Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

/ 2016.03.03., csütörtök 17:15 /
Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

Unja már, hogy manapság egy pap csak ájtatos manóként, félnótásként vagy pedofilként jelenhet meg a filmekben? Akkor tekintse meg meg az évtized olasz vígjátékát!

Ez a film nem fog Oscar-díjat kapni. Nem újítja meg a mozgókép nyelvezetét, az esztétáknak egy szavuk sem lesz rá, lábjegyzetként sem fog bekerülni a mozitörténeti könyvekbe, s még a Pázmány filmklubjaiban sem fogják elemezni a látványvilágát, a dialógusait, a helyzetkomikumait. Legfeljebb a 2016-os év kiemelkedően vicces vígjátékaként vonul be a köztudatba, mígnem egy este bemutatja a tévé is, és, jó esetben, minden karácsonykor megismétlik a Reszkessetek, betörők! és a Télapu között.

Ami azt illeti, a Ha Isten úgy akarja valóban nem művészfilm, ellenben sírva röhögős mozi, a legjobb fajtából. Tud viszont valamit, amire nem minden nagyra értékelt művészi alkotás képes: hittel hatni. Itt ugyanakkor – ne féljünk a nagy szavaktól – a katarzis forrása nem annyira esztétikai, mint inkább egzisztenciális élmény. Képzeljünk el ugyanis egy filmet, amelyben a pap nem félkegyelmű, nem iszákos, nem buja, de még csak nem is Terence Hill kedélyes Don Matteója, hanem egy börtönviselt vagány digó. Gondoljuk hozzá, hogy a rendező ügyes kézzel menti meg főhősét az ilyen nagydumás karakterekre veszélyként mindig ott leselkedő pojácaságtól, és már meg is kaptuk hősünket, Pietro atyát.

Vessünk számot azzal, és írjuk fel korommal a kéménybe, hogy az olaszoknak sikerült egy olyan filmet készíteniük, amely

  • elképesztően vicces,
  • vérbő humora nyomokban sem emlékeztet a tréfálkozásnak arra a gügyögő, helyeskedő, sekrestyeájert árasztó fajtájára, amelytől oly sok nem keresztényt (és keresztényt) kiver a víz,
  • azt mutatja be, hogy papnak sokkal menőbb lenni, mint magunkat az Atyaúristennek képzelő vulgármaterialista sztársebésznek,
  • a katolikus egyház legjobb, vagyis közösségi, személyes, reményt adó arcát ábrázolja,
  • merészel homorú tükröt mutatni a liberalizmusnak és a politikai korrektségnek,
  • és a legnagyobb röhögések közepette szép csendben szembesíti önnön létük céltalanságával mindazokat, akik a papnak készülő fiú sivár életű, ateista szüleinek példájából magukra ismernek.

Aki jót akar magának, haladéktalanul megnézi a filmet. Aki meg jót akar másoknak is, derűs szívvel ajánlja.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.