„Kinyírjuk magunkat és a szakmát”

/ 2016.06.14., kedd 12:55 /

Fotó: Nemzeti Színház / Eöri Szabó Zsolt

– Három éve van együtt ez a társulat: ön szerint – aki Alföldi Róbert távozása után itt maradt Vidnyánszky Attila színházában – milyen a mostani Nemzeti? Hogyan éli meg, hogy még mindig van egy eltartás a színházzal szemben?

– Borzasztóan! Ennek a politikai megosztottságnak mi, színészek isszuk meg a levét. Akik ide jártak az Alföldi-éra alatt, most azt mondják, hogy nem teszik be ide a lábukat. Ami nekem nagyon fájdalmas. Úgy véleményt alkotni, hogy nem jössz el és nem nézed meg, nem fair. Találkoztam nemrég egy régi kollégával, aki az Alföldi-féle Szent Johannában statisztált. Mondtam neki, hogy gyere el, és nézd meg a Cyranót. Azt válaszolta, hogy ő ide be nem teszi a lábát. Mondtam, hogy akkor nekünk nincs miről beszélgetnünk, szervusz!

– Az igazgatóváltáskor megfordult a fejében, hogy ön is távozik?

– Amikor elolvastam Vidnyánszky Attila pályázatát, nem voltam biztos benne, hogy tudom majd azt a színházat „csinálni”, amit ő megálmodott. De maradtam, kíváncsi voltam. Majd elkezdtünk dolgozni, jött az Ahogy tetszik, az Operett, az Isten ostora, és rájöttem, hogy ez nagyon érdekes színház, ahol lehet kísérletezni, ahol ki lehet mondani dolgokat. Jó hely tudott maradni, és ezt a mai napig így gondolom. Az a réteg azonban, amelyik most ide jár, ezt nem mindig fogadja be. Nem feltétlenül nyitott, és veri az asztalt, hogy hol vannak az értékek. Ott vannak azok, csak nem veszik észre, és megbotránkoznak olyan dolgokon, amelyeknek 2016-ban evidensnek kellene lenniük. Az a réteg pedig, amelyik nyitott lenne erre, az nem hajlandó ide eljönni. Szóval két tűz között érzem magunkat, és ez nagyon rossz érzés.

– Mi lehet a megosztottság oka?

– Mindkét oldalon sértettség van, amit jó lenne végre levetkőzni. Inkább nyitottnak kellene lenni, és elmenni, megnézni egymást, és ami jó, azt értékelni. Kár, hogy nem fog össze a szakma. Szakadék van, és ennek a színészek isszák meg a levét. Kár, hogy a POSZT-ról visszalépnek emberek, mert például ha van egy színész, aki nem játszik nagy szerepeket, de van egy jó darab, ha visszalépnek, nem mutathatja meg magát. Lehet, hogy kapott volna egy díjat, és máris két színház azt mondja, hogy hívjuk már meg hozzánk játszani! Tőle elvették ezt a lehetőséget. Jó lenne, ha mindenki elmenne, és kíváncsi lenne a kollégáira, megnéznénk egymást, és azt mondanánk: szevasz, hát veled mi van, hogy vagy? Hát nem erről kellene, hogy szóljon a POSZT? Kár, hogy kinyírjuk magunkat és a szakmát. És ezt mind a két oldalra mondom. Egyik kutya, másik eb.

– Három meghatározó rendező volt az eddigi az életében: Alföldi, Vidnyánszky és a grúz David Doiashvili. Kitől mit tanult?

– Alföldi a tanárom volt, ő és Gálffi László tanította meg, mi a színház. Doiashvili megmutatta, hogy hányféle módon lehet dolgozni, hozzányúlni egy anyaghoz, egy emberhez, hogy milyen lehet a színház. Tetszik, ahogyan gondolkodik. Vidnyánszky Attilától az atmoszféra megteremtéséről tanultam: megalkot egy csodálatos világot, amiben jó működni, jó létezni, hagyja, hogy belehelyezd magad. Köszönöm neki a rengeteg bizalmat – például amikor Doiashvili azt mondta, hogy engem akar Cyranónak, ő rábólintott. Nagyot bukhatott volna ezzel a színház, lehettem volna nagyon kínos, óriási rizikót vállalt ezzel az igazgató, és azzal is, hogy nekem adta a Csongor és Tündében Csongor szerepét. Jó érzés, hogy megbízik bennem, én pedig megpróbálom a legjobb tudásom szerint teljesíteni a feladatokat.

