Reneszánszát éli Szabó Magda megunhatatlan műve

/ 2016.03.04., péntek 18:00 /

Szabó Magda Az ajtó című művét Budapesten és vidéken is játsszák. Mi a debreceni előadást láttuk, Kubik Anna és Varga Klári „párharcát”.

Minden számunkra kedves könyvnél félünk, milyen lesz filmen, vagy ha színpadra alkalmazzák; Szabó Magda Az ajtó című regényénél viszont rettegtem. Ez volt az a könyv, amit úgy olvastam, hogy mondatról mondatra próbáltam megfejteni, mi a titka, hol van eldugva benne a varázslat, amikor csupán egyszerű magyar mondatok sorakoznak a papíron. Rabul ejtett a könyv, amelynek főhőse Szeredás Emerenc, aki szerint kétféle ember létezik: aki seper, és aki sepertet.

Nagyon vártam a filmet, és mondanom sem kell, mekkora csalódás volt Szabó István rendezése. Hiába a sztárparádé – az írónőt játszó Martina Gedeck és a bejárónőt életre keltő Helen Mirren – a film egy pillanatra sem tudta visszaadni a könyv mélységét, atmoszféráját, a két nő közti furcsa viszonyt. Aztán megnéztem a pesti Magyar Színházban Bereményi Géza feldolgozását, de Moór Marianna és Csernus Mariann sem tudott közel kerülni a lényeghez.

Ilyen előzmények után ültem be a debreceni Csokonai Színház legújabb bemutatójára, tartva számos olyan dologtól, ami egy mai magyar színházban fogadhat: az előadás vagy túl maníros, vagy túl harsány, vagy ordítanak, vagy belénk akarnak sulykolni valami okosságot, vagy meg akarnak nevettetni, de még csak elmosolyodni se tudunk, vagy egyszerűen csak suták és hiteltelenek a mondatok, „nem történik meg” a darab.

Debrecen moziból átalakított, sajátos hangulatú kamaraszínházában viszont olyan szelíd rendezés fogadott, ami átöleli és végigvezeti a nézőt az előadáson. Nem tudom, azért van-e így, mert szinte csak nők dolgoztak a megvalósításon – Naszlady Éva  rendezte, Adorján Beáta alkalmazta színpadra, a díszletet és a jelmezeket pedig Berzsenyi Krisztina tervezte –, de nem volt benne semmi harsányság, erőltetett mondat vagy mozdulat.

Szabados Magda szerepére telitalálat Varga Klári, aki elegánsan, visszafogottan jeleníti meg az írónőt, Kubik Anna  pedig egyszerűen, tisztán hozza Emerenc figuráját: nincs vidékiesnek gondolt tájszólás, darabos mozdulat, túljátszott gorombaság vagy büszkeség. Külön-külön is jók, de a legerősebb jelenetek mégis azok, amikor összecsap a két nő, például a böjt miatt, amikor hiába megy oda Magda igaza teljes tudatában és osztja ki Emerencet, amiért nem főzte meg a szilvalevest, Emerenc válasza mindent elsöprő és kikezdhetetlen, Magda lesz az, aki sírva távozik.

„Hát, a gazdát ne eressze útra se szilvával, se azzal a lélötty diétával, amin tartja, se azzal, hogy maga vagy rohan valamerre, vagy ha itthon van, egész nap a gépet veri.” Hiába mondja el Magda a parlamenti díjátadón, hogy a kitüntetést Szeredás Emerencnek köszönheti, őt ez nem érdekli („Fecsegni, azt tud!”), és kertelés nélkül a fejéhez vágja, ne gondolja azt, hogy mindig lesz valaki, aki főz és takarít, hogy lesz gazda, aki szereti, és papír, amit telefirkálhat. De elismeri azt is, amikor Magda „győz”, amikor Emerenc nem tud mit kezdeni az odavágott söprűvel: Kubik Anna ilyenkor nagyon kedvesen, nagyon viccesen biccentet a fejével. És természetesen, bár mind a kettőnek nehéz természete van, nagyon szeretik egymást.

A debreceni előadás sokszor filmszerű, a zenei aláfestések is ezt erősítik, és itt különös akusztikája van, amikor az írónő azt mondja: Debrecenből származik. A város szereti Szabó Magdát, ezt érezni lehet, és azt is el kell mondanom, hogy egy ifjúsági előadásra ültem be, és a város középiskolásai egy pisszenés nélkül nézték végig a darabot. A közönség nevetett, ahol nevetni kellett, és elcsöndesedett, amikor arra volt szükség. Minden elismerés az előadóké, akik végig fent tudták tartani a figyelmet, az ihletett pillanatokért, és azért, hogy végül „megtörtént” az előadás.

De hogy Az ajtó nem csak az én szívem csücske, arra fényes bizonyíték, hogy a Spirit Színház is műsorra tűzte a Bereményi Géza-féle átdolgozást, Hegyi Barbarával (ő lesz Emerenc) és Nagyváradi Erzsébettel a főszerepben. Meg fogom nézni azt is. Az alábbi videó több mint reményt keltő: 

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Ha így folytatódik, Trump megnyeri Clintonnak az elnökválasztást

Jeb Bush főtanácsadója, Denver egyik elővárosának republikánus képviselője, a Hewlett-Packard szintén konzervatív milliárdos vezetője és más tekintélyes szereplők után a Grand Old Party újabb prominense jelentette be, hogy nem kér Trumpból: a Bush Intézet alapító igazgatója, George W. Bush egykori republikánus amerikai elnök egyik volt államtitkára hétfőn közölte, hogy Hillary Clintonra voksol majd a novemberi elnökválasztáson.

Köszönjük, Rió, hajrá Budapest!

A vasárnap véget ért riói olimpia még a televízión keresztül is egyedülálló élményt nyújtott: izgalmat, örömet, büszkeséget. A szürke hétköznapokból való kiemelkedést, a gondoktól, a mérgező politikától való menekülést hozta.

Kövér László: „Tiltakozom Eörsi Mátyás kormányzati jelölése ellen”

„Ezúton szeretném bejelenteni egyet nem értésemet, sőt tiltakozásomat” – mondja Kövér László Eörsi Mátyás kormányzati jelöléséről a Demokráciák Közössége élére. Az Országgyűlés elnökét megkérdeztük fideszes politikusok botrányos ügyeiről is. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Magyar pszichológus Németországból: „A bajor idillnek vége van”

Német szülők tanítják a migráns osztályokat, a hiányzó tanárok óradíját pedig felajánlásokból fedezik – meséli Paulovics Emőke, aki pszichológusként havonta tart feszültségkezelő foglalkozásokat müncheni kisiskolásoknak. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Bűnfilm a Horthy-korszakból

A Budapest noir az egyik legjobb filmen el nem mesélt regényünk. Sokévnyi hánykolódás után mostanra leforgatták. A nézők krimit látnak majd benne, a kultúrkampf katonái viszont akár újabb felvonulási teret: Horthy-korszak, korrupció, antiszemitizmus. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.