Ne nyavalyogjunk: a Saul fia mellett van remekmű a magyarok tragédiájáról

/ 2016.03.03., csütörtök 15:06 /
Ne nyavalyogjunk: a Saul fia mellett van remekmű a magyarok tragédiájáról

A Saul fia után ne sírjunk, hogy miért nem nincs hazai remekmű a kommunizmusról, amikor van. Inkább kérdezzük meg magunktól, miért nem tettük kultuszfilmmé a Szökést.

Széles körben ünnepelték a valóban rokonszenves Röhrig Gézát, amikor azt mondta, a holokauszt mellett szerinte is szükség volna nagy filmekre a XX. század egyéb magyar tragédiáiról. A Saul fia főszereplője ezzel azoknak üzent, akik így vagy úgy, de azt sérelmezték, hogy „miért mindig csak a vészkorszakról forgatnak a rendezők, és miért csak ezzel a témával lehet fesztiválsikereket elérni”.

Szerintem viszont hagyjuk abba a nyavalygást, nézzünk magunkba, és kérdezzük meg: miért nem becsüljük meg jobban a már most is létező alkotásokat? Miért nem döntött nézettségi csúcsokat például Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia nagyszerű mozija, a recski munkatábor életét bemutató Szökés? Miért nem tettük kultuszfilmmé azt az alkotást, amelyet (részben lengyel szereplői miatt) talán még Lengyelországban is nagyobb becsben tartanak?

Nagyrészt persze egyet lehet érteni Pion István költővel, a Magyar Nemzet munkatársával, aki – a Saul fia keresztény szereplőjeként – a mostani Heti Válaszban arról vall: nem az a gond, hogy nincsenek filmek a tárgykörben, hanem a minőségükkel akad probléma. Több alkotásra ez valóban igaz. De ettől még kérdés: sokan miért csak egy holokausztfilmre adott dacreakcióként ébrednek rá a magyar múlt mozgóképes ábrázolásának múlhatatlan szükségességére? Egyébként meg, saját jogán, korában miért nem tódultunk a moziba az olyan, már létező remekművekre, mint a Szökés?

Azt pedig, hogy kiváló alkotásról van szó, nemcsak én mondom, hanem – bár nem tartja hibátlannak – az Élet és Irodalomban és a Magyar Narancsban sokat publikáló kritikus, esztéta, Bori Erzsébet is. „Ha nem csal a szimatom, Gyarmathy Lívia filmje szép reményekkel nézhet a nemzetközi fesztiválok elé. Tucatszám forognak a világban a politikai krimik, a történelmi hátterű melodrámák. Ha mellőzzük a B-szériát, és csupán olyan nagy sikerű mozikat veszünk alapul, mint a három Oscarral dekorált Gyilkos mezők, a Szökés akkor is kiemelkedik ebből a mezőnyből. Nagy történet ez, és nem lepődnék meg, ha a hazai nézők tetszése is igazolná, hogy nem Pusztaszeren, nem is Hollywoodban, hanem valahol errefelé kell keresgélni az olyannyira áhított magyar közönségfilmet” – írta az 1997-es alkotásról a korabeli Filmvilágban. Ezek után talán nem véletlen, hogy a mozi elnyerte az Európai Filmakadémia Félix-díját is.

A mű egyébként azt a megrendítő történetet meséli el, hogyan szökött meg a recski munkatáborból Michnay Gyula, hogy végül eljusson a Szabad Európa rádió stúdiójába, és ott sorolja fel annak a több száz fogolynak a nevét, akiket a táborban őriztek, s a világ ily módon szerzett tudomást a láger létezéséről. A mozi az interneten sajnos csak lengyel szinkronnal érhető el, ebből, a több részre szabdalt változatból illesztettük ide az első néhány percet.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Orbán a Fidesz-képviselők sorsáról is dönt jövő vasárnap?

Tényleg, a mai Fidesz-frakcióban ülő régi MDF-esek mit szólnak hozzá, hogy Lázár János szerint az, aki egy népszavazással szemben bojkottot hirdet, „gyáva” és „sunyi”? Csak azért kérdezem, mert az MDF 1989 novemberében bojkottálta a népszavazást – talán még emlékeznek rá, mikor Csengey Dénes bejelentette: „Nem megyünk el, nem szavazunk.”

Zsura 60!

Egész estés ünnepi műsorral köszöntik hétfőn az Erkel Színházban Zsuráfszky Zoltán koreográfust a 60. születésnapja alkalmából. Fergeteges produkció várható.

Kit veszítettünk Csoóri Sándorral? Hat oldalban elmondjuk

Az Óbudai temetőben tegnap utolsó útjára kísértük Csoóri Sándort. A Heti Válasz hatoldalas összeállításában barátai, küzdőtársai szavaival hajtunk fejet a 86 évesen elhunyt költő előtt, aki – szerkesztőbizottságunk tagjaként – haláláig tanácsadónk és pártfogónk maradt.

Toroczkai László a „rossz emlékű” tévéostromról, a Jobbik elvett lelkéről és román származású feleségéről

„Rossz emlék nekem a tévéostrom, ami közelről nézve egyáltalán nem volt szép” – mondja Toroczkai László, a Jobbik alelnöke, aki 2006. szeptember 18-án az MTV székháza elé hívta a Kossuth téri tömeget. Az egykori nemzeti radikális főalak, ma ásotthalmi polgármester beszél a határhelyzetről, a Jobbik elvett lelkéről és román származású feleségéről is. Interjú a friss Heti Válaszban!

Ez tényleg a vég kezdetét jelenti Angela Merkelnek?

Újabb tartományi választás, újabb kereszténydemokrata vereség Németországban. A kormányerők mélyrepülésének Berlinben is a bevándorlásellenes párt lett a fő haszonélvezője. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy ez tényleg a vég kezdetét jelenti-e Angela Merkelnek.

Hoppá! Svájci vállalatot vett egy magyar óriás!

Hogyan lett a fogamzásgátló és meddőséget kezelő szerek specialistája a Richter Gedeon? Miért nem szabad csak az autóiparra alapozni a gazdaságot? Mit lehet tanulni a Nokia kudarcából? Nagyinterjú Bogsch Erikkel, a gyógyszergyár vezérigazgatójával a friss Heti Válaszban.

Nahát! Nem kellenek a migránsok a német nagyvállalatoknak

Migrációügyben egy év alatt megváltozott az európai közhangulat, amit a pozsonyi EU-csúcs zárónyilatkozata is tükröz. A Heti Válasz a véleményklíma átalakulásának okait kutatva összegyűjtötte, hogyan dőltek meg a migrációval kapcsolatos optimista jóslatok. Részletek a csütörtöki lapszámban.

Putyin kampány nélkül nyert választást

Tudta, hogy 2016 az Egyesült Államok mellett Oroszországban is választási év? Nem csoda, ha nem. Amint a csütörtökön megjelenő Heti Válasz helyszíni riportjából kiderül, a múlt vasárnapi voksoláson az egymást maró ellenzéki szervezetek meg sem tudták ingatni Vlagyimir Putyin hatalmát.