

András Ferenc Dögkeselyű című filmjével indul útjára november 28-án a felújított budai Átrium Film-Színházban a Heti Válasz filmklubja. A "kultfilm" titkáról, őszödi kalandjáról és a magyar filmtámogatás útvesztőiben bolyongó erdélyi filmtéma sorsáról kérdezzük a most hetvenéves rendezőt.

- Bár lassan harminc éve divat fanyalogni a magyar filmeken, a Dögkeselyűvel más a helyzet; a Port.hu-n például 63 kommentből 63 elismeréssel szól róla. Kivétel, ami erősíti a szabályt?

- Nem hiszem. Sándor Pál Ripacsokja, Gothár Péter Megáll az idője, Bereményi Géza Eldorádója - kapásból tudok olyan filmeket mondani a '80-as évekből, amelyeket máig szeretnek a nézők. Az életidegen, nikotex filmekre viszont már senki nem emlékszik - ez kétségtelen.

- Mégis, a Dögkeselyű című krimi körül különösen erős, "kultfilmes" rajongótábor alakult ki: az Index nyitóoldalán ünnepelte a premier harmincadik évfordulóját, a Totalcar újraforgatta az autós jeleneteket.

- Nem szeretem a kultfilm kifejezést - az én fejemben csak jó film meg rossz film létezik. Előbbi kategóriába azok tartoznak, amelyeket 25 év múlva is meg lehet nézni. Rengeteg divatfilm válik lapossá, unalmassá néhány év után. A műfaji besorolással sem értek egyet: az akkori filmirányítás találta ki, hogy a Dögkeselyű krimi, pedig összesen egy kutyát ölnek meg benne - szerintem a műfaja társadalmi dráma. Csak hát akkoriban nem illett arról beszélni, hogy a Kádár-rendszerben a pénz ugyanúgy eltorzítja az embereket, mint a "hanyatló kapitalizmusban" - ha más formában is. Az elvtársak érzékelték ezt, le is akarták vágni a végét, ahol a főhős felrobbantja magát, de szerencsére meg tudtuk menteni az eredeti verziót.

- Magyarországon először önök használták a steady-cam technikát, az autósüldözéseket is a nyugati profizmus igényével vették fel - piacképesek tudtak lenni Nyugaton is?

- Egyértelműen, de én ebben a kollégáim munkájának tulajdonítom a legnagyobb szerepet; Munkácsi Miklós könyve, Ragályi Elemér képei, Kovács György zenéje egymást erősítették - és akkor még nem beszéltünk a színészekről: Cserhalmi György, Temessy Hédi, Bács Ferenc, Udvaros Dorottya, Blaskó Péter mind nagyot alakított. Perczel Zitát, a Meseautó egykori sztárját ezzel a filmmel csábítottam haza Olaszországból. És nem csak a "romlott nyugati" nézők szerették: a csehek remake-et is forgattak belőle, Kairóban gumibotozták a mozinál sorban álló, őrjöngő tömeget, Moszkvában szétszedték a mozit, ahol vetítették.

- Az akciójelenetek elaltatták volna a nagy testvér politikai éberségét?

- Nem tudom, lehet, hogy a Brezsnyev halála körüli bizonytalanság játszott a kezünkre. A nagy generáció című filmemmel már nem tudtam elkerülni az oroszok figyelmét: '86-ban - öt évvel a birodalom összeomlása előtt - a film moszkvai vetítését követően odalépett hozzám a szovjet külügyminisztérium magyarországi referense, és azt kérdezte: "Van egy mondat a filmjében: "Milyen jó az éghajlatotok, ezt az egyet nem tudták elvenni tőletek!" - ezt hogy értette?" Belekezdtem egy homályos magyarázatba, de leintett: "Lenne egy találós kérdésem: tudja maga, hol alszik a gorilla?" "A fán?" - próbálkoztam bizonytalanul. "Nem. A gorilla ott alszik, ahol akar. Na, viszontlátásra."

- A fáma szerint meggyűlt a baja az itthoni "első vonallal" is. Igaz a mendemonda, hogy volt egy balatonőszödi kalandja is?

- Amikor nagy nehezen átverekedtük a Veri az ördög a feleségét című filmemet, és már csak a Hunnia stúdió áldására vártunk, az egyik állami filmes vezető megijedt, hogy mit fognak szólni "odafent" egy szocialista miniszter ilyen kényes ábrázolásához - ezért, hogy magát is levédje, leküldte a filmet a balatonőszödi pártüdülőbe. Kádár és az összes pártvezető ott nyaralt a feleségével, beültek a házi vetítőbe, és az első percek zavart csendje után valaki felröhögött. Végignevették a filmet, mert egyik se vette magára az inget: mindenki a másik fejesre ismert rá Vetró Géza figurájában...

- Ebben a filmben dolgozott együtt Kertész Ákos íróval, aki - "A magyar genetikusan alattvaló" mondata miatti állítólagos inzultusok következtében - idén februárban elhagyta Magyarországot. Húsz magyar értelmiségi nyilatkozatban biztosította szolidaritásáról Kertészt, de önt nem láttam az aláírók között.

