Jelen, múlt, jövő
Izgalmas regénnyel jelentkezett Lipcsey Emőke Svédországban élő költő, lapunk tudósítója. Szerzőként először látogat a könyvhét Vörösmarty téri forgatagába.
- Ritka, hogy egy költő nem novellára vált, hanem rögtön regényt ír.
- A távolság a vers és a regény között nem is olyan nagy, mint azt az ember első látásra gondolná. Egy versbe a különféle költői eszközök segítségével egyszerre egy egész világot belesűríthetünk, a vers szerteágazó mondanivaló megragadására képes. A regény mondanivalója is szerteágazó, s ebben a verssel rokon. De míg a vers a világot egy pillanatba kénytelen sűríteni, a regény tágabb teret ad, nincsenek ilyen korlátai. Ezért írtam most regényt.
- Miközben játszi könnyedséggel lépünk át az ókorból napjainkba, az ostromlott Budából a mai Svédországba, nem mondott le arról, hogy a regénynek valódi cselekménye legyen. Miért tartja ezt fontosnak?
- Kiváló regényt lehet írni úgy, hogy nincs határozott cselekménye. Szerintem azonban a cselekmény éberré teszi az olvasót, és feszültséget teremt. Az Ördöghinta esetében pedig a cselekmény azért is fontos, mert összetartja az idősíkokat.
- A regény írása közben milyen olvasóra gondolt?
- Semmiféle olvasó nem lebegett előttem. Nem mintha nem lenne fontos az olvasó, hanem mert az ember azért ír, mert valamit mondani akar. Csak remélni lehet aztán, hogy a mondanivalóm minél több embert érdekelni fog, függetlenül kortól, nemtől, pártszíntől, avagy mondjuk cipőmérettől.
- T. S. Eliot írja: "Jelen idő és múlt idő / A jövő időben talán jelen van, / S a jövő idő ott a múlt időben." Az Ördöghinta időfelfogása rokon ezzel a gondolattal?
- Regényemnek - ha úgy tetszik - alapfilozófiája, hogy az idő egy tömb, egy megbonthatatlan egység, amiben minden egyszerre létezik, s csak a mi agyunk bontja fel múltra, jelenre és jövőre. Ezért a könyvben minden esemény egymás mellett, egyszerre, "egy időben", vagyis az időben zajlik.
- Miért Ördöghinta lett a címe?
- A cím szüntelen mozgásra, időtlen és fékezhetetlen lengésre utal. A vesztünkre törő hatalom, nevezzük Ördögnek, mindenkor jelen van. Olykor szédítő magasba röpít, máskor feneketlen mélységbe zuhanunk általa.
(Lipcsey Emőke június 5-én és 7-én délután négytől, 6-án este kilenctől dedikál a Vörösmarty téren, a Kortárs Kiadó standjánál.)
- A távolság a vers és a regény között nem is olyan nagy, mint azt az ember első látásra gondolná. Egy versbe a különféle költői eszközök segítségével egyszerre egy egész világot belesűríthetünk, a vers szerteágazó mondanivaló megragadására képes. A regény mondanivalója is szerteágazó, s ebben a verssel rokon. De míg a vers a világot egy pillanatba kénytelen sűríteni, a regény tágabb teret ad, nincsenek ilyen korlátai. Ezért írtam most regényt.
- Miközben játszi könnyedséggel lépünk át az ókorból napjainkba, az ostromlott Budából a mai Svédországba, nem mondott le arról, hogy a regénynek valódi cselekménye legyen. Miért tartja ezt fontosnak?
- Kiváló regényt lehet írni úgy, hogy nincs határozott cselekménye. Szerintem azonban a cselekmény éberré teszi az olvasót, és feszültséget teremt. Az Ördöghinta esetében pedig a cselekmény azért is fontos, mert összetartja az idősíkokat.
- A regény írása közben milyen olvasóra gondolt?
- Semmiféle olvasó nem lebegett előttem. Nem mintha nem lenne fontos az olvasó, hanem mert az ember azért ír, mert valamit mondani akar. Csak remélni lehet aztán, hogy a mondanivalóm minél több embert érdekelni fog, függetlenül kortól, nemtől, pártszíntől, avagy mondjuk cipőmérettől.
- T. S. Eliot írja: "Jelen idő és múlt idő / A jövő időben talán jelen van, / S a jövő idő ott a múlt időben." Az Ördöghinta időfelfogása rokon ezzel a gondolattal?
- Regényemnek - ha úgy tetszik - alapfilozófiája, hogy az idő egy tömb, egy megbonthatatlan egység, amiben minden egyszerre létezik, s csak a mi agyunk bontja fel múltra, jelenre és jövőre. Ezért a könyvben minden esemény egymás mellett, egyszerre, "egy időben", vagyis az időben zajlik.
- Miért Ördöghinta lett a címe?
- A cím szüntelen mozgásra, időtlen és fékezhetetlen lengésre utal. A vesztünkre törő hatalom, nevezzük Ördögnek, mindenkor jelen van. Olykor szédítő magasba röpít, máskor feneketlen mélységbe zuhanunk általa.
(Lipcsey Emőke június 5-én és 7-én délután négytől, 6-án este kilenctől dedikál a Vörösmarty téren, a Kortárs Kiadó standjánál.)
