Minden kacat értékes lehet: ritkán látni ilyen kreatív ékszereket

/ 2017.04.21., péntek 20:10 /

Április 27-ig látható Budapesten Király Fanni Gyűjtőszenvedély című kiállítása. Az ötvösművészt az anyagok reinkarnációjáról kérdeztük.

Hogyan alakult ki a gyűjtőszenvedélye?

Már gyerekként is szerettem gyűjtögetni. Például a nagymamám régi Singer varrógépében találtam gombokat, szép kis függönykarikákat, amit gyűrűnek használtunk; apró kis dolgokat, meg mindenféle terméseket, régi csipkéket. Nagyon szeretem a régi, míves darabokat, amelyek nem feltétlenül értékesek, csak egyszerűen nekem tetszenek. Mindig is az emberi munka iránti tisztelet miatt ragadott meg egy-egy tárgynak a szépsége. A gyűjtőszenvedélyem olyan erős, hogy bárhol és bármilyen környezetben mindig azt nézem, nincs-e valami olyan méretű és formájú tárgy, amelyből ékszert lehetne csinálni.

Már gyerekként is megpróbált ékszert készíteni?

Sokáig grafikusnak készültem, csak később, gimnazistakoromban gondoltam arra, hogy inkább ötvös leszek. Szerettem mindent, amit kézzel lehet csinálni, mint az agyagozás, mintázás, építgettem montázsszerű képeket, térbeli dolgokat, de ékszert nem készítettem.

A kiállított tárgyak játékosak, játszani hívnak. Mit üzen ezzel az alkotó?

Számomra fontos, hogy egy tárgy játékos legyen, vagy akár a címében legyen valami humor. Arra törekszem, hogy lehessen mozgatni a tárgyakat. Szerintem az embernek szüksége van arra, hogy a kezében valamit mozgasson, morzsolgasson; van, aki a kulcscsomójával játszik, és ugyanígy, egy nő az ékszerével is babrálhat. Sokszor vannak mozgó alkatrészek az ékszereimben. A mozgatási igényt próbálom úgy kielégíteni, hogy aki az ékszeremet viseli, nem is tudja, hogy van ilyen igénye.

Minden ékszernek van neve, a nevek mellett idézetek láthatók. Ki választja ki őket? Milyen üzenetet szeretnének közvetíteni?

Nagyon szeretem az irodalmat, számomra a pihenés és a kikapcsolódás az olvasás. És nagyon szeretem a verseket is, különösen a haikukat. Én nem írok, nincs hozzá érzékem, és megtisztelőnek érzem, amikor megkérdezik, hogy a verseket én írtam-e. Viszont az idézeteket én választom ki. A korábbi sorozatokon Lao-Ce-idézetek voltak, most pedig Basho és Buson. Az olyan bölcsességeket és gondolatokat választom ki, amelyekről úgy érzem, fontos volna, hogy mindenkihez eljussanak. Az idézetekkel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy talán máshogy élnénk az életünket, ha picit lelassulnánk, ha elmélyülnénk.

A textilmentő tárgyakon kívül számos pergamenből készült ékszer is látható itt. A pergamen ékszerek egy korábbi alkotó szakaszból származnak?

Tíz éve kezdtem kísérletezni a pergamennel. Korábban a pergament senki sem használta még tárgyak alkotására, hanem dobokat készítettek vele. Ezért nincs járt út, egyfolytában kísérletezni kell ezzel az anyaggal. Így bármi, amit pergamenből készítek, az első lesz a tárgykészítő kísérletezés szakaszában. Az eltelt tíz év alatt közel száz modellt készítettem, különböző sorozatokba rendezve. Itt a kiállításon csak a haikusorozatból van 14 darab, de 50 fölötti az a tárgyféleség, amit haikuversekhez készítettem. Sokszor kirándulok újabb irányokba is, és készítek más sorozatokat, eltöltök akár fél évet is egy új technikával és anyagkombinációval, de pergamenből is készítek tárgyakat.

 

Próbálkozott a talált, gyűjtött relikviák és pergamen ötvözésével is?

Igen, és van ilyen tárgy a kiállításon is. Egy két évvel ezelőtti pécsi Talált kincs című kiállításra reflektálva bronzveretekből és pergamenből készítettem ékszereket. A római kori bronzvereteket egy ásványbörzén találtam. Az anyagok lehetővé tették, hogy írjak a tárgyakra, így különleges ékszerek készültek, melyekre ráírtam, hogy Pannónia Provincia területén előkerült bronzveretek.

Úgy tűnik, mintha a keleties irány lenne a meghatározó a talált, gyűjtött tárgyak között. Ez szándékos vagy véletlen?

Nincs benne szándékosság. A textileket úgy keresem, hogy elmegyek szőnyegboltokba, és ott megpróbálok olyan tárgyféleségekre vadászni, amelyek nem kifejezetten szőnyegek. A szőnyeg túl vastag, én hímzésből tudok dolgozni, így ezekre vadászom. Vásárolok lakástextilnek vagy öltözékkiegészítőnek felhasznált tárgyakat, amelyek már voltak valamik, és most mondjuk kis táskák, aztán szétbontom, és lesz egy harmadik életük. Előfordult már az is, hogy tibeti imaszőnyegként vásároltam egy textilt. Nagyon rossz állapotban volt, szétesett a szálaira, a hímzés gyakorlatilag lekopott a felszínéről. Viszont a fémszálas hímzés gyönyörűen megmaradt, és láttam, hogy hernyóselyem. Elvittem a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumba, ahol megállapították, hogy ez egy biedermeier, 1800-as évek eleji európai hímzés. Számos ékszert készítettem azokból a textilekből, amelyeket Domanovszky György – a Néprajzi Múzeum igazgatója volt sokáig – unokahúga a nagybácsi magánygyűjteményéből ajándékozott nekem. Ezek a textilmentő sorozathoz tartoznak. Egy kis hímzésdarabból, ami még megmenthető, egy gyűrű készítése még folyamatban van. Másoktól is kapok textiltöredékeket. Néha romos állapotban vannak, látszik, hogy foltozták, javítgatták, és kihívás megtalálni a formát, ahogy be tudom őket építeni az ékszereimbe, és ezzel meg tudom őket menteni egy új formában.

Olyan szépek az itt látható darabok, hogy az ember azt gondolja, nem szabad őket viselni, hiszen esetleg károsodnak vagy tönkremennek.

Általában egy olyan tárgy, amelyet már nem tudunk használni, mert szétesett, elkopott, a fiókba kerül. Én azt szeretném, hogy újraéledjen, és ne a fiókban legyen elfeledve. Azért készítek belőle ékszert, hogy ezzel a régi tárgy új kontextusban újra használhatóvá váljon.

 

Milyen további anyagok várnak a kísérletezésre?

Folytatni szeretném a bőrrel kombinált tárgyak készítését. Ezek közül már néhány a kiállításon is látható. A textilmentő ékszereknél famag-technikát használok, azaz egy famagot faragok, és arra varrom rá a textiltöredéket. Azonban a textilek néha annyira rossz állapotban vannak, hogy nem lehet felvarrni őket. A bőr alkalmazása most új lehetőség: a textilt egy bőrablakba foglalom. Ennek a sorozatnak a kiállítására készülök, amely május 25-én kezdődik Szentendrén, az Erdész Galériában.

A bőrrészt is ön készíti? Hány szakmára van szükség: bőr, textil, fa, fém, kő?

Valóban sokra. Egy ötvös hagyományosan – már a reneszánsz korban is – csontot faragott, fémmel dolgozott, ébenfából, kőből készült alkatrészeket használt, és textilbojtokat. A XX. században terjedt el a hiedelem, hogy az ötvös csak fémből dolgozik és forraszt.

Az iparművész-képzésben oktatják, hogy az ötvösnek különböző szakmákat és anyagokat is ismernie kell, vagy ezek elsajátítása a gyakorlattal jön?

A főiskolán azt oktatják, hogy gondolkodjunk szabadon, ne legyen előítéletünk az anyagokkal szemben, minél szélesebb körből válasszunk anyagokat, és bátran kísérletezzünk velük. Tehát a szemléletet oktatják, a technikák elsajátítása pedig a gyakorlattal jön. Ebben nagyon nyitott vagyok, és talán kortársaimmal összehasonlítva több anyaggal dolgozom. Bátran belevágok akár ékszerkészítésbe egy bajor karácsonyfadíszből. Vannak gyűjtőim, akiktől felhatalmazásom van arra, hogy ha bárhol látok érdekes dolgot, azt vegyem meg, és készítsek belőle ékszert. A karácsonyfadísz megvásárlása után derült ki, hogy a gyűjtőm karácsonyfadísz-gyűjtő is, és együtt találtuk ki, a díszből milyen ékszert készítsek. Most már vannak olyanok is, akik miután tudják, hogy szeretek régi töredékekből dolgozni, ha bármit találnak, azt odaadják.

(A kiállítás április 27-ig látogatható. Nyitva tartás: 10-18 óra. Helyszín: B32 Galéria és Kultúrtér, XI. Budapest, Bartók Béla út 32.)

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az élelmiszer a legjobb ajándék

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR gyűjtése keretében tartósélelmiszereket lehet adományozni a nélkülözőknek karácsonyra.

Így nyomul a kínai „puha erő” Magyarországon

Peking nem csak üzleti beruházásokkal hagyna nyomot a világban: a politikai törekvések útját kulturális köntösben is egyengetik. A keleti nyitás Magyarországon is fogékony e törekvésre – lássuk, mekkora a siker. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.