Irodalom a nyári lakban

Haláláig "örökös lihegésben" és fokozódó kínok közt élt

/ 2008.04.09., szerda 08:07 /

Babits Mihály 1924-ben vásárolt nyaralót Esztergomban. Haláláig nemcsak nyáron időzött az előhegyi házban, hanem sokszor már húsvét előtt áttette székhelyét a szeretett városba. Innen tartotta a kapcsolatot az irodalmi élettel. A legendássá vált Babits-villában megfordult a hazai művészeti-tudományos élet színe-java.

Esztergom és a 125 éve született Babits Mihály

Az 1920-as évek derekán egy kiadóval való elszámoláskor Babits Mihály nagyobb pénzösszeg birtokába jutott. Bár a korona gyenge lábakon állt, így is megért néhány milliót - ami egy magyar író számára akkoriban is sokat jelentett. A Babits-házaspár nem is tudta hirtelen, mihez kezdjen a pénzzel. A költő nem értett az anyagiakhoz - először azon gondolkodtak, hogy a feleségnek, Török Sophie-nak vesznek belőle ruhákat. Hamarosan azonban arra az elhatározásra jutottak, hogy inkább házat vásárolnak. Babits ekkor az ügyvédként praktizáló, de a Nyugatban publikáló költőt, Nagy Zoltánt bízta meg, próbálja valahogy megőrizni a pénz értékét. Ő az összeget értékpapírokba fektette, melyeknek árfolyama oly kedvezően alakult, hogy rövid idő alatt a többszörösét érte. Hamarosan komolyan lehetett egy ház megvásárlására gondolni.

Nevezetes autogramok

Nem sokkal azelőtt, 1923 nyarán Babits és felesége több alkalommal járt a Dunakanyarban, s a költőnek megtetszett a vidék. Esztergom a szülőföldjére, Szekszárdra és környékére emlékeztette, a város utcái pedig Itáliára. Két barát, a színikritikus Kárpáti Aurél és a festőművész Tipary Dezső segítségével találták meg azt az esztergomi Előhegyen fekvő házat, amit aztán 1924. március 27-én meg is vettek. Nem sokkal a vásárlás után a ház egyik fala beázás következtében beomlott. A helyrehozatalban a házaspár nagy segítségére volt Kárpáti Aurél barátja, Einczinger Ferenc, aki az esztergomi takarékpénztár tisztviselője volt, és festészettel is foglalkozott. 1930-ra aztán az eredeti 272 négyszögöles telekből 887 négyszögöl nagyságú "birtok" lett. A költő jogdíjainak és honoráriumainak nem kis részét fordította a korabeli sajtóban sokszor csak Babits-villaként emlegetett nyaralóra.



Babits és felesége hamar otthon érezte magát a házban és a városban. A "villát" és berendezését nagy kedvvel és gonddal tervezték meg. A ház díszítésében szintén Einczinger volt segítségükre, aki rövidesen Babitsék jó barátja lett, s a házaspár ügyes-bajos dolgainak intézésével (testvérével, Sándorral együtt) nagyban hozzájárult az Esztergomban töltött napok nyugalmának biztosításához. A költő és felesége többször vendégeskedett szüretkor az Einczinger-fivérek présházában. Itt látta meg Babits azt az autogramfalat, mely az ötletet adta, hogy a saját házában járó vendégektől aláírást kérjen emlékbe házának falára. A szénnel írt kézjegyeket aztán a vendég távoztával Török Sophie rögzítette festékkel.

Sűrű vendégjárás

A házaspár nemcsak nyáron időzött az előhegyi házban, hanem sokszor tavasszal, már húsvét előtt áttették székhelyüket Esztergomba. Babits innen tartotta a kapcsolatot az irodalmi élettel. (1929-től a komoly pénzjutalommal járó Baumgarten-alapítvány kurátoraként a díjak odaítélésével központi szerepe lett az irodalomban.) Esztergomból általában csak ősszel tértek vissza Budapestre. A Nyugat szerkesztői közül Gellért Oszkár és Osvát Ernő sokszor keresték meg levelükkel Esztergomban egy-egy kérdéssel, s Babits jórészt itt írta az először 1921-ben elkezdett nagyregényét, a Halálfiait - több, a város ihlette verse mellett.

