Milos Forman halálára

/ 2018.04.16., hétfő 15:15 /
Milos Forman halálára

86 éves korában az Egyesült Államok Connecticutban pénteken elhunyt Milos Forman, a cseh új hullám alapítója, az egyik legsikeresebb amerikai rendező. Attól a művésztől búcsúzik a világ, aki több évtizeden át egyszerre hódította meg a szakmát, a kritikusokat és a közönséget olyan alkotásokkal, mint a Száll a kakukk fészkére, a Hair, a Ragtime, az Amadeus, a Larry Flynt, a provokátor vagy az Ember a holdon. 

A rendező egyik nagy titka a színészek kiválasztása volt. Neves sztárok versengtek, hogy filmjeibe bekerülhessenek. Jack Nicholson McMurphyje, Louise Fletcher főnővére, F. Murray Abraham Salierije, Woody Harrelson Larry Flyntje a filmtörténet kiemelkedő alakításai közé tartozik.

Formant egy kérdéskör érdekelte igazán: az egyén szabadsága, lehetőségei, korlátai a diktatúrában vagy a szabadnak mondott Amerikában.

Az akkor már neves rendezőként számon tartott Formant 1968-ban Párizsban érte a hír, hogy a szovjet csapatok megszállták a cseh fővárost, és véget vetettek a prágai tavasznak. A rendező az Egyesült Államokba emigrált. 

Korai cseh filmjei, az életrajzi ihletésű Fekete Péter (1964 – a locarnói fesztivál nagydíja), a keserédes Egy szöszi szerelmei (1965) vagy az ironikus Tűz van, babám! (1967) a mindennapok világát, egyszerű embereket, fiatalok útkereséseit, a nemzedékek közötti szakadékot állította középpontba frissességgel, bájjal, csendes iróniával.

Forman első amerikai sikere, a Száll a kakukk fészkére (1975) rögtön öt Oscar-díjat hozott. Az elnyomó hatalom metaforájaként értelmezett elmegyógyintézet a színhelye az önmagáért és betegtársaiért harcoló McMurphy (Jack Nicholson) küzdelmének.

Egy évtizeddel a Broadway nagysikerű bemutatója után, 1979-ben vitte filmre a vietnami háború ellen tiltakozó hippimusicalt, a Hairt. Az aktuális politikai üzenet helyett Forman olyan fiatalokat vonultatott fel, akik a maguk útját akarták járni.

A 20. század elején játszódó Ragtime (1981) az átalakuló Amerika középosztályának széles tablóját rajzolta meg, középpontba állítva a büszke fekete zenészt, Coalhouse Walkert, akinek a szembeszegülés vagy a megaláztatás között kell választania.

Milos Forman 2004-ben a Giraldillóval, a sevillai filmfesztivál életműdíjával

Fotó: Europress/AFP/Cristina Quicler

Nemzedéki ellentét és a középszer halálos féltékenysége a zseni iránt volt a fő motívuma az Amadeusnak (1984). A néző megcsodálhatta a pazar salzburgi, bécsi, prágai felvételeket, élvezhette Mozart halhatatlan és Salieri halandó muzsikáját. A film nyolc Oscar-díjat nyert. A musicalkirály, Andrew Lloyd Webber most megjelent memoárjában azt írja, hogy Forman komolyan felkérte őt Mozart szerepére, mert tehetségesnek, önteltnek, kezelhetetlennek tartotta. Webber úgy bújt ki az ajánlat alól, hogy azt kérte, Mozart mellett az ő zenéje is szerepeljen a filmben. A lehetetlen kívánság hallatán Forman megbizonyosodott, hogy Webber nem akar szerepelni a filmben.  

Milos Forman a szólás- és sajtószabadságot a legalapvetőbb emberi jognak tekintette. Ennek szentelte lehető legbizarrabb filmjét, a Larry Flynt, a provokátor-t (1996). A Hustler magazin tulajdonosának, a pornókirály Larry Flyntnek a harca az alkotmányban rögzített jogaiért alkalmat adott arra is, hogy az amerikai életformát, jogrendszert kifigurázza.

Még egyszer visszatért a kifejezés szabadságára, korlátaira, amikor a provokáló, szélsőséges amerikai humorista, Andy Kaufman történetét dolgozta fel az Ember a holdon (1999) című filmjében.

Forman semmit sem bízott a véletlenre, forgatókönyveit olyan, már bevált, sikeres regényekből és drámákból adaptálta, mint Ken Kesey Száll a kakukk fészkére, Doctorow Ragtime, Laclos Veszedelmes viszonyok (Valmont, 1989) vagy Peter Shaffer Amadeus című alkotásai.

Egyik utolsó munkája lett volna Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényének filmre vitele. Elkészült a forgatókönyv, megvolt a szereposztás is. Konrádot Sean Connery, Henriket Klaus Maria Brandauer, Krisztinát Winona Ryder játszotta volna. Sean Connery később kilépett a produkcióból, így Forman is elállt a forgatástól.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.