valasz.hu/kultura/a-kitunteto-elismerest-ket-evenkent-egy-nemzetkozi-szinten-is-kiemelkedo-munkat-vegzo-szakembernek-itelik-oda-72307

http://valasz.hu/kultura/a-kitunteto-elismerest-ket-evenkent-egy-nemzetkozi-szinten-is-kiemelkedo-munkat-vegzo-szakembernek-itelik-oda-72307

Piacképes-e a komolyzene?

/ 2018.04.11., szerda 18:26 /

„Beszélhetünk migrációról, de közben földrészünk szellemi életét már rég egyre több idegen szolgálja ki. Elképesztő számban ülnek távol-keletiek európai szimfonikus együttesekben” – mondja a negyedszázados fennállását ünneplő Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatója, Hollerung Gábor.

– A filmzene az együttes védjegyévé vált. Hogyhogy épp a 25 éves jubileumi koncerten nem játszanak filmzenét?

– Ezen az alkalmon igyekszünk a zenekar sokoldalúságát megmutatni a hagyományos értelemben vett komolyzene terén. Míg az öt-, tíz-, tizenöt éves évforduló még egy-egy nagy mű birtokba vételét is jelentette, mára már nem maradt ilyen zenemű. A zenekarnak elképesztő repertoárja van: amit el akartunk játszani, eljátszottuk, az ünnepi hangverseny ezért inkább reprezentatív koncert lesz, keresztmetszet.

– Negyedszázada ifjúsági zenekarként indultak. Hányan maradtak az alapító tagokból?

– Egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik a kezdetektől itt vannak, ráadásul a 2000-es évekig a zenekar az alulfinanszírozottság miatt nehezen tudta megtartani a muzsikusokat, sőt 2011-ben néhány napra voltunk a felszámolástól. Inkább arra lehetünk büszkék, hogy sokáig a magyar zenei élet utánpótlása voltunk: a legnevesebb zenekarokban találkozhatunk egykori dohnányisokkal. A mi történetünk tulajdonképpen hányattatástörténet, ami még nem ért véget, annak ellenére, hogy – 800 millió forintos kereskedelmi bevételünkkel – ma már uraljuk a piacot. A Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikusok után a harmadik legnagyobb költségvetésű zenei együttes a mienk: a főösszegünk tavaly 1,1 milliárd forint volt, amiből 300 millió az állami forrás, 800 millió forint viszont piaci bevétel.

– A bevételek közé nyilván beleértendők a társaságiadó-forintok is.

– Ez szintén nem alacsony nálunk – közel 300 millió forint volt –, ami a hozzá társuló 400 millió forintos nettó jegybevételt is jelenti.

– Az Index taóról szóló cikke önöket is említi, és azt állítja: onnan lehet gyanakodni, hogy egy koncert fő célja az adóval bűvészkedés, hogy szimfonikus zenekar is fellép.

– A konfliktust az okozza, amikor egy szimfonikus együttes bemegy a sportcsarnokba, játszik húsz hangot egy rockzenekarral, átmegy rajtuk a jegy, aztán az adókedvezményen azok osztoznak, akiknek nem kellene. Ez a gyakorlat abból indul ki, hogy nem bűn, amit nem büntetnek, még akkor sem, ha erkölcstelen. Ennél még szomorúbb – ha igaz, ami a cikkben szerepel –, hogy a kifogásolható Aréna-koncertek egy részére nem is a közönség veszi meg a jegyeket, hanem valaki, aki jogosult a tao igénylésére. Tapasztalataink szerint egyébként a Papp László Budapest Sportarénát, de a Müpát vagy a Vigadót sem könnyű megtölteni. Tisztességes jegyárért végképp nem. Esetünkben nem így van. Mi arra vagyunk büszkék, hogy nagyrészt saját produkcióinkat – például a John Williams-koncertet vagy az ABBA Symphonic-projektet – vittük az Arénába. Emellett létrehoztunk olyan brandeket, mint a Cinemusic vagy a Filmharmonikusok. Ezeken a koncerteken utolsó szálig eladott jegyekről beszélhetünk. Emellett felkérnek minket Andrea Bocellihez, Carrerashoz, Stinghez, vagy Quincy Joneshoz kísérőnek – de hát egy operaénekes mellett vagy egy szimfonikus zenekarra hangszerelt produkcióban nem indokolatlan a zenekar jelenléte! Ezekben az esetekben semmi közünk a taóhoz. Felkérnek, eljátsszuk, megfizetnek, és örülünk, hiszen hatalmas nevekről van szó.