Babitsnak már budapesti, Reviczky utcai lakásán is nagy volt a vendégjárás, az esztergomi ház pedig ugyanúgy szívesen látta a látogatókat. Az autogramfal megőrizte Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Sárközi György nevét, de a ház vendége volt Szekfű Gyula történész, Rédey Tivadar, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (ma Országos Széchényi Könyvtár) igazgatója, Beck Ö. Fülöp szobrászművész (aki az első Nyugatszámokon szereplő Mikes-érmet alkotta), Márffy Ödön festő és felesége, Csinszka is. A Nyugat munkatársai közül többször megfordult Esztergomban Schöpflin Aladár, a tekintélyes kritikus, a szerkesztő Gellért Oszkár. De a költő vendégül látta Hoffmann Edith művészettörténészt, Basch Lórántot, a Baumgarten-alapítvány jogi kurátorát, Nagy Endrét, a magyar kabaré mesterét, Ascher Oszkár előadóművészt, Sztrókay Kálmánt, tudományos cikkek és könyvek szerzőjét, vagy Hegedűs Lóránt közgazdászt (az első Teleki-kormány pénzügyminiszterét) is.



Kínok között

Esztergom is szívesen tartotta számon - időszakos - lakosai közt Babitsot. Einczinger Ferenc révén a költő tagja lett a város művészeti egyesületének, a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságnak. A helyi sajtóban többször fölbukkant a neve, mint olyan lakosé, akire büszkék lehetnek az esztergomiak. 1934-ben a polgármester, Brenner Antal kérte meg Babitsot, hogy az esztergomi Szent István-ünnepségeket tisztelje meg egy szerzői esttel.

1937-ben megállapították Babitsnak a garat alsó, vagy a légcső fölső részéből kiinduló tumor okozta gégeszűkületét. 1941. augusztus 4-én bekövetkezett haláláig - ahogy Balázsolás című versében írta - "örökös lihegésben" és fokozódó kínok közt élt. Többször elvesztette hangját, környezetével Beszélgetőfüzetein keresztül tartotta a kapcsolatot. Ha nehezen is, dolgozott, egyik utolsó munkája Szophoklész Oidipusz Kólonoszban című drámájának fordítása volt. Betegsége alatt végig ragaszkodott Esztergomhoz. 1941 áprilisától hátralévő hónapjait is előhegyi házában töltötte, s csak egy nappal halála előtt került a budapesti Siesta szanatóriumba - utolsó látogatója az a Nagy Zoltán volt, akit a házvásárláshoz szükséges pénz kezelésével bízott meg.

A második világháború után Babits nyaralója átmeneti szállásként szolgált az ínséges időkben, Török Sophie pedig nem bírta egyedül a fönntartásával járó terheket. De nemcsak a ház vált gazdátlanná, hanem az új rendszer szemében az az életmű is, amelyet a ház korábbi tulajdonosa épített föl. Az emberben és hagyományban értéket látó Babits nem kellett a kollektív felejtés korának, így csak 1961-ben avathatta fel a Babits-házat a korábban ott vendégeskedő Ortutay Gyula kultuszminiszter.



EMLÉKEZIK A VÁROS

Esztergom Babits Mihály születésének 125. évfordulóját méltó módon kívánja megünnepelni. A programok között a Balassa Bálint Múzeumhoz tartozó Babitsház felújítása, az autogramfal restaurálása, s az 1983-tól a házhoz felvezető út mellett álló, de ellopott Babits-szobor (Borbás Tibor alkotása) újraállítása szerepel, utóbbi civil kezdeményezésre, országos gyűjtésből. Az emlékév megnyitója február 29-én volt az esztergomi Központi Kávéházban, ahol felavatták a költő asztalát. A még élő Babits-tanúkkal Szabó Judit ötlete alapján Tóth Franciska közreműködésével az esztergomi ETV készít dokumentumfilmet, melynek DVD-változata novemberben jelenik meg. Emellett kiadványokkal, konferenciákkal és művészeti estekkel emlékezik a város.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.

Összeomlott a magyar ellenzék – csődbiztos kerestetik

Budapest V. és VIII. kerületében győzelmet remélt az ellenzék a július 8-i időközi erőpróbákon, hiszen a parlamenti szavazáshoz képest egységesebb formában indult – ráadásul a főváros Fidesz-kritikusabb, mint az ország. Aztán jött a feketeleves, illetve a tanácstalanság: jövőre milyen felállásban lenne célszerű „elszenvedni” az uniós és az önkormányzati választást? Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.