Az illúziót befalta egy nagy, mutáns szörny – Jurassic World

/ 2015.06.14., vasárnap 19:19 /
Az illúziót befalta egy nagy, mutáns szörny – Jurassic World

A héten mozikba került Jurassic World nem a '93-as klasszikussal, hanem a megalomán Marvel-őrületekkel akar versenyezni, közben két dolgot felejt el: történetet mesélni és elvarázsolni. Miért működik máig a 22 évvel ezelőtti Jurassic Park? Mit vágnak kukába a filmesek a spielbergi módszerből?

 

„The audience has to believe to take the journey.”
(Steven Spielberg, 1993)

Mielőtt a konkrét műről szó esne, vegyük sorra a teljesség igénye nélkül az idén mozikba kerülő amerikai blockbuster (vagyis kasszasiker-gyanús) filmeket: Halálos iramban 7, Bosszúállók 2, Mad Max 4. (Fury Road), Jurassic World (Jurassic Park 4.), Terminator Genisys (Terminator 5.), Ant-Man, Ted 2, Mission: Impossible 5, Fantastic Four (reboot), 007: Spectre (James Bond 24.), Az éhezők viadala 3, Alvin és a mókusok 4, Star Wars 7. (Az ébredő Erő). 

De nézhetnénk a 2016-os premierlistát is. Látható, hogy semmilyen jel nem utal arra, hogy a filmes folytatások (vagy ahogyan stúdiók elegánsabban nevezik őket: franchise-ok) korának leáldozna Amerikában. A franchise-logika pedig nem a szerzők és a történetmesélés, hanem a stúdiók és a befektetők oldalán van; ez a logika előbb talál ki eladható termékeket, és csak azután tesz mellé forgatókönyvet, rendezőt. „Akinek nem tetszik, nézzen dán művészfilmeket!” – mondta filmkritikus kollégám, és teljesen igaza van. Nem is a nyavalygás miatt kezdtem ezzel; a logika megértése egyszerűen fontos ahhoz, hogy lássuk, miért lesznek ezek a – vizuális kultúránkra amúgy jelentős hatást gyakorló – produkciók olyanok, amilyenek.

Maga volt a csoda

Az 1993-as Jurassic Park sok szempontból kiemelkedik az utóbbi évtizedek szuperkommersz mozijai közül. Az alapját nyújtó, azonos címmel '90 végén megjelent Michael Crichton-regény a techno-optimizmus, a tudományos aranyláz, a szabályozatlan géntechnológia egyik legfontosabb kritikája volt – persze horrordús science fictionbe csomagolva. Crichton a majd' 500 oldalas könyvben legalább annyi energiát fektet a dinoszauruszos akciószövésbe, mint a modern tudomány kritikájába. Az erre vonatkozó monológokat kedvenc karaktere, Ian Malcolm káoszelmélet-szakértő szájába adja. (A nagy filozofálgatásban még Newton és Descartes neve is elhangzik!) Az üzenetet a film is örökli: a parkbeli katasztrófa – a kapzsiság és egy ipari kémkedés mellett – a természettel szembeni alázat hiánya, a teremtéssel szórakozó ember önhittsége miatt következik be.

Kapuk: a fenti az 1993-as filmben jelent meg, a lenti a 2015-ös filmben

Kapuk: a fenti az 1993-as filmben jelent meg, a lenti a 2015-ös filmben

Aztán ne tagadjuk, hogy a Jurassic Park sokaknak generációs élmény. A mai húszas-harmincas korosztálynak ez a film maga volt a csoda, hosszabb távú hatása pedig, hogy azóta egyetlen dinoszauruszos természetfilmet, kiállítást, ismeretterjesztő anyagot sem lehet készíteni anélkül, hogy az vizuálisan valahogy ne kapcsolódna ahhoz, amit a '93-as filmben láthattunk. (Például ha valamilyen felfedezés nyomán tudósok bizonyítanák, hogy Tyrannosaurus valójában szőrös volt és sárga, ez az új kép egyszerűen nem menne át a nagyközönségnél, mert 25 éve mindenkinél a retinába égett, hogy a Tyrannosaurus olyan, amilyennek a Jurassic Parkban láttunk.) A Jurassic Park egyik legmesszebb kifejtett hatása, hogy az Ősi Attila paleontológus által vezetett bakonyi expedíció kedvenc trabantját is a JP landcruiser színeire festették.

