valasz.hu/kultura/alfoldi-szekelye-vidnyanszky-szekelye-ezen-legfeljebb-kuncogni-lehet-129084

http://valasz.hu/kultura/alfoldi-szekelye-vidnyanszky-szekelye-ezen-legfeljebb-kuncogni-lehet-129084

Isten Auschwitzban

/ 2015.06.17., szerda 16:42 /

Ha Isten létezne, nem hagyta volna, hogy ez történjen – szól a holokauszt utáni ateista érv. A cannes-i nagydíjas Saul fia főszereplője szerint viszont Isten a gázkamrákban is ott volt. A New Yorkban élő, egykor rabbinak készülő Röhrig Géza költőt elsősorban nem az időközben Oscar-díjra felterjesztett filmjükről, hanem a hitéről kérdeztük.

– Az ábrázolás filmes sajátosságain kívül miben áll a holokausztról alkotott újszerű értelmezésük?

– Két filozófus, Hans Jonas és Emmanuel Levinas vitája jut eszembe a kérdéséről. Én Levinasszal értek egyet. Az ártatlanok szenvedését istenkáromlás megindokolni, legyen szó akár hatmillióról, akár egyről. A világban lévő gonosz és az abszolút Jó kapcsolatáról semmi nem tudható. Továbbmegyek: minden arra irányuló kísérlet, amely a világban lévő gonoszat igazolni kívánja, nemcsak részévé, de óhatatlanul a szaporítójává is lesz a gonosznak, hiszen a gyilkos ideológiák előszeretettel használják föl bűneik elkendőzésére az ilyesféle érveket. A hideg ráz ki tehát Jób „barátaitól”, azoktól a teológiai alkimistáktól, akik embervérből igyekeznek aranyat mosni. És bár a próféták a történelemben mindig Isten kezét látták, ma már sajnos nem élnek köztünk próféták, így nekünk, isteni sugallat híján, ellent kell állnunk a teodícea (filozófiai istenigazolás – A szerk.) kísértéseinek. A Saul fia is így tesz. Mi megmutatjuk, s nem értelmezzük Auschwitzot.

– A cannes-i sajtótájékoztatón ingerülten válaszolt arra az újságírói felvetésre, hogy a lágerekben krematóriumi kényszermunkára fogott deportáltakból álló Sonderkommandó tagjai „félig áldozatok, félig hóhérok voltak”.

– Van egy barátom Amerikában, akinek az apja sonderkommandós volt. Kilencvenévesen halt meg jómódban. Mikor fölnyitották a végrendeletét, döbbenten olvasták, hogy apjuk arra kéri őket, hamvait szórják az auschwitzi krematóriumba. Ennél pontosabban nem lehet elmondani, mi ette és eszi a sonderesek lelkét. Véglény a sonderes, testi-lelki szörnyeteg, kizsigerelt rabszolga. A felelősség azonban azoké, akik idáig juttatták. Például a magyar történelmi egyházak cinkos vezetőié, akik a felsőházban egyhangúlag megszavazták az első és a második zsidótörvényt. Őket, szemben a sonderesekkel, senki nem kényszerítette. Ha főtisztelendő Serédi hercegprímás nem hallgat a lelkiismeretére, mégis mit várhatunk a szabójától? A pátriárkák és a metropoliták ugyanígy felelősséggel tartoznak a Gulagért. Én, Gideon Greif interjúi alapján, a sonderesek némelyikét hősnek gondolom. A film előtt olvasható a vásznon egy felirat, mely tudatja a nézőkkel, hogy a nácik Geheimnisträgernek, titkok tudóinak nevezték őket. A titok, minden titok, pusztító erejű, hiszen elszigetel a többiektől. Mármost a sondereseknek gyakran egész életükön át őrizniük kellett borzalmas titkukat. Ez sok szempontból még nehezebb lehet, mint maga a láger volt.

– A brit The Guardiannek adott interjújában azt mondta, semmit sem tanultunk a történtekből. Valóban ilyen borúlátó?

