Nagyralátók? | Válasz.hu

Nagyralátók?

/ 2015.02.04., szerda 14:41 /

Nem létezik átgondolt városfejlesztés Budapesten, a Városliget új múzeumi negyede pazarló és elhibázott, állítja Schneller István urbanista. Puczkó László turisztikai szakember szerint viszont a városnak kellenek az új attrakciók, és a Liget Budapest növelni fogja az idegenforgalmat. Vita a Városligetről – még az első kapavágás előtt.

– Hogyan értékelik a Liget Budapestre kiírt nemzetközi pályázat eredményét? Lehetnek ezek az épületek Budapest XXI. századi ikonjai?

Schneller István: Az eredmény igazolja az aggályokat, hogy a Városligetben nem szabad öt új múzeumot elhelyezni. Csalódás, hogy a nyertes tervek építészeti megoldásai sem kimagaslók. Az építészeti és fotómúzeum jól eltalált arányú épület, csak éppen el lehetne helyezni őket számos funkcióra váró ingatlanban a város kulturális „bokraiban”. A Magyar Zene Háza fölösleges és túlméretezett a már létező új és felújított zenei központok mellett. Különösen elégedetlen vagyok a legfontosabb múzeummal, mert a Néprajzinak valóban találni kell egy helyet. Jogos igény, hogy a Kúria visszakapja a múzeumnak kevéssé alkalmas Igazságügyi Palotát a Kossuth téren, ám a kiválasztott hely rossz, a terv pedig középszerű.

– Miért ne volna megfelelő helyszín az 56-osok tere?

Sch. I.: Ez periférikus telek: gyalogosan messze van az Andrássy úttól, a kisföldalatti megállójától és a Hősök terétől, a Szépművészetitől, a Műcsarnoktól. A Városliget hátsó fertálya nem méltó egy országos jelentőségű múzeum elhelyezésére; még akkor sem, ha a tervezők megpróbálták a sarkot építészeti eszközökkel értelmezni. Mert hadd tegyem hozzá: ezekben a pályaművekben is látok értékeket. Próbálnak nyitottak lenni a Liget felé, megpróbálják az épület lehető legnagyobb részét a felszín alatt elhelyezni, és nem túl magasak. A francia tervezők is megpróbálták „megfogni” a Liget számukra kijelölt hátsó sarkát, ahol a városias beépítés és a park találkozik. A periférikus helyzetet azonban nem lehet megoldani, és az architektúra is túlzottan semleges. A terven látható épület nyugodtan lehetne kórház vagy irodaház. Legkevésbé sem mutatja a Néprajzi Múzeumtól elvárható egyediséget. Érdemes összehasonlítani Jean Nouvel párizsi Etnográfiai Múzeumával, mely bár kortárs alkotás, látszik rajta, hogy híd a kultúrák között, rejtőzik benne valami ősiség. Nem matyó hímzést vagy juhászbotot szeretnék látni az épület homlokzatán, de ha komolyan vesszük, hogy ez a múzeum a magyar nép hagyományos kultúrájának letéteményese – annak a hagyománynak, amely Lechnertől Bartókig a legnagyobb művészeknek nyújtott ihletet –, akkor ennek látszania kellene az épületen. Ezen a terven nem látszik.

Puczkó László: Az építészet annyira objektív dolog, mint a szépség. Mindenkinek van véleménye róla, elvitatkozhatunk a tervekről, de lezajlott egy nyílt nemzetközi pályázat, döntött egy rangos bírálóbizottság – ennél többet nem lehetett tenni azért, hogy jó kulisszákat kapjunk. Egyébként pedig több neves építész is elismerően nyilatkozott az új épületekről, köztük Finta Sándor, Budapest főépítésze. A világhírű Sou Fujimoto által tervezett Zene Háza különleges építészeti megoldásaival önmagában is attrakció lesz. Most már azonban a belbecsről, az új létesítmények tartalmáról és a megújuló parkról kellene beszélni.

– A Liget Budapest bírálói az első perctől azt hangoztatták, hogy rossz a helyszín. Nekik lett igazuk?

P. L.: Ha a tartalom megfelelő, szinte mindegy, hol van a múzeum. Könnyű kijelenteni, hogy rossz a helyszín. Rengeteg javaslatot kaptunk, hogy keressünk kihasználatlan épületeket, területeket, és tegyük oda a múzeumi negyedet. Egy rozsdaövezeti helyszínnél talán nem volna probléma, hogy messze esik mindentől? Nem volna baj, hogy nincs ott még troli és buszjárat sem? Ha ott ez nem probléma, kérem, hogy itt se legyen, nézzük egy kicsit tárgyszerűbben. Nyilvánvalóan óriási kihívás, hogy a Néprajzi Múzeum mit fog kezdeni ezzel a hellyel. A néprajz nem olyan populáris téma, amely tömegesen vonzza az embereket. Most sem kellően látogatott az intézmény, de lehetőséget kap, hogy definiálja ezt a városi sarkot, és felhúzza magával, hiszen ott most nincs más, csak egy lebetonozott, óriási parkoló, egy kicsit lepukkant játszótér és egy kutyakakáltató. Nem hinném, hogy ez a terület ideális használata.