Végezetül még egy szempont: a '93-as film korszakhatár-kijelölő a vizuális trükkök történetében is. Ugyan a fotórealisztikus CGI (vagyis Computer-Generated Imagery, „számítógépen alkotott kép”; a számítógépes trükköket jelenti) a nyolcvanas évek végén jelent meg a filmiparban (A mélység titka, Terminator 2.), de a Jurassic Park volt az első, ahol tényleg bonyolult felületeket, mozgásokat hoztak létre. Dennis Muren és az Industrial Light and Magic a film kedvéért kísérletezték ki, hogyan helyettesíthető CGI-jal a korábban elterjedt go-motion technika. A Jurassic Park tehát igazi „kvantumugrás” volt a filmgyártásban. Nem véletlenül szerepel az Academy Originals „Moments That Changed The Movies” c. sorozatában.

Ezer wattos parasztvakítás

Ha mindez megvolt, adódik a kérdés: méltó-e a 2015-ös Jurassic World az első filmhez? A rövid válasz: nem. Pedig elvileg minden adott ahhoz, hogy okos, de látványos mozi készüljön, a JW azonban több ponton nagyon csúnyán elvérzik.

Ebben a filmben a legidegesítőbb, hogy a jelenetek nagy részénél a néző nem azt érzi, hogy a cselekmény egy történet, egy ötlet miatt kanyarog a maga medrében, hanem azért, hogy megfeleljen a tervezőasztalnál kitalált sikerreceptnek. Ez a recept kábé így mérte ki a hatékony JP-folytatás alkatrészeit: kell 30 százalék nosztalgia a régi nézők miatt, 40 százalék új dinoszaurusz, rombolás és ezer wattos parasztvakítás az új nézők miatt, végül 30 százalék egyéb kasszasiker-kellék (szerelmi szállal, menő kocsikkal, termékmegjelenítéssel) a hollywoodi biztonsági játék miatt. Nem történetet akarnak mesélni, hanem végignyomják a közönséget a sikerrecepten. (Minősített példa: erőltetett jelenetek a régi, lerombolt park díszletei között.)

Nagy kár, hogy a készítők a Transformers-szel meg a Marvel többi audiovizuális cirkuszával küldték versenybe a Jurassic Park-franchise-t. A kihívást ki is mondatják a film szereplőivel: azért kell a mutáns lény (a Jurassic World „főszereplője”, az Indominus rex), mert a közönségnek 2015-ben egy sima dinoszaurusz már kevés, unja, többet és nagyobbat akar. A gond csak az, hogy a vizuális teljesítménykényszer miatt a lények minden állati jellege elveszett. A Mosasaurus, vagy a Tetrapodák nem dinoszaurusz-jellegűek, hanem B-kategóriás szörnyfilmek szerzetei. A képek túlszaturáltak, aránytalanok, néhol giccsesek, jobban sikerült számítógépesjáték-intróra emlékeztetnek.

Furcsa, de a '15-ös film éppen azzal a spielbergi elvvel megy szembe, ami az első részt létrehozta: „The audience has to believe to take the journey”, mondta 1993-ban, vagyis „A közönségnek hinni kell ahhoz, hogy velünk jöjjön.” Majd folytatja: „Szerintem a közönség a legvadabb fantáziákat is elhiszi, ha azt megfelelő komolysággal, hihetően tálalják.” (Eredeti szöveg itt.)

Talán furcsa ilyesmit számon kérni egy fantasztikus filmen, de Jurassic Park anno azért is volt szerethető, mert volt valami kapcsolata a valósággal, éppen a fent említett  Crichton-gondolatvilág beemelése és az átélhető léptékek miatt. A JW-filmben ilyesmi nem lelhető fel.

Nagy, gyors, hangos

Persze legyünk igazságosak: a Jurassic World profi stáb munkája, ezért akadnak jó pillanatai, a maga nemében (= túltolt szörnyfilm) szórakoztató is. Ám éppen annyira eredeti, mint amennyire a zenéje: minden, ami emlékezetes benne, az valamilyen módon nyúlás a '93-as Jurassic Parkból. És aztán ott van a finálé, amire semmilyen elfogadható magyarázat sincsen. Belsős, filmes argóban biztos van valami kifejezés arra a minden egyes blockbuster moziban fellelhető húzásra, amikor a film utolsó 10 percére az amúgy is felpörgetett motorokon tolnak még egy jó 30 százalékot, hogy már tényleg megőrülsz.

Azt mondják, a közönség unja a régi megoldásokat. Ez biztosan igaz. De a közönség néha annak is örülne, ha a film karakterekkel, történetmeséléssel akarna nagyobbat dobni, nem sebességgel és hangerővel.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.