valasz.hu/kultura/amirol-nem-beszelhettunk-evtizedeken-at-haboru-a-magyar-parasztsag-ellen-127912

http://valasz.hu/kultura/amirol-nem-beszelhettunk-evtizedeken-at-haboru-a-magyar-parasztsag-ellen-127912

Kezet fogni a japán császárral

/ 2018.01.31., szerda 16:21 /

Fél éven át ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját a Csillagszemű Táncegyüttes. A budai MOMKultban tartották a jubileumi év nyitányát, a műsort Timár Böske rendezte, és fellépett az immár 18 éve tag japán Suzuki Jin is.

– A január 29-i műsor lenyűgözte a közönséget, vastaps volt minden tánc után. De nem az aprók léptek fel, hanem Timár Együttes néven a felnőttcsoport. Huszonöt év alatt hányan nőttek fel a Csillagszeműben?

Timár Böske: Sok ezren. Az egykori alapítók közül hatan most is a színpadon voltak, de sokan vannak, akik több mint húsz éve táncolnak. Ezt nem nehéz megvalósítani, hiszen a legtöbben háromévesen kezdték. A Csillagszemű legtehetségesebb, legelhivatottabb táncosaiból alakult Timár Együttes célkitűzése, hogy Timár Sándor koreográfus és néptáncművész – mesterem és férjem – életművét feldolgozza és bemutassa. Szerencsére felvételen is megvan az összes koreográfiája, a Bartók Táncegyüttestől az Állami Népi Együttesen át a Csillagszeműig. A MOM-ban most olyan koreográfiákat mutattunk be, amelyeket még az Állami Népi Együttes vezetőjeként készített.

– A műsorban – köztük a csongrádi, rábaközi, kalotaszegi, magyarszováti, martosi táncokban – Suzuki Jin is színpadon volt. Hogyan került japánként magyar táncegyüttesbe?

Suzuki Jin: 2000-ben jöttem Magyarországra, azért, mert Böske hívott. Az 1999-es kiotói magyar néptánctanfolyamon vettem részt, amelyet Böskéék tartottak, sóvidékit és matyó táncokat tanultunk. Akkor utolsó éves voltam a kiotói egyetem matematika szakán.

T. B.: Akkor már sok éve jártunk Japánba magyar táncokat oktatni. Jin olyan jól táncolt, hogy felfigyeltem rá. Mondtam Timár Sándornak, mi lenne, ha meghívnánk a Csillagszeműbe egy évre tanulni?

– Pedig soha nem járt még Európában sem. Mit szólt a család?

S. J.: Azt mondták, csináljam, amit szeretnék. 2000 márciusában fejeztem be a kiotói egyetemet – nálunk akkor zárul a tanév. Nem sokat gondolkodtam az ajánlaton, áprilisban már itt voltam. Tartózkodási engedélyem egy évre szólt, és gondolkodtam, mitévő legyek, de úgy döntöttem, maradok. Hamar rájöttem, hogy a magyar néptánc nem csupán egy a sok közül, hanem az egész kultúra része. Ha néptáncot akarok tanulni, el kell sajátítanom a magyar kultúrát, benne a nyelvet is. Akkor iratkoztam be a Balassi Intézetbe, elkezdtem magyarul tanulni. A következő évben ugyanott hungarológiára jártam, majd az Apor Vilmos Főiskolára iratkoztam be, Böskéék legnagyobb fiával, Mihállyal együtt, néptáncpedagógus-képzésre.

– Időközben aztán magyar feleséget is talált.

S. J.: Ez 2007-ben volt, épp tíz éve. Feleségem néprajztanár, a Balassi Intézetben tanított, ott ismertem meg, a tanárom volt. Ő is táncolt, főleg csángó táncokkal foglalkozott, járt is gyűjteni Gyimesbe és Moldvába, és táncházat is vezetett. Már három gyermekünk van.

T. B.: Amióta Suzuki átjött, folyamatosan táncol, a legkitartóbbak közé tartozik. Sőt jó ideig, amíg a munkája engedte, asszisztensként is tevékenykedett. Azóta azonban olyan a munkabeosztása, hogy tanárként már nem, csak táncosként van velünk.