Fotó: Nemzeti Színház / Eöri Szabó Zsolt

– Azt mondják, hét évente változunk, kicserélődnek a sejtjeink, hét évente új életciklus kezdődik. Ön június 18-án lesz 28 éves. Mit gondol arról, hogy éppen hét éve dolgozik a Nemzeti Színháznál, és a hetedik évad végén két jelentős díjat is kapott?

– Én minden nap azt érzem, hogy változom, fejlődök, hogy egyre érettebb leszek – amit tegnap még így játszottam volna, azt ma már másképpen. Sokan mondják – és én is elkezdtem magamon érezni –, hogy férfi lettem, felnőttem, s bár ez még nagyon hosszú út, nincs már bennem görcsös megfelelési kényszer. Nem kell megváltani az egész világot, szépen, lépésenként kell végigjárni ezt a hatalmas utat. Örülök a nyárnak, visszamondtam minden munkát, hogy tudjak magamra figyelni. Remélem, fel tudok picit töltődni, és olyan élményeket szerezni, amiket aztán majd be tudok építeni a szerepeimbe.

– A Farkas-Ratkó-díj a legrégebbi szakmai díj a színművész pályán. Az elmúlt években megkapta többek között Blaskó Péter, Stohl András, László Zsolt és Szatory Dávid is. Amikor megkapta, mi járt a fejében?

– Amikor a kivetítőn néztem, ahogy 2014-ben Szatory Dávid megkapta ezt a díjat, picit elszorult a szívem, hiszen ő fontos ember az életemben. Nagyon jó érzés, hogy Dávid után én következtem. Szép gesztus ez a sorstól, ezután Dénesnek kell következnie. (Farkas Dénes, Fehér Tibor és Szatory Dávid hét évvel ezelőtt együtt kerültek a Nemzeti Színházba – a szerk.) A kollégáktól díjat kapni igazán nagy elismerés.

– És vélhetően emberileg is kedvelik önt.

– Az, hogy a Sinkovits-díjat is megkaptam, teljesen más, de legalább ilyen jó érzés, hiszen a társulat – a műszak, a háttérmunkások, a kellékesek – folyamatosan segít nekem. Az, hogy ők is elismernek, különleges öröm a számomra. Miattuk jó itt dolgozni, profi csapat működik ebben a színházban, igazi család vagyunk.

– Mit kapott a saját családjától, Nagyecsedtől?

– Amikor vidéki parasztgyerekként feljöttem Budapestre, semmit sem tudtam a színházról – egy csodának gondoltam az egészet. Ma már tudom, hogy ez borzasztó nagy meló, mocsok kemény, elvesz mindent, és alig ad valamit. De amikor azt odaadja, akkor azt mondod, hogy megérte a sok szenvedés. Azt, hogy honnan jöttem, soha nem akarom elfelejteni. Büszke vagyok Nagyecsedre, a szüleimre, hogy mindenben támogattak. Az öcsém, aki büszke rám, véresre szorítja anyám kezét a Cyrano alatt, hogy: „anya, ugye most a Tibi jó?”

A Csak színház és más semmi című sorozatban

– Nyáron forgatott a Csak színház és más semmi című sorozatban, aztán jött a Szeszélyes nyár, a Csongor, a Cyrano: melyik mit adott?

– Először forgattam, borzasztó jó iskola volt. Aztán jött a Szeszélyes nyár, ami tele volt fizikai mutatványokkal, tissue függöny, buzogányok, egykerekű bicikli, de nemcsak ezt köszönhetem neki, hanem a filozófiáját, a Hamvas Béla-szövegeket. Aztán jött a Csongor, tanultam a hitről, a reményről, a padlóról való felállásról, a küzdeni akarásról, és aztán ez sokat segített a Cyranóban is. A Csongor jó iskola volt arra, hogyan kell megfogni egy szerepet, ha nincs igazán jó helyzeted, nincs poénja, nincs akciója. Aztán jött a Cyrano, ami a legnagyobb iskola magamról, a színházról. Doiashvili olyan utakat mutatott, amiket ezelőtt nem láttam, erőteljesen tágította a színházi gondolkodásmódomat.

– Jövőre mi vár önre?

– Játszom majd az Assisi Szent Ferencben, amit Bozsik Yvette rendez. Még nem dolgoztunk együtt, kíváncsian várom, akárcsak a Viktor Rizsakovval való közös munkát.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.