Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

/ 2016.03.03., csütörtök 17:15 /
Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

Unja már, hogy manapság egy pap csak ájtatos manóként, félnótásként vagy pedofilként jelenhet meg a filmekben? Akkor tekintse meg meg az évtized olasz vígjátékát!

Ez a film nem fog Oscar-díjat kapni. Nem újítja meg a mozgókép nyelvezetét, az esztétáknak egy szavuk sem lesz rá, lábjegyzetként sem fog bekerülni a mozitörténeti könyvekbe, s még a Pázmány filmklubjaiban sem fogják elemezni a látványvilágát, a dialógusait, a helyzetkomikumait. Legfeljebb a 2016-os év kiemelkedően vicces vígjátékaként vonul be a köztudatba, mígnem egy este bemutatja a tévé is, és, jó esetben, minden karácsonykor megismétlik a Reszkessetek, betörők! és a Télapu között.

Ami azt illeti, a Ha Isten úgy akarja valóban nem művészfilm, ellenben sírva röhögős mozi, a legjobb fajtából. Tud viszont valamit, amire nem minden nagyra értékelt művészi alkotás képes: hittel hatni. Itt ugyanakkor – ne féljünk a nagy szavaktól – a katarzis forrása nem annyira esztétikai, mint inkább egzisztenciális élmény. Képzeljünk el ugyanis egy filmet, amelyben a pap nem félkegyelmű, nem iszákos, nem buja, de még csak nem is Terence Hill kedélyes Don Matteója, hanem egy börtönviselt vagány digó. Gondoljuk hozzá, hogy a rendező ügyes kézzel menti meg főhősét az ilyen nagydumás karakterekre veszélyként mindig ott leselkedő pojácaságtól, és már meg is kaptuk hősünket, Pietro atyát.

Vessünk számot azzal, és írjuk fel korommal a kéménybe, hogy az olaszoknak sikerült egy olyan filmet készíteniük, amely

  • elképesztően vicces,
  • vérbő humora nyomokban sem emlékeztet a tréfálkozásnak arra a gügyögő, helyeskedő, sekrestyeájert árasztó fajtájára, amelytől oly sok nem keresztényt (és keresztényt) kiver a víz,
  • azt mutatja be, hogy papnak sokkal menőbb lenni, mint magunkat az Atyaúristennek képzelő vulgármaterialista sztársebésznek,
  • a katolikus egyház legjobb, vagyis közösségi, személyes, reményt adó arcát ábrázolja,
  • merészel homorú tükröt mutatni a liberalizmusnak és a politikai korrektségnek,
  • és a legnagyobb röhögések közepette szép csendben szembesíti önnön létük céltalanságával mindazokat, akik a papnak készülő fiú sivár életű, ateista szüleinek példájából magukra ismernek.

Aki jót akar magának, haladéktalanul megnézi a filmet. Aki meg jót akar másoknak is, derűs szívvel ajánlja.

Rosta

Borbás Barna

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Deutsch Tamás: elkészült a Digitális Oktatási Stratégia

„Remélem, hogy a Digitális Oktatási Stratégia végrehajtásával az előttünk álló években látható, kézzel fogható módon elkezdődik és a 2020-at követő egy-két évben befejeződik a teljes magyar oktatási rendszer digitális átalakítása” – mondta tegnap Deutsch Tamás, a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos.