Nagyra néző igénnyel
Visszautasította az állami kitüntetést 2005-ben, most viszont átvette Budapesten a Kossuth-díjat Farkas Árpád Sepsiszentgyörgyön élő erdélyi költő.
Éhes sáskahadnak nézte Gyurcsány Ferenc kormányfő a határon túliakat – magyarázta 2005-ben, hogy miért nem veszi át a Magyar Köztársasági Érdemrendet. Kiheverte a kettős állampolgárságról szóló népszavazás elleni kampány okozta sokkot?
Számomra valóban sok volt az a kampány, mely 23 millió románnal riogatott; sokkot inkább azoknak jelentett, akik még bíztak a szocialista név alatt tovább működő pártban. A szavazásnál egyébként az igenek győztek, de a részvétel nem felelt meg a törvény szabta követelménynek. Két hónappal e gyalázat után árulásnak éreztem volna elfogadni a kitüntetést, mivel eszmélésem óta a nemzeti-emberi együvé tartozás gondozójának szántam magam.
Akkor úgy vélte: a határon túliak állampolgársága ellen szavazó anyaországi magyarok agymosás áldozatai. Azóta lát változást?
Egy nép, melynek megmásítják vagy eltitkolni igyekeznek közös múltját, valós történelmét, óhatatlanul a kaparj, kurta individualizmus áldozatává válik. Magyar nemzedékek sora nevelkedett eme agymosásban, s ha körbetekintünk új, nagyszerű traumánkon, a világhálón, hiába temetnénk Merkel asszonysággal a globalizmust, a fősodratú világszemlélet ellenkező tendenciát mutat. De talán mégsem tudja háttérbe szorítani azt a nemzetépítő empátiát, mely az utóbbi évtizedben mifelénk is megerősödőben.
A Kossuth-díj jelezheti, hogy az erdélyi irodalom „hivatalosan” is az egyetemes magyar irodalom része?
Díjaktól függetlenül az Erdélyben művelt irodalom része a magyar irodalomnak, s persze mint minden személyi esetben, tolla is válogatja. A Kossuth-díj mint a legrangosabb szellemi-művészeti elismerések egyike, ráerősít e tényre. Magam részéről annak örvendek, hogy a Magyar Írószövetség felterjesztésére, céhbeli ajánlásra kaptam, s olyan állam-, illetve kormányfő nyújthatta át, akiknek a nemzetről vallott elképzeléseiért továbbra is szurkolhatok.
Székelyföldön született, csak a felmenők elbeszéléséből tudhatta, hogy ez a terület Magyarország része volt. Erdélyi vagy anyaországi költőkön nevelkedett?
1944-ben még Magyarország területén születtem, ugyanolyan társadalmi berendezkedés púpjával vállamon, mint bárki Kelet-Közép-Európában. Magyar és európai olvasmányélményeim is meghatározóak voltak: a nagy magyar klasszikusok mellett az anyaországból Illyés Gyula és Nagy László költészete, az erdélyi irodalomból Áprily Lajos, Dsida Jenő, Székely János, Kányádi Sándor.
„Következetesen vállalja, hogy nemzetiségi költő” – olvashatjuk magáról. Mennyire okozott nehézséget Romániában nemzetiségi költőnek lenni?
Következetesen vállaltam verseimmel, írásaimmal erdélyiségemet, magyarságomat azzal a nagyra néző igénnyel, hogy ha minőséggel műveljük, divatáramlatoktól és nyelvi korlátoktól függetlenül, egyetemes érték is válhat belőle.
Hamarosan választások lesznek Magyarországon. Ez a székelyek mindennapjaiba mennyire szűrődik be?
A székelységnek, általában az erdélyi embernek jobb a társadalmi közérzete, ha anyaországa felemelkedőben van. És most jó a közérzetünk. Maradjon is így, Bukarestből úgyis kapunk elég ütleget.
| Farkas Árpád |
| Siménfalván született 1944-ben. 1966-ban végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar szakán. 1963-tól jelennek meg versei. Az Igaz Szó, a Látó és a Háromszék című lapok szerkesztője, főszerkesztője volt. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. |
