"Itt aztán lehetnék sznob"

/ 2014.01.15., szerda 15:55 /

Szécsi Noémi hat regénnyel, a legjobb fiatal íróknak alapított európai uniós, valamint József Attila-díjjal, hét külföldi, köztük angol, amerikai megjelenéssel a háta mögött még mindig nem találja helyét a kortárs magyar irodalomban. Nem tagja egyik írószervezetnek sem, nem igazodik a kordivathoz. Csak ír, egyre jobb regényeket.

- Tudatosan építi a karrierjét?

- Tudatos író vagyok, de a pályám tele van vargabetűvel.

- Mekkora szerepe volt ebben a vidékiségnek, a kívülállásnak, hogy nem csatlakozott egyetlen csoporthoz sem, hogy makacsul a saját útját akarta járni?

- Azt hiszem, a kívülállás alkat kérdése is. Gyerekkoromban tanyán, falun, kisvárosban éltem, és sznob voltam, más akartam lenni, mint a többiek. Egyetemistának Pestre jöttem, felnőttként a családommal Pesten élek, itt aztán lehetnék sznob, de sznob környezetben rögtön gyakorlatias, természetes ember leszek. Úgy látszik, nem akarok asszimilálódni, a nyájszellem nagyon idegen tőlem.

- Az írói pályáról, úgy tűnik, nem lehet eltéríteni.

- Amikor hályogkovács módjára belekezdtem első regényembe, a Finnugor vámpírba, s némi huzavona után meg is jelent, sikere lett, meg akarták filmesíteni, azt gondoltam, nem is olyan nehéz híres magyar írónak lenni. Aztán a lányom születése miatt kiszakadtam ebből a világból, s közben sok minden megváltozott bennem, másról és másként akartam írni, mint korábban. Erre jöttek a kudarcok, nem fogadott el a kritika, nem számoltak velem. A mérföldkő az volt a pályámon, amikor rájöttem, hogy nem a magyar irodalomnak van szüksége rám, hiszen bárki a helyemre léphet; nekem van szükségem arra, hogy írjak. Amíg ez az igény megvan bennem, írok, ha eltűnik, abbahagyom.

- Ez keserűen hangzik, pedig végre olyan kiadónál van, ahol szép könyveket csinálnak, reklámra is költenek. Nem dobja fel?

- Az Európa az első kiadó, ahol otthon érzem magam. Magyarósi Gizella az első szerkesztőm, aki inspirál, segít. Szinte hihetetlen, eddig ilyesmivel nem találkoztam, nagyon hálás vagyok.

- Belekezdett egy XIX. században játszódó történelmi trilógiába, amely a Nyughatatlanokkal indult, tavaly, a téli könyvvásárra jelent meg a második kötet, a kritikai sikert is hozó Gondolatolvasó. Dolgozik már a harmadik részen?

- Még csak gondolkodom rajta, anyagot gyűjtök. Ha a fejemben már összeállt a regény, akkor úgy dolgozom, mint egy hivatalnok: reggel nyolctól délután négyig verem a gépet, magamat. Itt még nem tartok. Jegyzeteket írok, rövid szövegfoszlányokat.

- Meg lehet élni az írásból?

- Nem. Én legalábbis nem tudok, de azt hiszem, más sem. Bestsellerekből talán igen, szépirodalomból aligha. Szabó Magda levelezésében olvastam, hogy férje, Szobotka Tibor könyve ezer példányban kelt el a megjelenésekor. Ma ez elképzelhetetlen!

- Második regénye igazán figyelemfelkeltő címmel jelent meg: Kommunista Monte Cristo. Ez sem hatotta meg az olvasókat?

- Nemcsak az volt a baj, hogy egy kis kiadó, a Tericum jelentette meg - a Magvető visszautasította -, hanem kiderült, hogy ez a cím sem szerencsés 2006 feszült légkörében. Sokan azt várták a cím alapján, hogy jó kis kommunistázás lesz a könyvben, hogy végre jött valaki, aki igazságot oszt, aztán belenéztek, és csalódtak.

- Egy vámpírparódia után miért épp egy kisember bukdácsolását akarta megírni a kommunisták között? Miért izgatta a vegetáriánus Sanyi hentes esete Kun Bélával, Szamuely Tiborral, Korvin Ottóval, Rákosi Mátyással, Kádár Jánossal és a mozgalom egyéb fejeseivel?

- Azt akartam megírni, hogyan torzul el egy eszme és az ennek élő ember az idők során. Egy fiatal eszme és egy fiatal ember történetét mondtam el. Hogyan fojtja meg a politika a kisembert, még akkor is, ha tele van jó szándékkal. De fontos volt, hogy ne a tragédia tengjen túl, hanem a humor.

- A XX. század első felétől, amelybe alaposan bedolgozta magát, hátrébb lépett. Megint egy nagy váltás. Mi vonzotta a XIX. századhoz?

- Az egyetemen az angol szakon olyan nagy nőírók szerettették meg velem ezt a korszakot, mint Emily és Charlotte Brontë, Jane Austen, George Eliot. Meg aztán mindig érdekelt a történelem. Nem is nagyon értem, miért az irodalomnál kötöttem ki.

- Az angol mellett finn szakos is volt. A finnek hatottak a munkáira?


