Istenadta - vallomások tehetségről és felelősségről

/ 2011.11.30., szerda 18:29 /

A 2009-es Mit ad Isten? és a tavalyi Kit ad Isten? című kötetek után a Heti Válasz elkészítette az interjúsorozat folytatását. Ezúttal Istenadta - vallomások tehetségről és felelősségről címmel másfél tucat tálentumos embert szólaltattunk meg. Az alábbiakban, illetve a jövő héten ízelítőt közlünk a beszélgetésekből.

 

"A munkámat mindig egy fohásszal kezdem. Gyerekkoromban megtanítottak imádkozni, kötelességszerűen imádkoztam is, de felnőttkoromban ezt elhagytam. Aztán egyszer írás előtt azon kaptam magam, hogy mielőtt nekilátnék, azzal szentelem meg a munkát, hogy fölkészülök rá egy szertartással. Az, hogy a munkát meg kell szentelni, ősi tapasztalata az emberiségnek. Csak a XX. századtól lett megszenteletlen a munka; régen mindenki, még a kosárfonó asszonyok is megszentelték a munkát. Úgy fogtak hozzá, úgy figyeltek rá, sőt úgy bocsátották útjára a kosarat, hogy áldást kértek rá és a használójára. Én ma sem tudok csak úgy odavágódni az asztalhoz, hogy "gyerünk!" A szertartásomhoz hozzátartozik egy beszélgetés, egy megidézésféle, amit én imának nevezek. Arra is van formulám, hogy megháláljam, ha jól sikerült. Azt hiszem, nekem a munkám a legmagasztosabb tevékenységem; amikor írok, elsősorban azzal kapcsolatosan vannak imáim."
(Bereményi Géza)

"Bele kell bújni a műbe és a zeneszerző bőrébe is. Egy darabot viszonylag könnyű formailag és harmóniailag elemezni és technikailag eljátszani, de ez önmagában véve még nem kihívás. A művészembert nem elégíti ki. Az igazi kihívás az, ha a műnek a lelkét, a szellemiségét tudom továbbadni. De ez csak akkor sikerülhet, ha magam is ráhangolódom arra a hullámhosszra, amiben a mű keletkezett. És ha már együtt rezgünk, ha már értem a mű üzenetét, akkor úgy kell előadnom, hogy a közönség is megértse. A mű, a szerző, a zongorista, a publikum - ugyanazon a hullámhosszon. Ha ez a teremtő pillanat nem jön létre, akkor az előadás lehet jó vagy kitűnő akár, de csak produkció marad. És nekem ez kevés."
(Bogányi Gergely)

"Az okoz örömet, ha meg tudok nyitni egy-egy új teret, majd ebből ellépve hagyom, hogy mások töltsék be a lehetőséget, amit megalkottam. Idehaza az emberek nehezen lépnek be az efféle terekbe, mert az ilyen lehetőségterek felelős, önálló döntéseket igényelnek. Nekem mégis sok olyan munkatársamat sikerült térbe "kényszerítenem", akik korábban nem gondolták volna, hogy képesek irányítani. Talán érthetőbb mindez, ha ideidézem a nemzet egyik Corvin-lánccal kitüntetett tudósának múltját. Az árvaházi gyerekként nevelkedett Balogh Jánost például úgy vették fel az egyetemre, hogy csak biológia-kémia tanári szakpár létezett. Ő azonban tudós akart lenni, ezért megcsinálták neki a kutatóbiológusi szakot. Kiharcolta magának azt a teret, amit az ő érdeklődési iránya megkívánt. Ez nagyon jellemző a kivételes tehetségekre."
(Csermely Péter)

"Akik a mai kor és a jövő embere számára is érvényesen tudtak és tudnak énekelni, zenélni bánatról, örömről, szerelemről, mindenképpen alkotó emberek. A szikra persze nem mindenkinél ugyanúgy pattan ki: egy mulatságon sokan tudnak elfogadható szinten eljátszani egy dallamot, de csak kevesek képesek arra, hogy a zenébe lényüket, egyéniségüket beleadva másokat megfogó alkotást hozzanak létre. Olyasmire gondolok, ami sok embernek örök élményt szerez, és az előadót nemzedékekkel később is emlegetik, mondván: "Az öreg prímás micsoda zenész volt!" Ezt valahogy úgy magyarázom meg magamnak: a költők az általunk is használt szavakat írják le, de velünk ellentétben ők képesek új világot teremteni. Ha az ő munkájukat művészetnek érezzük, akkor ezt a meghatározást alkalmazhatjuk a valóban alkotó népzenészekre, énekesekre is."
(Csík János)

