Iskolát nem alapított, de sokak mestere lett Czóbel
„Beszéljünk már másról, ne mindig ilyen ócska dolgokról!” – vágott a riporter szavába az idős Czóbel Béla, amikor arról faggatták, milyen volt Braque-kal együtt kiállítani, Picassóval meg Modiglianival csavarogni Párizsban. De Czóbel nem akart már erről beszélni, unta a témát.
Pedig, ha valaki magyarként nemzetközi szinten is sikeres lehetett az avantgárd hőskorában, hát az Czóbel Béla volt. Hatása a hazai modernizmus alakulására olyan jelentős, hogy Rippl-Rónain kívül más nemigen fogható hozzá. Egyébként ezt ő maga talán észre sem vette: a festői tehetségéhez egy szemernyi profetikus hajlam sem párosult, pedagógia érzék meg végképp nem, iskolát nem alapított, s nem vette magát körbe tanítványokkal. Sőt, alig járt Magyarországon akkoriban. Ám mindössze két, nyári hazaruccanás elegendő volt hozzá, hogy a francia fauve-izmust, akarva-akaratlanul, beoltsa a magyar festészet lassan csörgedező véráramába – írja Rockenbauer Zoltán a friss Heti Válaszban Czóbel Béláról.
Czóbel Münchenben tanult, majd a nagybányai szabadiskolába járt festeni. 1903-ban Párizsba utazott, ahol Matisse és köre befogadta, s velük együtt szerepelt a tárlatokon, de önálló kiállítást is rendeztek neki. 1906 nyarán új, harsány festészetet hozott Párizsból Nagybányára, nagy zűrzavart okozva; az ottani fiatalokat lenyűgözte a festői szabadság, amely a képeiből áradt, hirtelen mindenki Párizsba vágyott. Czóbeltól azonban mi sem állt távolabb, minthogy a nagybányai „neósok” vezére legyen. Szűk lett neki a művésztelep, többet vissza se tért oda.
Akkor mégis miként juthatott meghatározó szerephez a magyar festészet történetében ez az öntörvényű ember? – kérdi Rockenbauer. A válasszal nem marad adós, mint ahogy erre felel a Czóbel, egy francia magyar című kiállítás a szentendrei Művészet Malomban is. A mintegy 170 festményt és több mint félszáz grafikát felvonultató tárlat augusztus 31-ig látogatható.
Lapunk elektronikus formában a Digitalstandon is megvásárolható.
