Jó pár lelkes részlet
Gaál Bertalan nem volt egy zseni. Megbízható építész volt, határidőre teljesített.
A házaira szeretettel rajzolta a részleteket. Kicsit talán érzelgős volt, de mindenképpen jó szándékú. A megrendelő igényeit maximálisan figyelembe vette, pláne, hogy az építtető akkoriban nem akart mindenáron építészt játszani, és eldönteni, hogy nézzen ki egy ház. Elmondta, hogy szeretne egy reprezentatív bérpalotát a Szent István körúton a leégett malom helyén. Úgysem őrölünk itt már, haladni kell a korral, a lakáskiadásból lesz a pénz, határozta meg a tervezési szempontokat.
Gaál Bertalan örült a megbízásnak, a közelben úgyis állt már egy háza, a 20-as szám alatt. Ez a mostani megbízás ráadásul egy egész utcatömbre szólt. A körút, a Honvéd, Szemere és Balaton utcák által közrefogott területet nagynak érezte, ezért két épületre osztotta. Közöttük saját kis utcát, hangulatos franciaudvart alakított ki. A két épület körút felőli homlokzatait pedánsan egyformára szabta, hogy jelezze az összetartozást. A széleket finomabb, a középet erőteljesebb pilaszterekkel fogta össze, ez utóbbiak atlaszok vállára támaszkodnak. Hangsúlyos, kőbábos erkélyeket helyezett el, majd ráment a díszítésekre: medaillonok, füzérek, csipkék, plasztikák, motívumok és figurák nagy számban találtak helyet maguknak a rajzain.
 |
Fotó: Lenyó László |
Erős ereszt alakított ki, amelyet a lecsapott sarkok felett ívesen vágott meg. A két utcafront legfőbb attrakciója kétségkívül a kapuzat tengelyében az eresz felett kialakított, hatalmas, aratást ábrázoló domborművel díszített felépítmény lett, melyet keretezéssel, gyöngysorral, felfelé túlnyúló pillérekkel és zárókő-motívummal díszített. Az építész elégedetten nézegette a terveket, és úgy érezte, ez az utóbbi elem kifejezetten jól sikerült. Megkoronázza az egész kompozíciót. Ötletesnek érezte a molnárfamília mesterségére utaló, aratókat ábrázoló faragványt. Örülni fog a Haggenmacher-család, gondolta.
Az elképzelés meg is valósult, határidőre. A precíz szimmetria és jó pár lelkes részlet pár évtizeddel később a háború áldozata lett: a 15. számú ház felépítménye teljesen megsemmisült. Ez elég volt ahhoz, hogy ne látsszon többé a két épület egyforma volta. A járókelők dicsérték a 13-ast, de észre sem vették a 15-öst. Aztán még rosszabb lett a helyzet, mikor a kései utódok, már az ezredforduló után másfél évtizeddel megpróbálták visszaállítani a hiányzó részletet. Na nem valami nosztalgiából, hanem így érték el, hogy beépíthessék az értékes helyen lévő tetőteret.
A visszaépített formán a díszek elmaradtak, a méretek nem stimmelnek. A dombormű helyén hatalmas, üres ablak tátong, és ha ez nem lenne elég, az egész házat átfestették fehérre. A járókelők azóta nevetve szörnyülködnek a 15-ösön. Gaál Bertalan nyugalmát megzavarja a hangos kacagás.