Sch. I.: Csúsztatásnak tartom, hogy az építészeti minőség esetében ne létezne objektív mérce. Kétségtelen, hogy a kortárs építészetet a közízlés sokszor nehezen tudja befogadni, de – hogy zenei hasonlatot mondjak – Bartók Csodálatos mandarinja attól még nagyon magas színvonalú darab, hogy esetleg nem tetszik mindenkinek. Az építészet esetében is meg lehet ítélni, hogy magas szintű vagy sem. Baán László kezdettől hangsúlyozta, hogy nemcsak új múzeumokat, hanem Budapest XXI. századi építészeti jeleit akarja megteremteni. Én nem értettem egyet ezzel a felfogással, de ez volt a cél. Most viszont ki kell mondanom: ez az épület nem fogja idehozni a turisták ezreit, nem lesz a magyar Guggenheim és a társai sem. Ami a belbecset illeti, a látványterveken látható steril, divatosan minimalista terek és a vitrinekben sorakozó mezőkövesdi tányérok között feszülő ellentét már-már groteszk.

P. L.: A belső látványtervek egyelőre csak vázlatok. Még nincsenek kidolgozott kiállítási koncepciók, múzeumi forgatókönyvek, semmi nem úgy fog kinézni, mint a grafikákon, de funkcionális és időtálló művek lettek kiválasztva, melyek pontosítása, tartalommal való megtöltése a most következő részletes tervezési szakasz feladata.

– Senki nem akar végignézni egymás után hat múzeumot, utána még elmenni állatkertbe, fürdőbe. A Liget Budapest egyik célja az idegenforgalom fellendítése, de miért maradnának hosszabb ideig Budapesten a turisták?

P. L.: Senki nem is feltételezte, hogy tömött sorokban fognak egyik helytől a másikig zarándokolni a turisták, és mindenhol eltöltenek másfél órát az állandó kiállításokon. Ez a felvetés még vitapontként is értelmezhetetlen. A Liget Budapest nem kifejezetten turisztikai fejlesztés, nem Disneyland vagy vízi vidámpark, hanem összetett kulturális városrehabilitációs projekt, melynek van turisztikai vonatkozása is. Természetesen nemcsak cél, hanem elvárás is, hogy legyen több vendég. Egy ilyen léptékű fejlesztésnél valami félrecsúszott, ha nincs érzékelhető eredménye. A Ligethez hasonlóan összetett, gazdag kulturális és szabadidős tartalmat nyújtó városi park sehol nincs, ez tényszerűen bebizonyítható. Ha egységes menedzsmentet kap, lesznek jól kitalált látogatói útvonalak, egymásra reflektáló kiállítások, közös programok, események, akkor az intézmények erősíthetik egymást. És nemcsak a külföldiekre kell gondolni, akik esetleg mégis csak tovább maradnak egy nappal, mert annyi érdekesség közül választhatnak, hanem azokra is, akik a Hűvösvölgyben vagy Soroksáron laknak, és soha nem jönnek el a Városligetbe, mert úgy gondolják, nincs ott semmi érdekes. A Liget Budapest a sokféle szolgáltatásával számukra is vonzó célpont lehet, mivel a család minden tagjának kínál élményt, szórakozást. A KPMG számításai szerint évente 300 ezer extra vendégéjszaka várható a Liget fejlesztésétől, ami nemcsak a fővárosi szálláshelyek, hanem számos más szolgáltató számára is biztató.

Sch. I.: Ez a legnagyobb vitapont közöttünk. Nem vagyok turisztikai szakértő, de urbanisztikával régóta foglalkozom, tanulmányoztam az európai térhasználati módokat is, és határozott megérzésem, hogy turisztikai szempontból óriási hiba a vonzó létesítményeket egy helyre telepíteni. Budapesten a város az attrakció, pontosabban a város belső területe, mely egyetlen szabadtéri építészeti múzeum. Ekkora kiterjedésű eklektikus városmag Európában alig egy-két helyen van, majdhogynem páratlan. Budapesten barangolni kell, sétálni a város különféle sűrűsödési pontjai között, felmenni a Várba, elsétálni a Millenárisra, a Gellérthegyre, megnézni a szűkebben vett Belvárost a három nagy templomával, a Dohány utcai zsinagógával, a Deák térrel, a Bazilikával, végigsétálni az Andrássy úton és a Duna-parton. A turizmus, a turisták szokásai is változnak. Budapest a barangoló, gyalogoló, felfedező, az itt lakók közt picit eltűnni akaró, romkocsmákat, belső udvarokat felfedező utazók számára vonzó. Sokkal jobbat tennénk a várossal, ha ezt bátorítanánk, támogatnánk ahelyett, hogy mindent egyetlen kisebb parkba koncentrálunk.