- Három ok miatt nem írtam alá: egyrészt lehet magyarázni, mentegetni, de az idézett mondat szerintem vállalhatatlan. Másrészt nem tudok olyan emberről, aki tanúsította volna az őt ért fizikai inzultust; persze, ha valóban történt ilyen, azt elítélem és őszintén sajnálom. Harmadrészt nem értettem egyet a megfogalmazással: egyáltalán nem tartom őt olyan jó írónak, ahogy a nyilatkozat aláírói.

- Tényleg? Pedig Kertész szerint anno ő formálta használhatóvá a Veri az ördög... forgatókönyvét. "Rendet vitt a káoszba", mert "eredeti állapotában egyetlen mondat sem volt használható" - így emlékezett 2006-ban.

- Sajnos azt kell mondanom: nem így történt. Bereményivel csináltuk a forgatókönyvet, az én alapanyagomból. Ákost a stúdió állította ránk, de akkor már kész volt a könyv: egy jelenetet írt hozzá, azt is velem közösen.

- Mit szólt ahhoz, hogy két barátja - Makk Károly és Szakonyi Károly - aláírta a nyilatkozatot?

- Mindketten feddhetetlen emberek és nagy művészek; Makk mesterem, atyai barátom is. Őket sajnos megvezette az a kör, amely körömszakadtáig mentegette Kertész nyílt levelét - most viszont vehemensen támadja Jeszenszky Gézát az egyetemi jegyzete miatt. Ez a kör szervezi 2010 óta a hecckampányokat, kihasználva minden lehetőséget, személyes kapcsolatot. Hogy példánknál maradjak: az egyik fő organizátor, Vásárhelyi Mária lánykorában egy házban lakott Makkékkal; ő volt a gyerekek bébiszittere is.

- Ön soha nem rejtette véka alá, hogy nem szimpatizált a szocialista- szabad demokrata kormányokkal. Nem lehet, hogy csak az ellentétes világnézet tükröződik szavaiban?

- Mindig utáltam a kettős mércét, de emberi kapcsolataimat soha nem befolyásolta a politika: Mészáros Mártával ugyanúgy jóban vagyok, mint Sára Sándorral, Pécsi Ildikóval vagy Alföldi Róberttel ugyanúgy dolgoztam, mint Blaskó Péterrel, Eperjes Károllyal. Kurzuslovagnak sem nevezhetnek: tíz éve forgathattam utoljára játékfilmet, döntően olasz pénzből. A marosvásárhelyi író-rendező, Kincses Elemér Soha című regényének adaptációjával három éve pályázom - Romániában több, Magyarországon eddig kevesebb sikerrel.

- Nocsak. Egykori kulturális államtitkárként a marosvásárhelyi Szőcs Géza sem harapott rá a témára?

- Papírunk tőle is van a támogatásról, csak ezt eddig nem sikerült "forintosítani". A film mellett voksolt a Nemzeti Kulturális Alap mozgóképes szakmai kollégiuma is. Az új szolgálati út szerint azonban a könyvet újra be kellett adnunk a Magyar Nemzeti Filmalap vezetőihez, akik átdolgozást javasolnak, de biztosítottak, hogy nagy lehetőséget látnak "a '80-as években, részben Magyarországon" játszódó történetben. Annyi csak a bökkenő, hogy a cselekmény a '60-as években, kizárólag Marosvásárhelyen zajlik.

- A jelentős pénzekkel kistafírozott magyar közszolgálati tévében nem próbálkozott?

- Sajnos azt látom, hogy egy kiterjedt klán uralja a közmédiát, miközben olyan fajsúlyos alkotók, mint Sára Sándor, Dárday István, ugyanúgy nem jutnak munkához, mint a "nyolc szűk esztendőben" - ahogy például Blaskó Pétert sem foglalkoztatják jobban, mint akkor.

- Erdélyi oldalról megvan a pénz a Kincses-filmre? Rossz nyelvek szerint még Tőkés László és az RMDSZ egymással torzsalkodó köreit is sikerült "alkalmi népfrontba" tömörítenie.

- Az erdélyi magyarok - Kelemen Hunortól Tőkésig - támogatják a filmet, mert magukra ismernek benne. Ez ízig-vérig "ottani" történet, de nem a közhelyes, budapesti Erdély-kép köszön vissza benne, hanem a '60-as évek vásárhelyi valósága. Egy színmagyar település, a magyar szecesszió egyik csúcsa, ahol felülről hoznak egy döntést: ez a város mától nem magyar város, ezek az épületek nem magyar épületek... Ennél nagyobb szürrealizmus nincs a világon! Ez az, amit Nyugaton, az "új fejesek" elefántcsonttornyaiban soha nem fognak érteni. Ezért bánnak feltűnően kesztyűs kézzel Victor Ponta újnacionalista, románosító politikájával - miközben ellenünk sorozatos támadásokat indítanak Brüsszelből. Mert ők is abban a hitben ringatják magukat: a gorilla ott alszik, ahol akar.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.