– A holokauszt nem afféle pillanatnyi megbotlása, hirtelen fölindulásból elkövetett gaztette az európai szellemnek. Itt nem a B közép, a mindenhol meglévő csőcselék randalírozott. A buchenwaldi gázkamrák öt perc sétára működtek Goethe Weimarjának központjától, s a láger vaskerítésére se véletlenül kovácsolták épp egy Bach-kantáta címét. 1944-ben hőn szeretett civilizációnkról derült ki en bloc, hogy a velejéig romlott. Ahogy a relativitáselmélet fölborította az addig regnáló tudományos paradigmákat, úgy változtatott meg, helyezett mindent új perspektívába Auschwitz. Ám hogy a kérdésére is válaszoljak: revideálnom kell korábbi nézetemet. Az emberiség igenis tanult Auschwitzból. Egyszer s mindenkorra megtanulta, hogy a zsidó bármikor és bármekkora tételben megölhető, hiszen a világ a kisujját sem fogja mozdítani érte. Ennyit jegyzett meg a történtekből a közönség. A precedenst. Nem kellettek a menekültekkel peremig süllyedt hajók sem Angliának, sem Amerikának. Ezt a leckét remélhetőleg az áldozatok és a leszármazottaik is örökre megtanulták.

– A holokausztot a közbeszédben sokan az ateizmus bizonyítékaként emlegetik. Önt viszont éppen Auschwitz vitte közelebb a hithez. Hogyan történt ez?

– Ne maszatoljuk el a felelősséget. Sem a zsidókat, sem a cigányokat, sem a melegeket, sem a tökéletesen árja törpéket, sem a tökéletesen árja elmebetegeket nem az Örökkévaló gyilkolta meg. Mi, emberek mészároltuk le egymást. A kérdés ettől persze még jogos, sőt megkerülhetetlen: minthogy a legsötétebb órán elrejtette arcát fiai és leányai elől, nem vált-e érdemtelenné Isten a szövetségre? Hiszen a történelem ura Ő, aki erős kézzel vezette ki népét Egyiptomból. Súlyos probléma ez, amire kinek-kinek magának kell megkeresnie a választ.

– Ön mit gondol?

– Én nem akarok, de nem is tudok megszabadulni az Istentől. Hiszem a jóságát éppúgy, mint a mindenhatóságát. Bennem sem az ordibáló Hitler, sem a krematóriumok vad lobogása nem tudja elnyomni azt a halk, kicsike hangot, amiről Illés ír a Királyok könyve 19-ben. Meg kell vallanom ugyanakkor, hogy a film óta megint Izsák megkötözése, és nem a tízparancsolat lett számomra az alapszöveg. S ez bizony komoly visszaesés. Ábrahám és Izsák holokauszt-túlélők. A világnak viszont, nézzen körül, Mózesekre, bennünk élő törvényre van a legnagyobb szüksége. Mózesekben azonban hiányt szenvedünk. Most még inkább, mint valaha. Ezt vette észre Spinoza is. Lehet erre azt mondani, hogy a hiba a mi készülékünkben van, ám attól még nem fog semmi megváltozni. S félreértés ne essék, egyáltalán nem csak a klérust hibáztatom. A XX. század harminc év alatt produkált két világháborút és sok más égbekiáltó gazságot, filozófusai mégsem hagytak ránk egyetlen számottevő etikát sem.

– Miért épp Ábrahámhoz és Izsákhoz tud most viszonyulni?

– Őket ismerem, az ő Istenüket. A Tóra archetipikus narratívákat sűrít. Máásze ávot szimán lebánim, mondják a rabbik. Az atyák tettei kihatnak a fiakra. Auschwitz után kihez máshoz tudnék visszasorolni, ha nem Ábrahámhoz és Izsákhoz? Nincs jelen a törvény, se a mózesi, se a kanti. A törvény mint olyan veszett ki az életünkből. A jobbak, mint Freud, már előtte is tudták persze, a lágerek óta azonban a szemünket böki ki, hogy pőre és gátlástalan pogányság az, ami körülvesz minket.

– Azt mondja, nincs törvény, noha ön is a Tóra törvényei szerint él.

– Pont ezért. Ám a korszellem alól csak az igazak tudják egészen kivonni magukat, és én sajna nem tartozom közéjük.

– A The Guardiannek azt mondta: „Minden egyes elpusztított zsidó mellett ott volt az Isten a gázkamrákban, és mindannyiuknak fogta a kezét.”

