„Nem érdekes, hogy baloldal vagy jobboldal”

/ 2018.07.17., kedd 18:45 /
„Nem érdekes, hogy baloldal vagy jobboldal”

Két székely színész, egyikük Alföldi Róbert, másikuk Vidnyánszky Attila vezető színésze – és jó barátok. Bányai Kelemen Barna Marosvásárhely, majd Szombathely után most szerződött a budapesti Katona József Színházhoz, Mátray László pedig a Nemzeti Színházban játszik.

– Örömmel köszöntötték egymást most is, a beszélgetés előtt. Honnan a barátság?

Bányai Kelemen Barna: Egy kisvárdai közös munka az első emlékem. Gyarmati Kata, aki most a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetője, kitalálta, hogy az írásához összegyűjt határon túli színészeket határon túli társulatokból, és az előadáshoz felkéri Puskás Zoltán rendezőt. A közös projekt után pedig eldöntöttük, hogy jó lenne, ha újra találkoznánk a kollégákkal, ezért Elor Eminával, az Újvidéki Színház színésznőjével útnak indultunk. Eleinte még Szabó Eduárddal, a nagyváradi Szigligeti Színház tagjával, aztán ő lecsatlakozott rólunk, de így mentünk el például Szerbiába, és aztán Sepsiszentgyörgyre is, Lacihoz.

Mátray László: Van köztünk egy cinkosság, egy megmagyarázhatatlan összhang, ezért bármilyen régen találkoztunk is, mindig úgy tudunk beszélni, nevetni, mintha a múlt héten is összefutottunk volna.

– Amikor Budapestre jöttek játszani, kértek tanácsot a másiktól? Van „székely összetartás”, hogy segítik az anyaországba érkezőt, vagy mindenki a maga útját járja?

M. L.: Egyszer összefutottunk az elején, amikor én kerültem fel Pestre dolgozni. De ez nem vált szokássá, nem kérdezgettük a másikat.

B. K. B.: Inkább adminisztratív dolgokban kérdeztünk a másiktól, például számlázással vagy a tb-fizetéssel kapcsolatban.

– Mátray László nyilatkozta korábban a Heti Válasznak: „Egy színész számára a szerep a legfontosabb, s hogy együtt tudjon működni a rendezővel.” Tehát rendezőkről, színészekről sem kérdezték egymás véleményét? Ki mit vállaljon, mit ne?

M. L.: Nem, mert bíztunk azokban az emberekben, akik idehívtak minket.

– Viszont míg Barna Alföldi Róbertnél vagy Mohácsi Jánosnál kapta a főszerepeket, László Vidnyánszky Attila főhőseit alakítja. Nem féltek attól, hogy egyik vagy másik oldal „díszszékelyévé” válnak?

B. K. B.: Ez így soha nem fogalmazódott meg bennem, de az biztos, hogy akaratlanul is belecsöppent az ember ebbe a kétoldaliságba. Én már hallottam vissza magamról, hogy „Alföldi embere”.

– Mit lehet ezzel kezdeni?

B. K. B.: Semmit. Ez szakmai találkozás és bizalom, ahogy a fent említett idézetben Laci mondja, az együttműködés és a szerep a fontos. Persze ha ez barátsággá is fejlődik, annak csak örülök.

– Miért mondanak újra és újra igent ezeknek a rendezőknek?

B. K. B.: Mert jókat dolgoztam velük Szombathelyen. Jordán Tamás igazgató folyamatosan hívta Alföldit, Mohácsit, Lukáts Andort, és ha az egyik évben nem sikerült valakivel dolgozni, akkor a következőben több mint valószínű, hogy kipróbáltuk a közös munkát.

M. L.: Az én esetemben talán nincs annyi változatosság, de, hogy Attila elhívott a Nemzetibe, annak köszönhetem, hogy találkoztam Zsótér Sándorral, ami nagy öröm és csavar volt az életemben. Jó volt megtapasztalni, ő hogyan látja a színházat. Attilával meg valahogy mindig a közös munkák végén jött egy újabb felkérés, hogy nem csinálnám-e meg ezt vagy azt, s így folytatódott tovább a közös munka, melyet nem hosszú távra terveztük az elején, csak mindig jött egy ajánlattal, melyre igent mondtam.