– Ha ez ilyen tiszta, akkor hogyan lehet ügyeskedni a taóval?

– Bizonyos zenekarok például azért lépnek fel, hogy a nevükkel bevétel és tao keletkezzen, amiből talán ők is kapnak egy kicsit – és ilyen szempontból devalválják a mi értékünket és a tao értékét is. Esetünkben viszont valódi produkcióról van szó, áron eladott jegybevétellel. Aztán rájöttünk, hogy ha a közönséget kiszolgáljuk, akkor ezzel pénzt is lehet keresni. Ennek köszönhetően tudunk eltartani száz embert és adni évente száz koncertet. A jubileumon az államnak is szeretnénk rámutatni: mi egy forinthoz hármat teszünk hozzá, ami a gazdaságnak sem mindig sikerül, miközben értéket teremtünk.

– Lehet tehát elefántcsonttoronyba zárni a művészetet, de aki így tesz, az kénytelen az államra támaszkodni?

– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állam viszonylag nagyvonalú, csak nem következetes, és nem ellenőrzi, hogy a pénzét mire használják. Aki a leghangosabban veri a mellét, az kapja a legtöbb pénzt, de a megtérülés nem szempont. Ördögtől való felvetni, hogy valaki üres ház előtt játszik – azzal érvelnek, hogy ettől még a művészet megszületik. De ha nincs közönség, miért csináljuk? A legnagyobb baj, hogy nemcsak a közönség öregszik, de lassan a zenekaroknak sem lesz utánpótlásuk. Ma nem vonzó a muzsikuslét. Beszélhetünk migrációról, de közben földrészünk szellemi életét már rég egyre több idegen szolgálja ki. Elképesztő számban ülnek távol-keletiek európai szimfonikus együttesekben. Remekül játszanak, precízek, terhelhetők – de mi lesz az európai kultúránkkal húsz év múlva, ha a művészetnek nem marad európai művelője?

– Önök viszont hasítanak. Ehhez mennyire volt szükség az Aréna-koncertekre, ahol például Havasi Balázzsal lépnek fel, meg az ön által említett világsztárokkal?

– Nem tudom már megmondani, mi volt bennem előbb: a pénzszerzés szükségességének felismerése vagy a közönség megszólításának vágya – valószínűleg utóbbi, hiszen mániám a zenei ismeretterjesztés. Névadónk, Dohnányi Ernő ugyanis felismert valamit, amit neki köszönhetően előbb tudatosítottunk, mint mások: a közönséget lehet nevelni, de ha nem szolgáljuk, egy zenekarnak esélye sincs arra, hogy közönsége legyen. A legszerencsésebb vállalásunk egyébként a Havasi Show, amely háromszor-négyszer is meg tudja tölteni teljes áron az Arénát. Mindez úgy kezdődött, hogy bő tíz éve felkeresett egy fiatal zongorista – Havasi Balázs –, és előállt egy ötlettel, amire nyitottak voltunk. Ezt a produkciót együtt építettük fel.

– Nyilván tudja, hogy a szakmában sokan lenézik a Havasi Show-t.

