Másfélmillió lépés nyomában

Magyarország legszebb, legnyugodtabb pontja

/ 2007.12.08., szombat 07:14 /

Rockenbauer Pál sírjánál, a zengővárkonyi gesztenyésben találkoztak november 25-én egykori munkatársai, barátai, tisztelői, hogy halálának 20. évfordulóján együtt emlékezzenek a természetfilmes, ország- és világjáró ismeretterjesztő televíziósra.

Az előre meghirdetett, a világhálón - de elsősorban szájhagyomány útján - terjedő program szerint A Rockenbauer-jelenség: korszerű-e ma Rockenbauer Pál? címmel tartottak volna beszélgetést november 25-én délután Zengővárkonyban. Hogy ebből végül nem lett semmi, annak egyszerű oka van, mégpedig, hogy a kérdés okafogyottá vált. Mert látva a húsz évvel ezelőtt elhunyt természetjáró, természetfilmes sírjához érkezőket - a tízéves gyerekektől kezdve a nyolcvanéves aggastyánokig -, minden szónál és magyarázatnál egyértelműbb volt a válasz: igen, ma is korszerű Rockenbauer Pál.



Húsz éve, hogy elment, de az időnek, a felejtésnek nincs hatalma rajta, minden, ami a nevéhez kötődik és köthető, él, létezik. És hogy ez így van, abban nemcsak az emlékét ápoló barátoknak, kollégáknak, turistáknak, a nevét viselő (vagy nem viselő) csoportoknak van szerepük, hanem magának Rockenbauer Pálnak is.

Mert mindent túlélő örökséget hagyott ránk - elsősorban a Másfélmilló lépés Magyarországon és az És még egymillió lépés Magyarországon című sorozataival. Jóllehet, amikor ezekhez hozzálátott, addigra már megjárta az Antarktiszt, Indiát, Nepált, a mediterráneumot, megmászta a Kilimandzsárót. De a legtöbben mégsem ezeknek a nagy kihívásoknak a teljesítéséért, és nem is az egzotikus, messzi tájak megismertetéséért emlékeznek rá - noha e távoli utak sem múltak el nyomtalanul, könyv és/vagy film született mindegyikből -, hanem két honismereti sorozatáért.

És hogy mitől váltak minden másnál erősebbé a hazai "lépések"? Attól, hogy itthon tette, tették meg őket. 1979 nyarán tízfős csapat vágott neki a nagy munkának, annak, hogy mintegy 80 nap alatt gyalogosan - turistaként, hátizsákkal, sátrakkal és a szimbólummá vált mérőkerékkel - bejárva filmet forgassanak az országos kéktúra teljes, 1100 kilométeres szakaszáról. (Mindez persze rendkívül pontos előkészítést igényelt, így az előző évben, az adatgyűjtés után Rockenbauer és asszisztense előzetesen is végigjárta az utat.)

A Másfélmillió lépés sikerének titka, hogy nem egyszerűen hazánk természeti szépségeire hívta fel a figyelmet, hanem éppúgy nyújtott néprajzi és helytörténeti ismereteket, mint ahogy bemutatta az adott tájegység legszebb kőzeteit, ásványait, nővény- és állatvilágát. Egykori biológia-kémia szakosként, a földrajz megszállottjaként és felettébb olvasott, művelt emberként Rockenbauernek nem esett nehezére, hogy domborzatról, élővilágáról vagy kultúrtörténeti vonatkozásokról meséljen, ám előszeretettel szólaltatott meg tudós szakértőket, helytörténészeket, geológusokat, ökológusokat is. És engedte beszélni az ott élőket, a papot, a tanítót, az egyszerű helyi embereket. Úgy, hogy közben az ország apraja-nagyja érezhette: ezek a tájak nem elérhetetlenek, a sportteljesítménynek sem utolsó vállalkozás pedig egyáltalán nem lehetetlen. Ahogy ezt ő maga is megfogalmazta: "A mi tízfőnyi csapatunk fizikai értelemben egyáltalán nem állt különleges emberekből. Voltak köztük régi "szervezett" turisták, és voltak olyanok, akik soha semmilyen természetjáró egyesületnek nem voltak tagjai. Tehát amit mi tízen megcsináltunk, azt - bízvást állíthatjuk - bárki megteheti."

Az pedig, hogy ezt a sorozatot időről időre műsorra tűzi egyik-másik csatorna, nemcsak annak népszerűségét, hanem az alkotó fájó hiányát is jelzi. Azt, hogy azóta sincs senki, aki valami hasonlót tudott volna létrehozni.

A folytatást, az És még egymillió lépést már csak halála után mutatták be. Ennek forgatása közben jutott el "az ország legszebb, legnyugodtabb pontjára", a zengővárkonyi szelídgesztenyésbe, ahová aztán végakarata szerint temették. És bár az óriás fákból mára szinte semmi sem maradt, a hely mit sem veszített nyugalmából.

Rockenbauer Pál végső nyughelyét hatalmas, nyers vörös márványkő jelzi, amihez nemzetiszínű szalagokkal átkötött botokat támasztanak az arra járók. A síron örökzöld koszorúk, mezei virágokból kötött csokrok. Halálának 20. évfordulóján az ország minden részéből érkeztek ide emberek, hogy emlékezzenek. Protokoll nélkül, egyszerűen. Bárki beszélhetett róla - az is, aki személyesen ismerte, és az is, aki csak a filmjein, könyvein keresztül. A hiánya, akkor és ott nem volt érezhető.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.