"Azt szokták nekem mondani a focista haverjaim: nagy mákunk van, Szami, hogy nem focista lettél, hanem színész, mert a futballhoz nem adott Isten annyi képességet. Most öreg fejjel látom, hogy akkor a fizikumom alkalmas volt rá, de a szív-agy harmóniám nem arra volt fogékony. Fogékony volt, de nem azon a szinten, ahogy azoknál, akik több képességet kaptak, akik már húszéves korukban hihetetlen finesszel futballoztak. A Videoton tarcsiban voltak a firkások és a rakkolósok. Én a rakkolósok között voltam. Persze, mindig kellenek jó iparosok, ez tagadhatatlan, de én ott nem tudtam volna művész lenni."
(Eperjes Károly)

"A dzsessznek nemcsak azért köszönhetek sokat, mert gazdagította az érzelemvilágomat, hanem mert az alkotó tevékenységhez elengedhetetlen bátorság és önbizalom megszerzését is elősegítette. Ha néhány sikeres improvizáció után nem görcsösen állok ki a színpadra, hanem arra gondolok, hogy most szépet és újat alkotok, amit még más így nem játszott, és ami örömet okoz a közönségnek is, akkor ki tudok kapcsolni, és át tudom adni magam a legmélyebbről feltörő ötleteknek, zenei motívumoknak, amelyek csak rám jellemzőek. Erre van szükség, amikor az ember új tudományos hipotéziseket állít fel, vagy eredményeket magasabb dimenziókban értelmez. Rögtönöznöm kell akkor is, ha váratlan eredménnyel szolgál egy kísérlet, azonnal át kell alakítanom a képemet a kérdésről."
(Freund Tamás)

"Arra törekszem, hogy összhangban éljek a hitemmel, de ez maradéktalanul aligha sikerülhet. Nem akarok másoknak példát mutatni, mert az én példám az, hogy önkihasználásban élj, az éjszakáidat is munkával töltsd, színpadon pörögj, időnként meg omolj össze a fáradtságtól. Afféle félszerzet vagyok: fél lábbal a templomban, fél lábbal kívül. Nincs bennem a feketeöves hívők magabiztossága, hogy én már bent vagyok, jöjjön be mindenki, mert az a tuti. Viszont azt hitellel mondhatom, hogy gyertek, próbáljuk meg együtt, menjünk be, hátha így lesz jó. Ha ez evangelizáció, akkor legyen."
(Kovács Ákos)

"Ott van például Beethoven. Micsoda isteni ihletettséggel írta káoszrendező műveit, miközben önmagában képtelen volt megfékezni a káoszt. Krakéler volt, mindenkibe belekötött, lerúgta a házvezetőnőjét a lépcsőn, hogy csak úgy reccsent, közben pedig a legmagasztosabb lelki dimenziókat jelenítette meg. Na, innen látszik az Isten. Amikor az ember látványosan nem ér fel a saját művéhez. Hiszen valójában nem is az ő műve. Az igazán nagy dolgokat nem az ember írja."
(Laár András)

"Minden előadás előtt a mai napig imádkozom. Istent hívom, és édesanyámat szólítom. És minden színpadra lépés előtt keresztet vetek. Ugyanakkor nagyon tudatosan készülök a fellépéseimre, egy-egy est alkalmával a rögtönzés legfeljebb tíz százalék lehet, tehát nem szeretek kockáztatni. Nem is szabad. A színpad számomra szent hely. Ha Isten tehetséget adott, akkor nekem azt a pódiumon meg kell hálálnom, nekem is adnom kell valamit másoknak és Istennek is. A siker pedig ne az én dicsőségem, hanem az Úristené legyen."
(Marton Éva)

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.