Fotó: Jelli Márk

– Cserélnének rendezőt?

M. L.: Persze, ha a kíváncsiság nem hal meg bennünk a másik munkája, gondolkodása iránt, akkor igen. Ezért is nem érdekes, hogy baloldal vagy jobboldal. Ők ajánlottak eddig munkát nekünk, de az nem jelenti azt, hogy a másik rendezővel ne dolgoznánk szívesen.

B. K. B.: Abszolút.

M. L.: Emlékszem, amikor először találkoztunk itt Budapesten, akkor Eszter (Bánfalvi Eszter színésznő, Bányai Kelemen Barna élettársa – A szerk.) mondta is, milyen érdekes lenne egy kétszemélyes előadásban játszanunk Barnával, vagy ketten egy csapattal, és talán még felvetődött Szikszai Rémusz – szintén romániai magyar színész-rendező – neve is, hogy ő rendezné. Talán akkor ez a baloldali-jobboldali fal leomolhatna, és nem volna értelme annak, hogy egyik vagy másik oldal „székelye”. Mert én egy percig sem gondolkodtam azon, hogy Barna a „másik” oldal színésze. Ezen legfeljebb kuncogni lehet, én legalábbis azt akarok.

– Annak ellenére, hogy próbálják magukat távoltartani a beskatulyázástól, a bőrükön érzik olykor a kultúrpolitika erejét. Barna társulati tagként volt jelen a Jordán Tamás újraválasztása körüli vitában, László pedig a Kojot című film egyik szereplőjeként a mozi ellehetetlenítését élte át – állítólag az volt a baj vele, hogy egyes szereplői túlságosan hajaznak a vidéki fideszes kiskirályokra. Hogyan kezelték ezeket a helyzeteket?

B. K. B.: Miután nem vagyok országszerte ismert híresség, celeb, nem tudtam tévékben, rádiókban felszólamlani, így csak azt tehettem, amit tettem: társulati tagként aláírásommal támogattam, hogy továbbra is Tamás maradjon a Weöres Sándor Színház igazgatója. Illetve ott maradtam Szombathelyen, pedig akkor érkezett egy másik színháztól felkérés, de nemet mondtam, és kitartottam az igazgatóm mellett.

M. L.: A Kojot esetében nem egy ember, hanem egy produkció helyzetét próbálták ellehetetleníteni. Nekem azt volt igazán nehéz feldolgozni, hogy nem derült ki, miért történt ez az egész. Jordán esetében voltak úgymond ellenfelek, de itt nem lehetett nyíltan tudni, kit és mi bántott, és miért nem életképes a film. Egy darabig gerillamunka ment a Facebookon, voltak vetítések, megpróbált mindenki a maga szintjén mindent, de ez egy idő után kifulladt. Aki akarta, meg tudta nézni, de tényleg kivéreztetés volt. És annak ellenére, hogy sokan megnézték a YouTube-on, így is maradt szomorúság, hogy egy mozit – amelyben benne van egy ember élete, és sok kiváló színész segítette a munkáját – csak így el lehet intézni.

– Most újra forgat. Mit lehet tudni az új filmről?

M. L.: Csak annyit árulhatok el, hogy Lakos Nóra első játékfilmjét, egy romantikus komédiát forgatunk Kerekes Vicával. Hab munkacímen fut, és Vica egy reménytelenül szerelmes cukrászlányt alakít. A többi majd derüljön ki a moziban.

– Barna életéből eddig kimaradt a filmezés. Kerüli? Vagy még nem jött el a megfelelő feladat?

B. K. B.: Úgy vagyok vele, hogy majd, ha jön a lehetőség, akkor örömmel, de egyelőre ódzkodom. Izgat, de félek kicsit tőle.

– És a következő évadtól a Katona József Színházban?

B. K. B.: Attól is.

Fotó: Jelli Márk

– Tudja már az új feladatait?

B. K. B.: Igen, decemberben Szuhovo-Kobilin XIX. századi orosz író Az ügy című művét Ascher Tamás viszi színre a nagyszínpadon, abban játszom majd, 2019 márciusában lesz Csehov Platonovja Székely Kriszta rendezésében a Kamrában, abban Trileckij leszek, az orvos, májusban pedig Federico García Lorca Öt év múlva című darabját viszi színre Zsámbéki Gábor a nagyszínpadon, abban játszom még. Szombathelyen pedig a Volpone és A salemi boszorkányok megy tovább.

