Így csábítottak a székely lányok – Fotók

/ 2016.01.08., péntek 15:03 /

– „Erdély arcai” címmel nyílik kiállítása január 12-én a Brüsszeli Magyar Intézetben, ahol közel húsz fotót láthat a nagyérdemű, székely népviseletbe öltözött lányokról. Honnan jött a sorozat ötlete?

 

– Három évvel ezelőtt kezdett érdekelni a téma, de akkor még csak a felszínt kapargattam. Azt ugyan tudtam, hogy egykor a népviselet jelentette a személyi igazolványt, vagyis a ruha jelezte, hogy a viselője kiféle, miféle, honnan való, mi a társadalmi helyezte. A viselet rendkívül sok információt rejt: más jelent, ha cipőben van valaki, mást, ha csizmában, mint ahogy az sem mindegy, hogy mikor rakják kontyba egy nő haját. Végül mintegy másfél éve készítettem el az első képet, az éppen virágzó repce között. Ebben a sorozatban elsősorban Székelyföldre koncentrálok: Udvarhelyszék, Sepsiszék, Csíkszék és Marosszék a fotózások helyszíne. Törekedtem rá, hogy természetes szépségeket és helyi lányokat fényképezzek, arra pedig külön is figyeltem, hogy autentikus legyen a viselet, hogy a néprajzzal foglalkozó szakemberek se találjanak hibát a képeken.

– Könnyű volt beszerezni a viseleteket?

– Igen, mert szerencsére a székelyek nagy becsben tartják őket, ünnepnapokon pedig be is öltöznek és büszkén viselik. Egy korábbi fotósorozatomat az érzékiség megfogalmazásának szenteltem, és ezt az érzékiséget most is szem előtt tartottam. Fontos volt, hogy megmutassam a férfiakra ható női vonzerőt, de ezt nem meztelenséggel oldottam meg, hiszen a lányokon az utolsó ruhagomb is gondosan be van gombolva. Inkább azt szerettem volna felidézni, hogy milyen lehetett, amikor annak idején ezekben a viseletekben csábították a lányok a férfiakat, akiket már egy kivillanó bokától is levert a víz.

– Ez egy befejezett sorozat?

– Nem, dinamikusan fejlődik. Azt tervezem, hogy vidékenként haladva feltérképezem az összes székely viseletet. Két szempontból is fontos ez: egyrészt, hogy komoly kiállítási anyag legyen belőle, másrészt, mert dokumentálni szeretném ezeket a viseleteket az utókornak.

– Hol mutatta be eddig ezt az anyagot?

– Egyetlen helyszínen, kísérletképpen: tavaly májusban a Millenárison, a Székely Fesztiválon. Eddig harminc fotós tárlatom volt, mindet én finanszíroztam, de ezt a mostani, brüsszeli kiállítást a Hunineu Alapítvány szervezi. Velem tart négy fiatal is, akik népviseletben lesznek majd, táncolnak és énekelnek. Ami a folytatást illeti, örülnék, ha az anyag vándorolhatna, miközben folyamatosan bővítem is.

Székely népviseletbe öltözött lányok - galéria

– A fotókon kizárólag nők szerepelnek. Hol vannak a férfiak?

– Németh László szerint „Erdély egy gyönyörű nő volt”, és ez az idézet azért tetszik nekem, mert arra utal, hogy Erdély olyan Magyarországnak, mint egy gyönyörű szerető – ez a szó nálunk valakinek a szerelmét jelenti –, akit bár megszerezni meg tudott, de megtartani már nem. A férfiak azért hiányoznak a képekről, mert velük itt éppen nem igazán tudok mit kezdeni, és nem is olyan változatos a viseletük, mint a nőké – bár a szakemberek erről nyilván mást mondanak. De nem kizárt, hogy egyszer ők is sorra kerülnek. Korábban viszont készítettem fotósorozatot A láthatatlan férfi címmel. Tizenegy évig éltem Magyarországon, mielőtt visszasodródtam volna Székelyudvarhelyre, a szülővárosomba, és úgy éreztem, hogy a Magyarországon eltöltött időt fel kell dolgoznom képeken: a szerelmeket, az elrontott házasságot, a megtörtént dolgokat és az elképzelt lehetőségeket. Egy 14 darabos, fekete-fehér fotókból álló anyag született, női szereplőkkel, amit több helyen bemutattam már, és mindenütt nagyon jól fogadták. Ennek a sorozatnak elkészült aztán a folytatása is, I’m your man címmel, ahol viszont egy férfiról készítettem 100 portrét, 100 különböző szerepben, így fejezve ki, hogy életünk során milyen sokszor próbálunk megfelelni másoknak, olyanná válni, amit elvárnak tőlünk.

– Székelyudvarhelyen született, jó nevű fényképész családba.

– A fényképészetet valójában apai nagyanyám kezdte. A ’40-es évek elején, amikor a németek Székelyudvarhelyen állomásoztak, egy jó kiállású német tiszt ajándékba adott ápolónő nagyanyámnak egy fényképezőgépet, aki el is kezdett fotózni. Így férkőzött be a fényképészet a családunkba.

– Nem is volt kérdés, hogy ön is fotós lesz?

– Koránt sem volt egyértelmű, ugyanis kamaszként minden, de legfőképpen apám ellen lázadtam, húszévesen pedig leléptem otthonról. Nyakamba vettem a világot, megfordultam Európában több helyen is, majd Magyarországra jöttem, ahol csak a lányom születésekor vettem komolyabb fényképezőgépet a kezembe, de különben nem foglalkoztam fotózással. Tizenegy év után hazamentem, és azóta a nagybátyámmal és az öcsémmel közösen visszük a családi vállalkozást. A napi fényképész feladatok (portrék, családi fotók, ballagások, esküvők, sajtóesemények) mellett viszont szükségem van olyan munkákra is, amelyeknek köszönhetően kiléphetek a rutinból, kiélhetem a kreativitásomat, megmutathatom a művészetemet. Olyan ez, mint a pék esete, aki naponta megsüti ugyanazt a kenyeret, de közben szüksége van arra is, hogy néha valami igazán különlegeset készítsen.

Dávid Botond
1972-ben született Székelyudvarhelyen. Gyerekként édesapjának köszönhetően ismerkedett meg a fotózással. Jelenleg hivatásos fényképészként tevékenykedik, a Dávid Fotó Stúdió társtulajdonosa. 2011-ben a Príma Rádió és a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által alapított „Székelyudvarhely Legprímább Művésze” címmel tüntették ki.

Rosta

Borbás Barna

Találkozunk 2016-ban!

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Bizonyíték: a szovjet katonák tömegesen erőszakoltak meg nőket

Hogyan lett Magyarországon ’48-ra annyi kommunista, hogy átvehették a hatalmat? Miként győzött vidéken harcok nélkül a forradalom? Hogyan kerültek kulcsszerepbe a „kommunistamentők”? Miért akasztották fel őket utóbb? Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke 1956-ról. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.

Kormánypárti abszurd: Semjén Zsolt hazaárulózza Navracsics Tibort

Váratlan nézeteltérés alakult ki a Fideszben: egyesek sátánoznak, mások eltartják maguktól a „Soros-tervet”. Azonban a valódi veszély nem a pénzember felől, hanem belülről fenyegeti Európát – egy konzervatív kiáltvány szerint eltűnik a kultúránk, ha nem születnek gyerekek. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.