Mi készül a Nemzeti Színházban?

/ 2016.01.11., hétfő 11:41 /
Mi készül a Nemzeti Színházban?

Január 17-én mutatják be a Nemzeti Színházban Conor McPherson A gát című darabját. McPherson 1997-es művéért megkapta az év legjobb drámája díjat, 2000-ben pedig a Royal National Theatre London listáján a 20. század legjobb drámái közé választották.

A történet egy világvégi ír kocsmában játszódik. „Ott találkozgat esténként három magányos férfi: Brendan, a fiatal kocsmatulaj, Jack, a »morgómedve« autószerelő és a magánakvaló, jámbor Jim, aki Jacknek segít a garázsban. Hírlik, hogy a régi ismerős, Finbar érkezik egy fiatal nővel, akinek állítólag eladta közelben lévő házát. Finbar is errefelé lakott valaha, de már rég beköltözött a közeli kisvárosba, panziója és családja van, mondhatni a három »ittmaradthoz« képest karriert csinált. Érkeznek is, és sörrel, whiskyvel, ír tündérmesékkel és rémtörténetekkel eltelik az este… Majd elköszönnek, minden megy tovább, ahogy eddig, és tudhatjuk, semmi nem megy már úgy tovább, mint korábban” – olvasható az elődadás beharangozójában. Szereplők: Szarvas József, Mészáros Sára, Sarkadi Kiss János, Váncsa Gábor, Kalmár Tamás. Az előadásról Bérczes László rendezőt kérdeztük:

Rendezte már Martin McDonagh a kortárs ír dráma fenegyerekének Vaknyugat című drámáját vagy az ő „köpönyegéből kibújó” Székely Csaba Bányavakságát. Mi alapján választotta most Conor McPherson A gát című művét?

Érdekes ez a párhuzam, annyira logikusnak látszik minden: megrendeztem a Vaknyugatot, a Cseresznyéskertet, és mikor Székely Csaba valóban McDonagh és Csehov hatására megírta a Bánya-trilógiát, egyértelműnek tűnhetett, hogy megrendezem azt is. De bármennyire logikusnak tűnik is, hogy ezen a kortárs ír vonalon vagyok, ez nem így van. McPherson darabját már nagyon régről ismertem. Göttinger Pali, jóbarátom még évekkel ezelőtt a Bárka Színházban vitte színre a Tengeren című drámáját, és utána árulta el, hogy van még egy dédelgetett darabja McPhersontól: A gát. Egy éve kérdeztem meg Palit, – miután mindeddig nem rendezte meg – hogy „nem adja-e oda nekem”? És szerencsémre „átengedte”. Az ír irodalom és szerzők iránti érdeklődésem pedig már Synge A nyugat hőse című darabjának megrendezéséhez is köthető.

Fotó: MTI/Bócsi Krisztián

A fenti kérdésben említett két szerző világa nagyon közel áll a magyar néplélekhez. Van olyan esetleg, amiben McPherson jobban láttat? Vagy ő is hasonlóan szellemes, esetenként trágár és mégis mélyen emberi?

A három szerző közül mindegyik a húszas évei végén robbant be a köztudatba. McPherson A gátat olyan bölcsességgel írta meg fiatalemberként, melyre sokan csak idősebb korukban képesek, szinte felfoghatatlan. Tim Carroll angol rendezőbarátommal viccelődtünk egyszer, hogy nem is értem, hogyan tudunk mi barátok lenni, hiszen az angolok, kimért, távolságtartó, az őszinteséget udvariassággal helyettesítő emberek. Erre azt válaszolta: azért, mert ő fele részben ír. És akkor megfogalmaztuk, hogy az írek sokkal szenvedélyesebbek, nagyobb érzelmekkel élik meg az életet, és ezt ki is mutatják. Végletesebben gondolkodnak, büszkék, álmodozóak és szegények is, már ami az anyagiakat illeti. A szenvedély, az álmodozás, a romantika és a szegénység szerintem minket – magyarokat és íreket – összeköt. McPherson azonban nagyon más, mint a két említett szerző. McDonagh sokkal durvábban fogalmazza meg a mondandóját, ő úgy mondanám, hogy dúrban, míg McPherson inkább mollban ír. Ma a legtöbben dúrban, azaz végletesen, szélsőségesen fogalmaznak, és ebben a világban A gát szerzőjének finom, csendes megszólalása hozzám közelebb áll. Nem részt venni a csetepatékban, hanem megbújni egy kis fészekben, a darab szerint egy kocsmában, és ott a világ dolgain elmerengeni. Ezt csinálja jóval korábban már Csehov is. És engem ez most nagyon vonz, mert nem akarok részt venni a csetepatékban.

