Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

/ 2016.03.03., csütörtök 17:15 /
Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

Unja már, hogy manapság egy pap csak ájtatos manóként, félnótásként vagy pedofilként jelenhet meg a filmekben? Akkor tekintse meg meg az évtized olasz vígjátékát!

Ez a film nem fog Oscar-díjat kapni. Nem újítja meg a mozgókép nyelvezetét, az esztétáknak egy szavuk sem lesz rá, lábjegyzetként sem fog bekerülni a mozitörténeti könyvekbe, s még a Pázmány filmklubjaiban sem fogják elemezni a látványvilágát, a dialógusait, a helyzetkomikumait. Legfeljebb a 2016-os év kiemelkedően vicces vígjátékaként vonul be a köztudatba, mígnem egy este bemutatja a tévé is, és, jó esetben, minden karácsonykor megismétlik a Reszkessetek, betörők! és a Télapu között.

Ami azt illeti, a Ha Isten úgy akarja valóban nem művészfilm, ellenben sírva röhögős mozi, a legjobb fajtából. Tud viszont valamit, amire nem minden nagyra értékelt művészi alkotás képes: hittel hatni. Itt ugyanakkor – ne féljünk a nagy szavaktól – a katarzis forrása nem annyira esztétikai, mint inkább egzisztenciális élmény. Képzeljünk el ugyanis egy filmet, amelyben a pap nem félkegyelmű, nem iszákos, nem buja, de még csak nem is Terence Hill kedélyes Don Matteója, hanem egy börtönviselt vagány digó. Gondoljuk hozzá, hogy a rendező ügyes kézzel menti meg főhősét az ilyen nagydumás karakterekre veszélyként mindig ott leselkedő pojácaságtól, és már meg is kaptuk hősünket, Pietro atyát.

Vessünk számot azzal, és írjuk fel korommal a kéménybe, hogy az olaszoknak sikerült egy olyan filmet készíteniük, amely

  • elképesztően vicces,
  • vérbő humora nyomokban sem emlékeztet a tréfálkozásnak arra a gügyögő, helyeskedő, sekrestyeájert árasztó fajtájára, amelytől oly sok nem keresztényt (és keresztényt) kiver a víz,
  • azt mutatja be, hogy papnak sokkal menőbb lenni, mint magunkat az Atyaúristennek képzelő vulgármaterialista sztársebésznek,
  • a katolikus egyház legjobb, vagyis közösségi, személyes, reményt adó arcát ábrázolja,
  • merészel homorú tükröt mutatni a liberalizmusnak és a politikai korrektségnek,
  • és a legnagyobb röhögések közepette szép csendben szembesíti önnön létük céltalanságával mindazokat, akik a papnak készülő fiú sivár életű, ateista szüleinek példájából magukra ismernek.

Aki jót akar magának, haladéktalanul megnézi a filmet. Aki meg jót akar másoknak is, derűs szívvel ajánlja.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Forradalmi jelképek a Kossuth téren

Az 1848-as és az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbólumválasztásait vizsgálja A szabadság kódjai címmel a Néprajzi Múzeum és az Országgyűlési Múzeum szombattól látogatható, közös tárlata.

Kegyelmi pillanat: így temeti be a válogatott a politikai árkokat

Orbán Viktor ádáz ellenfelei is elalélnak a gyönyörűségtől, cinizmusra mindig kész ballib fiatalemberek keble dagad a nemzeti büszkeségtől, és még Esterházy Péternek sincs egy rossz szava a válogatottra. A csütörtöki Heti Válaszban jelentés a tizenhatos és a néplélek mélyéről.

Legyen meleg Amerika Kapitány?

A társadalmi igazságosság bajnokai szerint még mindig a fehér, heteró férfiak uralják a vásznat. A „túl fehér” Oscar miatti balhé után újabb követelésekkel álltak elő. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Így rondítottak bele Oravecz Nóra diadalmenetébe

Legyinthetnénk Oravecz Nóra, Tibi atya és a Libri konfliktusára, ha nem tükrözne valós társadalmi mozgást mindkét blogger olvasótábora. Ráadásul komoly munkával felépített márkákról van szó, vagyis a legfontosabb mozgatórugó ez esetben is a pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ki állítja meg az „abszurdfalvi” polgármestert?

A Jobbik mintaprogramja sem a bűnözés, sem a munkanélküliség ellen nem hatásos, viszont súlyosan sérti az emberi méltóságot. De miért nem lépnek fel Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester agresszív módszerei ellen a hatóságok? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

„Ha tudom, hogy jobboldali vagy, nem is állok szóba veled”

Három napot tölthettünk egy német médiakonferencián, amely leginkább egy multikulturális átnevelő táborra emlékeztetett. Mindenhol mindenkinek mindenről ugyanaz a véleménye, és ezt csak kicsit teszi elveiselhetőbbé, hogy abban is egyetért mindenki: ez így nem az igazi. Részletek a friss Heti Válaszban.