– Míg egyikük megérkezik Budapestre, másikuk távolodik tőle. A Nemzeti Színház 2018/19-es évadában Lászlónak nincs premierje. Ennek mi az oka?

M. L.: Semmi különös, nem zártuk le a közös munkát, csak Vidnyánszky Attila látta, hogy nehéz a sepsiszentgyörgyi színházat és a Nemzetit állandóan egyeztetni. Én megteszek mindent, de a szentgyörgyi színházban is sok szerepem van, így nehezen lehetett a budapesti előadásokat tervezni. Amikben játszottam, azokat viszem tovább, de most nem vállaltam új feladatot.

– Pályájukban sok minden közös, játszottak azonos szerepet – az Yvonne, burgundi hercegnőben Fülöp herceget –, mindketten elnyerték a Kaszás Attila-díjat, de a legszembetűnőbb, hogy csak főszerepeket kaptak Magyarországon. János vitéz, Attila, Szindbád, Bánk bán, illetve A falu rossza, Mágnás Miska, Ivanov vagy John Proctor után izgalmas lehet még egy-egy mellékszerep?

B. K. B.: Éppen ezért örülök, hogy majd Székely Kriszta rendezésében játszhatok mellékszerepet a Platonovban, mert valóban sok volt a főszerep a három év alatt Szombathelyen. Nem panaszkodom, Isten őrizzen attól, de nagy felelősség volt, és ugyanolyan örömmel várom most a Katonában ezt a mellékszerepet is.

M. L.: Ha izgalmas a munka, akkor nem az az érdekes, hogy kis vagy nagy szerep, Sepsiszentgyörgyön például folyamatosan játszom kis szerepeket is. Ha főszerepet kap itt az ember, az nagy öröm és persze szerencse is, de a mellékszerepek is érdekesek, mert olyasmit lehet akkor megcsinálni, amit máskor nem. Amikor a diploma után Sepsiszentgyörgyre kerültem, azt mondtam: tíz inasév, azt csinálom, amit kapok. Sok mindent megtanul az ember ezekben a kisebb feladatokban, ezért sosem omlottam össze, ha mellékszerepet kaptam.

– Van, amiben különbözik egy székely színész a többi kollégától?

B. K. B.: Sokszor próbáltam már ezt megfogalmazni. Nagyon sok múlik azon, hogy ki milyen műhelyből, versenyistállóból érkezik. Például híresen jó a sepsiszentgyörgyi színház, a generációmból és később is mindenki oda akart szerződni, vagy Kolozsvárra. De az biztos, hogy az alázat mellett van bennünk egy másfajta munkamorál: meg akarjuk csinálni, kitartunk, és mivel nekünk a mestereink otthon vannak, más a viszonyunk az itteni rendezőkkel, igazgatókkal.

M. L.: Egyfajta konokság jellemez minket, de alkat kérdése is, nincs olyan recept, hogy minden székely színészből ugyanannyit lehetne kihozni. Ezért nehéz pontosan megfogalmazni, miben vagyunk mások. Amikor egy budapesti kolléganőmmel beszélgettem arról, hogy miért nem szerződöm a Nemzeti Színházhoz – pedig már az elején felajánlotta Attila –, elmondtam, hogy mi tart engem Sepsiszentgyörgyön, miért van szükségem arra a vidékre, és nem is feltétlenül a társulatra. Egy idős kollégám mondta egyszer: „A csapathűség a szurkolókra vonatkozik, nem a játékosokra.” Tehát ha azt érezném, hogy mennem kell, akkor menjek. De még mindig nem született meg bennem a döntés, hogy onnan eljöjjek. Áldott ez a szentgyörgyi létezés a hullámhegyekkel és a hullámvölgyekkel együtt. Ezután a beszélgetés után mondta a pesti kolléganőm, hogy valószínűleg amit én onnan hozok, az izgalmas itt Magyarországon, de ha itt lennék hosszú távon, lehet, hogy elveszíteném. Nem tudom, így lenne-e, de például az, hogy Barna három éve itt van, megcáfolja ezt a feltételezést. Nem csak Székelyföldből merítkezik az ember, bár az alapokat onnan hozza.