Történetek a tűz körül, elég különleges műfaj meghatározás. Miért választotta ezt? Mit takar ez a kedves mégis picit elemelt gondolat?

Talán ez a meghatározás, az előző gondolatmenetet folytatva azt jelenti, hogy ha az emberek, – egymásnak akár idegenek is – képesek arra, hogy egy kocsmában a kandalló tüze köré gyűljenek, és ott sör és whiskey mellett őszintén beszélgessenek, akkor, egyszer csak, maguk sem veszik észre, de olyasmikről beszélnek, amik az életben a legfontosabbak. Mire vágyik az ember, mit szeretne, mi nem sikerült az életében, mi az, hogy születés, szerelem, halál. Az utóbbi időben azt is észrevettem, hogy újra egyre fontosabbá válik a mese, a történetmesélés. Ez a vágy gyerekkorunk óta megvan bennünk, és most újra erősödik az igény. McPherson mestere a monológoknak, melyekben legendákat, titokzatos álmokat mesél el, de ígérhetem, hogy senki nem fog aludni rajtuk. Az előadás egy szép, szeretettel teli este lesz a tűz körül.

Négy férfi és egy nő története ez, melyről úgy fogalmazott: Kívül: aligtörténés, belül: mindentörténés. Mire számítson a néző? Kiknek ajánlja a darabot?

Akit a bombasztikus hírek, a véres, nagyszabású, zajos események érdekelnek, annak nem ajánlom A gátat, de annak igen, aki rászánja a türelmet, hogy egy másik ember tekintetére rákapcsolódjon, illetve ezáltal önmagára is figyeljen két órán át, és észrevegye azt, amit az önmagunk köré épített bástyáink közt nem veszünk észre. Itt most rá lehet nézni a másik emberre. Gyönyörű sorsok bomlanak majd ki a szemünk előtt.

Rosta

V. Nagy Viktória

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

B, mint boksz? Nem: b, mint balett!

Alábbhagyott az utóbbi időben a balett iránti érdeklődés, kevesebb gyerek jelentkezik táncosnak, sokkal kisebb a merítés. Talán ez a produkció segít, hogy mindez megváltozzon.

Bérczes László: „A táborok között, az árokban állok”

Ma mindenkinek mindenről határozott véleménye van, amit lehet, hogy a pártállása határoz meg, de lehet, hogy tudatlanságból fakad – mondja Bérczes László. A rendezővel az augusztus 2-án kezdődő Ördögkatlanról, a bezárt Bárka Színházról és a szekértáborok közötti árokban állásról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.

Orbán választási csodafegyvere? Kiszámoltuk, amit még senki!

A kormányfő által megígért pénzek tizede sem érkezett meg a vidéki városokba, mégis alkalmas lehet választási csodafegyvernek, hogy a Fidesz megtartsa a megyeszékhelyek többségét. A csütörtöki Heti Válaszban kiszámoltuk, amit még senki: Orbán Viktor országjárása első évének mérlegét.

Megszólal a németországi migránsok tanára: egy merő kín a nyelvoktatás

Szép szólamokat lehet hallani arról, hogy a migránsok integrációjának kulcsa az oktatás és a munka. A Heti Válasz most megtalálta azt a Bajorországban élő magyar nyelvtanárt, akinek széles körű tapasztalata van arról, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban. Bitter Ákos, a regensburgi egyetem munkatársa a csütörtöki Heti Válaszban arról mesél, milyen keservesen sajátítják el a nyelvet és találnak munkát az Európába érkező migránsok.

Emírnek szólította egymást két németországi muszlim terrorista

A hetvenes évek vörös terrorja óta nem volt ilyen szörnyű időszaka Németországnak, mint a múlt hét, amikor egymást érték a véres támadások. Noha a cselekmények háttere különböző, mindegyiknél előkerül a menekültkérdés, amely – mint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül – már eddig is elképesztő indulatokat szabadított el.

Teljesülhet Makovecz vágya? Terv a Citadella és a Szabadság-szobor lebontására

Nem a nemzeti panteont a Gellért-hegy tetejére álmodó, 2011-ben elhunyt Makovecz Ime építész a Citadella ősellensége. Amint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, egyetlen olyan helyszíne nincsen Magyarországnak, amelynek átalakítására, hasznosítására annyi ötlet, javaslat és konkrét terv született volna az elmúlt kétszáz évben, mint erre a területre.