– Elszívhatja a Liget Budapest a levegőt a város többi része elől?

P. L.: Adottságait tekintve Budapest leginkább Barcelonára hasonlít, ahol a látnivalók egy széles sugarú körben szét vannak szórva, akkora területen, amit gyalog nem is lehet bejárni. Barcelona olyan sikeressé vált idegenforgalmi szempontból, hogy ma már túlterhelt, mert nem menedzselték megfelelően a látogatói tömeget. A Liget Budapest nem akar a város egyetlen látnivalójává válni, nem szívja el a levegőt a többitől, hanem példát mutat, hogyan lehet megvalósítani egy összetett fejlesztést, amely a maga öt-hat intézményével, rehabilitált zöldterületével méretében és funkciójában megfelelő ellenpontja lehet a Várnak. A kettő között pedig létrejöhet egy tengely, amelyre számos más látnivaló felfűzhető.

Sch. I.: Barcelonában éppen azt tették, amit én javaslok: nem koncentrált fejlesztést hajtottak végre, hanem felújítottak több tucat közterületet. Nem nagy múzeumokat építettek, hanem sorra vették az összes jelentős utcát, teret, és hihetetlen energiát fordítottak arra, hogy izgalmas képzőművészeti alkotások, burkolatok, faültetések, utcabútorok legyenek, azaz megújult közterek a városban jól elosztva, és ettől egész Barcelona hihetetlenül izgalmas, bejárható attrakcióvá vált. Budapesten is ezt kellene tenni, továbbá megmenteni a pusztulástól a régi, értékes épületeket, és bennük elhelyezni a helyet kereső intézményeket.

– Ki szabja meg, merre menjen Budapest?

P. L.: Nem tartom jó ötletnek, hogy strukturálatlan módon letegyünk valamit oda, ahol éppen találunk egy épületet. Ez véletlenszerű és koordinálatlan tevékenység volna, és nem érné el a célt, hogy több legyen a látogató. A Liget fejlesztése szerintem példaértékű, de a város egészét tekintve sokkal tudatosabb tervezésre lenne szükség. A fővárosi idegenforgalom állapota leginkább abból vezethető le, hogy évek óta nem létezik turizmusmenedzsment, minden véletlenszerűen történik. Leginkább a légitársaságok alakítják Budapest idegenforgalmát azzal, honnan indítanak járatokat és mennyi pénzért árulják a jegyeket. A város márkája, menedzsmentje, megítélése súlyosan alulértékelt, nem tudtunk eljutni odáig, hogy a turisták kifejezetten ide akarjanak jönni, és ne csupán a kedvező árak miatt érkezzenek hozzánk.

Sch. I.: Mostanában több nagyobb projektben vagyok benne szakértőként, többek közt a Budai Vár felújítását előkészítő Hauszmann Bizottságban, és van rálátásom a korábban tervezett és most aktualizálás alatt álló reménybeli olimpiai helyszínekre is. A legnagyobb baj, hogy mindent külön műhelyek – államtitkárságok, miniszteri vagy kormánybiztosok – csinálnak, és alig kommunikálnak egymással. Mindenki külön-külön gondolkodik az egyes problémákon: mi legyen az úszó-világbajnoksággal, mi legyen a Várbazárral, mi legyen az Országos Széchényi Könyvtárral? Végigkísértem a Várbazár felújítását: az épület kész, gyönyörű, és kong az ürességtől, nem tudnak mit kezdeni vele. Miért nem tesszük oda a fotómúzeumot? Néha úgy tűnik, ötletelgetés folyik. Mi legyen, ha a könyvtárt levisszük a Várból, és ott marad üresen egy hatalmas palotaszárny: mit kezdjünk vele? A Bálna gyakorlatilag üres, néhány bolt vegetál benne, a Millenáris szintén csak részben kihasznált, pedig mindkettő remek kortárs építészeti alkotás volt nem is olyan régen. Miért nem használjuk ki őket? Az Iparművészeti Múzeum állapota drámai, a tornyát évekkel ezelőtt leszedték, lassan az egész remekmű tönkremegy, miközben belül messze nem az épület színvonalának megfelelően hasznosítják. A Honvéd Főparancsnokság félbemaradt épületében szintén vadonatúj kiállítóterek vannak, melyeket meg kell tölteni valahogy. Hogy élesen fogalmazzak: minek ilyenkor új múzeumokat építeni? Valakinek ezeket a fejlesztéseket összhangba kellene hoznia, és elég lenne csak annyi újat építeni, amennyi feltétlenül szükséges. Budapest egészének érdekeit ma nem képviseli senki, nem mérlegelik a létesítmények elő- és utóhasznosítását, egyszóval nem létezik koncepciózus, gazdálkodó városfejlesztés.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.