– Ma már mint a világ legtermészetesebb dolgáról beszélünk a gyermekek táncoktatásáról, pedig amikor a Csillagszemű elindult, nem volt előzménye.

T. B.: A gyermekcsoport az én ötletem volt, de nem gondoltam, hogy ebből ekkora mozgalom kerekedik ki. Akkor már hatalmas tapasztalat állt mögöttem, az Állami Népi Együttes szólótáncosa és tánckarvezetője voltam. Az fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes lenne ezt a tudást átadni a gyermekeknek is, mert ők a jövő. Akkor született az ötödik gyermekem, és az is fontos volt, hogy a Timár-módszerrel neveljem őket.

– A gyermektánccsoportot az Állami Népi Együttes berkein belül hozták létre. Miért váltak ki később?

T. B.: 1993-ban meghirdettük a gyermektánccsoport indítását, és akkora volt az érdeklődés, hogy felvételit kellett tartani, mert ötven főre kaptunk engedélyt. A felvételit az Állami Népi Együttes székhelyén, a Corvin téren tartottuk. Ritmusgyakorlat volt, és énekelni kellett, Timár Sándor pedig egyszerű tánclépéseket mutatott, azt kellett utánozni. Ám hiába ötven főt vettünk fel, annyira nagy volt az érdeklődés, hogy év végére 150-en lettünk. Ez a létszám már túl nagy teher lett volna az együttes számára, ezért merészet léptem, magánvállalkozást hoztam létre, és így folytattuk a munkát a Csillagszemű táncegyüttessel.

– Mivel vívta ki a Csillagszemű a nagy médiaérdeklődést? A kezdetektől támogatói értelmiségi tábor alakult ki körülötte, és még a politikusok is elismerték, hogy fontos ügyet szolgál.

T. B.: Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a Duna Tv már az első évben riportfilmet készített rólunk. Ugyanígy indultak a külföldi utazások is. Már az első évben mentünk Ausztriába, Olaszországba. Onnantól nem volt megállás, azóta is folyamatosan utazunk. Már a kezdetektől úgy alakult, hogy a mi profilunk Magyarország képviselete lett rangos hazai és külföldi eseményeken. Emellett nagyon szívesen megyünk nemzetközi táncfesztiválokra is.

– Például amikor a japán császári pár Magyarországra látogatott, és Mádl Ferenc köztársasági elnök a Csillagszeműt kérte fel, hogy műsort adjanak a tiszteletükre.

T. B.: Az elnök úr határozott kérése volt, hogy Suzuki Jin feltétlenül legyen benne a produkcióban, és szólót táncoljon. Ha nincs ez a 2002-es felkérés, Jin – aki egyébként kalotaszegi legényest táncolt az Esztergomban előadott műsorban – soha nem fogott volna kezet a saját császárával.

S. J.: Valóban így van, ez Japánban nem fordulhatott volna elő. Nemcsak azért, mert a császár Tokióban él, én meg Kiotóban laktam, hanem mert ott nem szokás a kézfogás, legfeljebb messziről, a császári palotából integet, száz méternél közelebb nemigen lehet menni. Esztergomban viszont az előadás után odajött a táncosokhoz Akihito császár és Micsiko császárné, és mindenkivel kezet fogtak.

– Gondolta volna, hogy két év múlva a japán császári palota vendége lesz?

S. J.: Álmomban sem. Hathetes japán turnéra utaztunk a Csillagszeművel 2004-ben. Nem tudjuk azóta sem, a japán császári pár honnan értesült arról, hogy ott vagyunk, de még azt is kiderítették, hogy van egy szabadnapunk, amikor nincs fellépésünk máshol. Ezen a napon hívtak meg bennünket a palotába. A császári család előtt kellett táncolnunk, ők nagyjából tízen voltak, és jelen voltak a magyar nagykövetség munkatársai is; a közönség legfeljebb húszfős lehetett.