– Így van. A túlélők lassan elmennek, ám Auschwitzot soha nem lesz képes integrálni a történelem. Ami a lágerekben történt, az túltesz minden korábbi emberirtáson. Nem csak a nagyságrend, a pedáns dokumentáció, a bestialitás, de főleg a másfél millió megölt gyerek miatt. Ez példátlan, előzmény nélküli. Erre még a bolsevikok sem voltak képesek. Ők is csupán a cár gyermekeit ölték meg, a Gulagra viszont már nem száműzték a kiskorúakat. Auschwitzcal kilépett medréből a történelem.

– Húszévesen egy hónapot nyitástól zárásig a láger mai területén töltött. Mi járt a fejében?

– Nem a fejemmel kezdődött. A lábam eresztett gyökeret. Kicsit olyan volt, mintha transzba estem volna. Töltése volt a helynek. Ahogy a fénysebesség közelébe érve másképp viselkednek, látszanak és korosodnak a testek, az én lelkemmel is történt ott valami. Este a biztonságiaknak úgy kellett kitenniük a szűrömet. Egy tuskón ültem, szakadt a hó. Tizenkilenc évesen úgy kábé 77 billió évesnek éreztem magam. De hogy mire gondoltam? Ezt még ma sem tudom előhívni. Azt éreztem csupán, hogy kötelességem ottmaradni. Egy hónappal később aztán, mintha elvágták volna, megszűnt ez az érzés. Nem örültem neki. Sőt. De mit volt mit tenni, fogtam magam és továbbálltam.

– Ön szerint a filmek közül azok, amelyek – Kertész Imre szóhasználatával – a holokausztipar termékei, sértik az emlékezés méltóságát?

– A holokausztipar terminus rosszindulatú. Természetesen sok kommersz és patetikus alkotás született e tárgyban. A holokausztipar kifejezés azonban ennél többet jelent: összeesküvést, koordinációt. Kertész ide vagy oda, a szónak ezt a sugalmazását nem tudom elfogadni.

– Sokan közönyössé váltak a holokauszt filmes feldolgozásai iránt. Tud példát említeni, amikor érezte e giccsek káros hatását?

– Persze, rengeteget. Ezt egyébként tavaly alkalmam nyílt Spielbergnek is fölróni. Nem lepődött meg. Biztatott, csináljunk jobbat, mint a Schindler listája. Challenge accepted, feleltem.

– Magyarországra vágyik New York-i otthonából. Pedig ha az ember az amerikai sajtóból tájékozódik, itt minden van egy hívő zsidó számára, csak nem élhető élet. Mi vonzza mégis?

– A hazámról én nem az amerikai sajtóból tájékozódom. Magyarország nekem Pilinszky és Bari Károly, Hacsek és Sajó, Polcz Alaine és Árva Bethlen Kata, Novák Előd és Lázár Ervin. A kakukktojást megfejtő olvasók között értékes nyereményeket sorsolok ki.

Punkból nagycsaládos

„Amikor hosszú évek után megkér­deztem tőle, végighallgatva a New York-i évei (rém)regényét, hogy miért vállalja ezt a sorsot, azt felelte: »Egy soromat sem tekinthetném autenti­kusnak, ha én, az egykori állami gon­dozott, egész a fizikai létem határáig nem tennék meg mindent azért, hogy a gyerekeimnek élő, eleven apjuk le­gyen«” – idézte fel nyolc éve, Röhrig Géza 40. születésnapján a költő hit­vallását Kőbányai János, a Múlt és Jö­vő című zsidó kulturális folyóirat fő­szerkesztője. A hitelesség iránti vágy az egész életművet áthatja, a díszle­tek azonban változatosak.

Bár Röhrig az elsők között lép be – majd távozik – a Fideszből, a 80-as években a Huckleberry nevű punkzenekar frontembere; később Szabó István osztályában tanul film­rendezőnek, ám sem politikus, sem hivatásos zenész, sem direktor nem lesz. Egyetemi évei alatt előbb Var­sóba, aztán Krakkóba utazik. A dél-lengyelországi város közelében lé­vő egykori auschwitzi haláltáborban tett látogatása megváltoztatja életét. 1995-ben megjelenteti első verses­kötetét (Hamvasztókönyv); előbb Iz­raelbe, majd New Yorkba költözik, ahol később a Jewish Theological Seminaryn szerez tanári diplomát. Amerikában él feleségével és négy gyermekével. Nyughatatlan termé­szetére vall kétlakisága: „Ha Magyar­országon vagyok, a családom hiány­zik, ha New Yorkban, a hazám.”

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.