– A legnagyobb butaság. Crossover produkcióink sora Havasi Balázzsal indult, s ebben megláttuk a közönség elképesztő érdeklődését, és azt a lehetőséget, hogy ezáltal ráirányíthatjuk a figyelmet a szimfonikus zenére is. Ezután jöttek a filmzenekoncertjeink, melyek nem a filmekről szólnak, hanem a zenéről, amihez illusztrációként használjuk a mozgóképet. A zene elképesztő kifejező ereje áll itt a középpontban, hiszen ez a filmélményeink legfontosabb része. A zene előhívja azt a teljes élményt, amit a néző a filmmel kapott, de fordítva nincs így, a mozgókép önmagában nem képes erre. Itteni közönségünk pedig bemerészkedik más koncertjeinkre is, éppen azért, mert gyakran készítünk szcenikus előadásokat, több műfaj összekapcsolásával, melyek középpontjában mindig a zene áll. Életem egyik legnagyobb élménye volt tavaly a Peer Gynt Huszti Péterrel, ami alapvetően zenei produkció volt, és hatalmas katarzist okozott. Néha azért megcsiklandoztam a közönséget, hiszen játszunk olyan műveket is, amelyek figyelmet és többszöri hallgatást követelnek. De még egy kortárs zenei koncertre is be tudunk hozni több száz embert. Jubileumi hangversenyünkön is lesz ősbemutató, ám Vajda János darabjától senki ne tartson, mert olyan zeneszerző, aki használja a dúrt meg a mollt. Hiszen azért muzsikálunk, hogy a közönség örüljön. Ez komolyan véve szolgáltatás! Mármost a taps szép dolog – de nem mindig őszinte, inkább szokás. Az viszont, hogy mikor van csönd, pontosan mutatja, mennyire érinti meg a közönséget az előadás.

– Az idei évadtól Gyöngyösi Levente személyében rezidens zeneszerzőjük is van. Ez mit jelent?

– Amellett, hogy nagyra becsülöm őt, egy zenekarnak hasznos maga mellett tartani egy zeneszerzőt, aki segít észrevenni az olyan kortárs darabokat, amelyek megismerésére egyedül – akár türelem és idő hiányában – nem tudnám rávenni magam. Izraelben például minden zenekarnak van rezidens zeneszerzője. Mindemellett az egész együttes elismeréssel tekint rá, számos művét repertoáron tartjuk, nem egynek a premierje a nevünkhöz fűződik. Készülünk például A Mester és Margarita szcenikus bemutatójára, amelyet a Miskolci Operafesztiválon koncertszerűen már előadtunk. Gyöngyösi közönségbarát zeneszerző, aki az elmúlt ötszáz év zenei gondolkodásának rengeteg sémáját használja. A XX. században ez egy ideig bűnnek számított, de a helyzet érezhetően változik. Emellett büszkék vagyunk az üzleti világban nagy sikert arató Aranybálra, aminek a Pesti Vigadó adott otthont. Ezzel felelevenítettük a XIX. századi bálok hagyományát, benne az elmaradhatatlan valcerral. Úgy játsszuk Strausst, ahogy a szerző megírta: teljes fafúvós- és rézkarral. Hihetetlen élmény, nekünk is.

– Gondolom, az sem baj, hogy ez is megtérülő vállalkozás.

– Picit veszteséges még, de az első filmzenei koncertünk is az volt. Ahogy már Kohn bácsi is megmondta: az üzletbe előbb bele kell fektetni, pár forintot el kell veszteni ahhoz, hogy utána visszanyerjük. A kulturális szféra nehézsége, hogy nem tud, illetve nem mer kockáztatni. Büszke vagyok arra, hogy mi mertünk, akkor is, amikor nehéz helyzetben voltunk. Így toldoztuk be a lyukat a nadrágon. Viszont egyre kisebb rizikó új dolgokkal előállni, mert erős brand lettünk. Aki nem veszi meg időben a jegyet az újévi hangversenyünkre, az ismétlőkoncertre sem tud bejutni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.