T. B.: Rendkívül meglepő volt számunkra, hogy a császárné mennyire tájékozott volt, a fogadáson Kodály Zoltánról, Petőfi Sándorról és A Pál utcai fiúkról beszélgetett a táncosokkal. Nem sokkal később Mádl Ferenc Japánban járt a feleségével, és Mádl Dalma mesélte nekem: a császárnénak első dolga volt megmutatni nekik azt a termet, amelyben a Csillagszemű fellépett a császári család előtt.

– Japánban sokszor jártak, ezenkívül melyek voltak a legemlékezetesebb utazások?

S. J.: Én külföldi utakra ritkán mentem, éppen azért, mert a Csillagszeműnek Magyarországot kellett képviselnie, és rajtam látszik, hogy japán vagyok, de azért jártam Viareggióban, Franciaországban, Münchenben is. Magyarországon, belföldi turnékon viszont gyakran vettem részt, 2000-ben, az ezredforduló évében például 12 városban léptünk fel a Táncos történelem című műsorral.

T. B.: Brazília volt az egyik kedvencem, ahol háromszor vendégszerepeltünk, és Timár Sándorral többször tanítottunk. Számunkra a másik nagyon izgalmas élmény India volt, ahol sok várost érintően kétszer kéthetes turnén vettünk részt. Marokkó pedig az arab világ pompájával kápráztatott el minket. Nagyon emlékezetes volt a 2016-os kanadai körutazásunk is, ahová az ’56-os magyar forradalom 60. évfordulóján, a magyar nagykövet, Ódor Bálint meghívására érkeztünk. Ottawában egy díszvacsorán nagyon rangos közönség előtt léptünk fel, ahol a kanadai kormány tagjai is megjelentek. Ezt követően még 12 városban szerepeltünk.

– Kicsi gyermekekkel utazni mennyire egyszerű? Nem sírnak az édesanyjuk után?

T. B.: Egyáltalán nem. Egész pici koruktól utazom velük, a legtöbb gyerek velem ül először repülőgépen. A gyerekek nagyon fegyelmezettek az utazásokon, alapkövetelmény, hogy szót kell fogadniuk. A szabályokat mindenki betartja, így nem gond velük utazni, se repülőn, se buszon. Az a válogatott csapat, gyerekek és felnőttek, akikkel a legrangosabb felkéréseket teljesítjük, különösen fegyelmezett, hiszen előkelő helyszíneken, elegáns szállodákban szerepelnek, gálavacsorákon vesznek részt, nagyon kell tudniuk viselkedni.

– Suzuki Jin mit ad át három gyermekének a csillagszeműs örökségből? Netán ők is táncolnak?

S. J.: Nem táncolnak együttesben, de sok mindent tudnak. Van a YouTube-on egy felvétel, amely a szentendrei skanzenben készült, a középső gyerek táncol rajta Muzsikás-zenére, ismeri, magától elleste. Én egyidős vagyok a magyar táncházmozgalommal, 1972-ben születtem, és úgy döntöttem, 50 éves koromig fogok táncolni. Így van még jó pár évük, hogy táncosként lássanak, és ha kedvet kapnak, ők is tanuljanak.

– Timár Böske és Timár Sándor esetében viszont már biztos az utódlás, hiszen legnagyobb gyermekük, Mihály átvette a felnőttcsoport művészeti vezetését. A MOM színpadán az hangzott el, hogy legalább még 25 évre terveznek.

T. B.: A Csillagszeműben ma már ezer körüli a létszám, 22 helyen tanítunk, és akkreditált táncpedagógus-képzést is végzünk. Legnagyobb fiunk már tíz éve oktat a profi csoportban, ő szakképzett táncpedagógus, így természetes volt, hogy ő lett a Timár Együttes művészeti vezetője. Most már az ő irányításával is próbáljuk minél több embernek átadni azt, amit Timár Sándorral elkezdtünk. Sebő Ferenc azt mondta műsorunk köszöntőjében: a Csillagszemű társulat ékes példája annak, hogy a tánc nem elvont, elérhetetlen produkció, hanem mindenki számára megtanulható, és a mindennapok részévé tehető. Reményeink szerint még nagyon sokáig tudjuk folytatni ezt a kulturális küldetést.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.