Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

/ 2016.03.03., csütörtök 17:15 /
Rajongott az Életrevalókért? Akkor ezt a filmet pláne meg kell néznie!

Unja már, hogy manapság egy pap csak ájtatos manóként, félnótásként vagy pedofilként jelenhet meg a filmekben? Akkor tekintse meg meg az évtized olasz vígjátékát!

Ez a film nem fog Oscar-díjat kapni. Nem újítja meg a mozgókép nyelvezetét, az esztétáknak egy szavuk sem lesz rá, lábjegyzetként sem fog bekerülni a mozitörténeti könyvekbe, s még a Pázmány filmklubjaiban sem fogják elemezni a látványvilágát, a dialógusait, a helyzetkomikumait. Legfeljebb a 2016-os év kiemelkedően vicces vígjátékaként vonul be a köztudatba, mígnem egy este bemutatja a tévé is, és, jó esetben, minden karácsonykor megismétlik a Reszkessetek, betörők! és a Télapu között.

Ami azt illeti, a Ha Isten úgy akarja valóban nem művészfilm, ellenben sírva röhögős mozi, a legjobb fajtából. Tud viszont valamit, amire nem minden nagyra értékelt művészi alkotás képes: hittel hatni. Itt ugyanakkor – ne féljünk a nagy szavaktól – a katarzis forrása nem annyira esztétikai, mint inkább egzisztenciális élmény. Képzeljünk el ugyanis egy filmet, amelyben a pap nem félkegyelmű, nem iszákos, nem buja, de még csak nem is Terence Hill kedélyes Don Matteója, hanem egy börtönviselt vagány digó. Gondoljuk hozzá, hogy a rendező ügyes kézzel menti meg főhősét az ilyen nagydumás karakterekre veszélyként mindig ott leselkedő pojácaságtól, és már meg is kaptuk hősünket, Pietro atyát.

Vessünk számot azzal, és írjuk fel korommal a kéménybe, hogy az olaszoknak sikerült egy olyan filmet készíteniük, amely

  • elképesztően vicces,
  • vérbő humora nyomokban sem emlékeztet a tréfálkozásnak arra a gügyögő, helyeskedő, sekrestyeájert árasztó fajtájára, amelytől oly sok nem keresztényt (és keresztényt) kiver a víz,
  • azt mutatja be, hogy papnak sokkal menőbb lenni, mint magunkat az Atyaúristennek képzelő vulgármaterialista sztársebésznek,
  • a katolikus egyház legjobb, vagyis közösségi, személyes, reményt adó arcát ábrázolja,
  • merészel homorú tükröt mutatni a liberalizmusnak és a politikai korrektségnek,
  • és a legnagyobb röhögések közepette szép csendben szembesíti önnön létük céltalanságával mindazokat, akik a papnak készülő fiú sivár életű, ateista szüleinek példájából magukra ismernek.

Aki jót akar magának, haladéktalanul megnézi a filmet. Aki meg jót akar másoknak is, derűs szívvel ajánlja.

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!

Itt nincs aktuálpolitika! „A vörösingesek nem narancssárgák”

Szolgálatnak tekintik a hivatásukat: a hajléktalanokat és cigány közösségeket istápoló Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke és fia, Vecsei H. Miklós színművész is, aki többek közt a vígszínházi A Pál utcai fiúkban bűvöli el a közönséget. Páros interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Lehet fanyalogni, de minek: „Ez a magyar film új aranykora”

Két hatalmas nemzetközi sikerrel, a berlini Arany Medvével és egy Oscar-díjjal vette kezdetét a Magyar Filmhét. Számtalan más fesztiváldíj is igazolja: a magyar mozi megint felkerült a térképre. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

Sürgető kihívások előtt a magyar gazdák

Az idei PREGA Konferencia és Kiállítás az agrárium digitalizációjával kapcsolatos kihívások kérdéseivel foglalkozott. 90 hazai és nemzetközi előadó, 30 szakmai kiállító és több mint 500 résztvevő – ez a III. PREGA számokban.

Amit álmunkban sem gondoltunk volna: egy év, két magyar Oscar

Egy évvel a Saul fia Oscarja és alig másfél héttel a Testről és lélekről Arany Medvéje után itt az újabb elképesztő magyar filmsiker: Deák Kristóf Mindenki című alkotása kapta a legjobb rövidfilmnek járó díjat vasárnap este a 89. Oscar-gálán Los Angelesben.

Népesedési csőd szélén az ország – mutatjuk az okokat

Legutóbbi évértékelőjén Orbán Viktor elismerte: egy, ám annál életbe vágóbb területen, a demográfia katasztrófa megállításában nem sikerült az áttörés. A friss Heti Válaszban áttekintjük, hogy miért vagyunk népesedési csődhelyzetben.