- Nagyon sok jó kortárs finn írót olvastam, hatottak rám ők is. De ami igazán tetszett a finneknél, az a nőirodalom hangsúlyos jelenléte. Míg nálunk az élvonalban a férfiak mellett legfeljebb néhány reprezentatív írónő szerepel, Finnországban fele-fele az arány. Nálunk a nőket szívesen terelgetik bizonyos skatulyák felé: írjál mesét, gyerekkönyvet, romantikus lektűrt, tapsolunk neked, de ne tévedj a mi térfelünkre. Engem akkor dicsértek, amikor A kismama naplóját, a babamemoárt írtam meg. Ez illik egy nőhöz. Azt is rendjén valónak tartották, hogy gyerekregényt írtam - Mandragóra utca 7. címmel -, mert egy anyuka írjon a gyerekéről, a gyerekének könyvet. Szép dolog, maradj meg itt, ne ártsd magad nagy témákba. Ne foglalkozz politikával, történelemmel, ez a férfiak dolga.

- Nem hallgatott a jó szóra, írt egy felkavaró regényt az 1848-as nyugat-európai magyar emigránsokról. Honnan vette a figuráit?


- Eredetileg rémregényt akartam írni, ami nagyon népszerű volt a XIX. századi Angliában, s mint utóbb megtudtam, itthon is. Amikor ehhez kerestem az anyagot, találkoztam az asztaltáncoltatás jelenségével, amely Amerikából érkezett hozzánk, s olyan divatos lett, hogy 1853-ban már minden szalonban szellemeket idéztek. Sehol a világon nem hódított úgy az asztaltáncoltatás, mint nálunk, ami érthető, hiszen óriási traumán estünk át, rengeteg halottunk volt, sokan eltűntek, raboskodtak, külföldre mentek. Ilyen idegállapotban mindenki fogékonyabb az ezotéria iránt. Szellemeket idéztek itthon is, az emigrációban is. Meg akarták tudni, hol van Petőfi Sándor, mit szólna Batthyány a mostani közállapotokhoz, hogy él a börtönben, az emigrációban a hozzátartozójuk. Olyan izgalmasnak találtam a témát, hogy erről írtam meg a Nyughatatlanokat, általam kitalált figurákkal és konstruált valósággal.

- Romantikus történet nagyon mai nézőpontból. A tervezett trilógia második kötete, a Gondolatolvasó egyetlen figurát, az emigráns család siket kisfiát, Fülöpöt állítja a középpontba. A regény az ő felnövekedésének története. Megint váltott, s ezúttal a kritikák is elismerőek voltak.

- Itt lényegesen takarékosabb voltam az anyaggal, mint a Nyughatatlanokban; annyira izgatott a nem beszélő fiú kapcsolata a világgal, hogy erre összpontosítottam. Az olvasók azt mondják, ezt a könyvet egyvégtében el tudták olvasni, ami nagy szó. Állítólag annyira lekötötte őket a fiú fejlődése, hogy nem bíbelődtek azzal, hogy megfejtsék, most éppen hol járunk, milyen történelmi eseményeknek a tanúi.

- Fülöpnek volt konkrét előképe?

- Van Tom Stoppard angol drámaírónak egy nagyon hosszú, nemigen játszott drámatrilógiája, Az utópia partja. Ennek főszereplője az orosz forradalmár író, Alekszandr Herzen, akinek volt egy Kolja nevű siket kisfia. A darabban mellékszereplő, mégis fontos, mert a nyelvüket vesztő emigránsok kommunikációképtelenségét villantja fel. Az egész darab izgalmas - az egyik álomjelenetben Kossuth is szerepel -, de Kolja különösen megragadott. Belőle indultam ki, amikor Fülöpöt formálni kezdtem. Bárdy Fülöp persze egészen más lett, mint Kolja Herzen.

- Mitől lett ez a XIX. századi gyerek, később fiatalember kortársunk?

- Amikor az ember a XXI. században egy XIX. században játszódó regényt ír, csak úgy érdemes, ha beleírja saját korának tapasztalatait. A XIX. század a kiválóságról szólt, hogy léteznek kiválasztottak, akik nagy tettekre képesek. A mi korunk arról, hogy mindenki képes bármire, az állítólagos nagyságok pedig igencsak esendők. A mai olvasó azzal akar szembesülni, hogy bármikor lehet belőle a hétköznapok hőse. Ezt tartottam szem előtt, amikor Fülöpöt megformáltam. Lám, egy a maga korában biológiai selejtnek tekintett ember is lehet komplex figura, megértőbb és érzékenyebb, mint halló környezete.

- Nagyon különböző hangon és stílusban is képes írni, sem a nagy tabló, sem a finom lélekelemzés nem áll távol az írói világától. Tudja már, hol akar lehorgonyozni?

- Legszívesebben életrajzokat írnék. Nagy rajongója vagyok a műfaj brit változatának. Az angol életrajzok alaposak és szórakoztatók, mint az igazi regények. Jó lenne egy-egy XIX. századi nagy magyar nőalak életének minden apró mozzanatára fényt deríteni! Persze nem ringatom magam illúziókba.



Szécsi Noémi, író

1976-ban született Szentesen, az ELTE BTK-n végzett angol és finn szakon. Az első regényéből - Finnugor vámpír - készült forgatókönyvet 2001-ben mutatták be a Sundance forgatókönyv-írói workshopján Prágában. A filmes jogokat a Eurofilm Studio vásárolta meg. 2003-ban jelent meg internetes blogjának könyvváltozata, A kismama naplója, 2004-ben a könyv folytatása, A baba memoárja. 2005-ben második regénye megírásához Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. A mű - Kommunista Monte Cristo - 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. 2009-ben az Ulpius-ház Kiadónál jelent meg az Utolsó kentaur című "társadalmi lektűrje". 2011-ben József Attila-díjat kapott. 2010 óta az Európa Könyvkiadó szerzője, 2011-ben itt jelent meg az 1848-49-es emigránsokról szóló Nyughatatlanok, 2013 karácsonyán pedig a Gondolatolvasó című műve.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.