Fotó: Jelli Márk

– 2012-ben Székely Csaba Bányavirág című darabjában nyújtott alakításával lett országosan elismert Barna, de a szerző is ekkor robbant be a kortárs írók közé a Bánya-trilógiával. Mennyire látják reálisnak a Székely Csaba által megrajzolt, a megszokottól eltérő Erdély-képet, amelyben elvándorlásról, alkoholizmusról, öngyilkosságról, munkanélküliségről ír?

B. K. B.: Sokan hasonlították Martin McDonagh Vaknyugat című írásához, amelyben az aprócska ír halászfaluban mindenki iszik, áskálódik, káromkodik, de szerintem ez a közeg bármelyik országban megtalálható. Amiről Csaba ír, az a vidék, ahonnan állandóan kivágták és lopták a fát, ez a Bányavakság című második írásában ki is bontakozik. A mutyizás, illetve a ’90-es évek utáni „maszekelés” valóban így zajlott. Rengeteg ilyen történetet ismerek. Egy másik darab, a 20/20 című – az 1990-es márciusi eseményeket feldolgozó – színházi előadáshoz el kellett mennünk kutatni a színésztársaimmal. Így kerültünk el Görgényhodákra is, innen érkeztek a lincselő románok Marosvásárhelyre 1990 márciusában. Hodák híresen erős román vidék volt, de mikor mi ott jártunk, már betelepültek a cigányok, és a románok voltak kisebbségben a saját falujukban. Ugyanaz történt, mint amit Csaba megírt, csak itt románokkal. A fakitermelésből nem tudtak megélni, így beköltöztek a városba, és azzal, hogy elmentek, bejöttek a helyükre a cigányok. Egy másik történet, amikor egy polgármesterrel beszéltünk, aki elmondta, hogy annyira akart polgármester lenni 1990 után, hogy minden párttal elindult, így talán egy megszakítással, de folyamatosan be is töltötte a tisztséget. Legutoljára a kétes hírű Gigi Becali pártjával indult, és tulajdonképpen Magyarfalu, egy magyarok lakta település felét eladta ennek a román vállalkozónak a pozícióért cserébe.

M. L.: Én a negyvenes és az afeletti korosztályt érintő céltalanságot látom, ők azok, akiket derékba talált a rendszerváltozás, sokan vesztették el a munkájukat szakmunkásként, és noha vannak jó szakemberek, sokszor nincs munka, ezért mindenki megpróbál maga boldogulni. Tehetetlenség van egyes vidékeken, és ezt nyilván sokaknál az alkohol oldja. A fiatalok viszont, úgy tűnik, nem kívánnak már vidéken élni, próbálkoznak külföldön, de vannak pozitív esetek is, a negyven alattiak közül sokan kezdtek vállalkozásokat, és vannak sikerek. A testvérem is borkereskedést vezet Szentgyörgyön, boresteket, kóstolókat tart, ő is jó példa. Ő mesélte viszont, hogy jó képességű emberek mennek külföldre 500 vagy 1000 euróval több bérért akár mosogatni is. Ugyanakkor Szörcsén, a faluban, ahova Szentgyörgyről kijárok, van arra is példa, hogy külföldön dolgozó fiatalok a kint összegyűjtött pénzből már megépítettek egy házat, és lehet, hogy még kint maradnak egy ideig, de azt tervezik, hogy hazatérnek, és otthon fognak gyereket nevelni. Nehéz, de nem szabad feladni. Persze azt is megértem, aki elmegy.

– Visszatérve a színházhoz: mi most a legnagyobb színházi vágyuk, tervük?

B. K. B.: Beilleszkedni és helytállni a Katonában. Most nincs más vágyam, tervem, azt hiszem, ez önmagában elég nagy feladat.

M. L.: Nincs különösebb terv, csinálom a dolgokat, ahogy eddig. Nincs bennem frusztráció, hogy mivel idén nem hívott új feladatra a Nemzeti, akkor majd nem jöhetek többet; bízom benne, hogy majd lesznek új feladatok Budapesten is.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.