valasz.hu/kultura/jon-a-vadbarokk-125800

http://valasz.hu/kultura/jon-a-vadbarokk-125800

Semmi sem szent

/ 2016.03.23., szerda 15:55 /

Példa nélküli bemutatót tartottak a budapesti Katona József Színházban a múlt hét végén. Egy közéleti pletykát „zenésített meg” a vendégrendező, Pintér Béla, és ezzel egyszersmind fel is erősített egy fideszes politikus családjával kapcsolatos szóbeszédet. Csak idő kérdése, mikor robban a darab által időzített bomba.

A Katona József Színház eddig sem riadt vissza attól, hogy forró közéleti kérdéseket dolgozzon fel. Ezek egy része társadalmi problémákat járt körül (egészségügy, kivándorlás, hajléktalanság, cigánygyilkosságok), s olyan történelmi traumákhoz is hozzá mertek nyúlni, mint az 1944-1945-ös délvidéki vérengzés, melyről 2013-ban közös előadást készítettek a szabadkai Népszínházzal Máté Gábor rendezésében. Az igazgató közéleti fogékonysága nyilvánult meg abban is, hogy párbeszédet kezdeményeztek a kettészakított társadalmi és kulturális élet szereplői között, előadásaik viszont nem csúsztak bele olcsó aktuálpolitikai kiszólásokba. Máté Gábor munkáját egyébiránt elismerte a fideszes vezetésű Fővárosi Közgyűlés is, s mandátumát tavaly öt évre meghosszabbították.

Elindul a lavina

Mindezekkel együtt nem kétséges, a Katona hol áll a politikai-kulturális térben, s a törzsközönség és a kritikusok el is várják, hogy az előadásokon balliberális világrend köszönjön viszsza. A színház hűséges rajongótábort épített maga köré, bemutatóikon pedig rendre megjelenik a balliberális elit Esterházy Pétertől Konrád Györgyön és Heller Ágnesen át Makk Károlyig. Nem volt ez másképp a legutóbbi, A bajnok című előadásuk esetében sem, melynek témáját a főpróbáig sikerült titokban tartani. Annyit lehetett tudni, hogy Pintér Béla - a nevét viselő független társulás vezetője - egy Puccini-operát hallgatva kapott ihletet a dalokkal teletűzdelt szövegkönyv megírására, és mondott igent Máté Gábornak, aki már többször kérte, hogy rendezzen náluk.

A téma azonban szinte sokkolóan hatott, főleg, hogy az Indexen már a bemutató előtt olvasható volt a cselekmény, utalva arra is, hogy a történet pletykán alapul. „Aki a magyar politikai életnek csak egy kicsit is közelébe jutott, biztosan találkozott már ezzel a bizonyos pletykával, szóbeszéddel, legendával, vagy hogy is nevezzük. A főszereplő egy befolyásos vidéki polgármester, aki sikert sikerre halmoz városában, ám családi élete egy csődtömeg: a felesége leszbikus lett, és egy olimpiai bajnokkal csalja” - írták. Mindezek fényében is álságos minden olyan kijelentés, amely szerint vannak olyan, egyébként nagybani hírfogyasztók, tollforgatók, akik még nem hallottak erről a történetről, és ők csupán a hatalom természetéről és a gyengék kiszolgáltatottságáról szóló tablót látnak kirajzolódni a cselekmény mögött. Nem ad felmentést ez az alkotóknak sem, akiknél nem szólalt meg a vészcsengő, hogy az előadással elindítanak egy lavinát, aminek egyelőre nem látszik a vége.

Eggyel nő a tét

Az már eddig is gyakorlat volt a fővárosi színházak némelyikében, hogy politikai utalásokkal fűszerezzék az előadást; de hol van már a politizáló színházról szóló írásunk, amely ellen 2014-ben hangosan tiltakozott a szakma egy része! Pedig csak csokorba gyűjtöttük, hogy a választási kampány végéhez közeledve hogyan szaporodtak meg a színházakban a politikai kiszólások a vak komondortól a trafikmutyin át a „kinyílott a pitypang” típusú utalásokig. Az akkori momentumok ma ártatlannak tűnő, illetve jól behatárolható témák köré csoportosultak. A szereplők, a helyzetek ismertek voltak, még ha azóta elhalványult is az emlékük, bizonyítva, hogy az akkori rendezések nemhogy nem az örökkévalóságnak szóltak, de érvényességük néhány hónapot sem bírt ki. Persze azóta is születtek válaszok közéleti kérdésekre: az Örkény Színház „e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY” (rendező: Mohácsi János) című darabja például Szakály Sándor történész kijelentésére reagál, amely szerint a Kamenyec-Podolszkban történt tragédia idegenrendészeti intézkedés volt.

Mit kezdjünk azonban egy olyan darabbal, amely bár névtelenül, de korántsem homályos utalásokkal egy család magánéletét teszi brutálisan közszemlére, ráadásul tökéletes csapdahelyzetet teremtve, hiszen az érintetteknek esélyük sincs védekezni vagy tiltakozni? A Katona nem először feszegeti a határokat, és nem is olyan rég már majdnem megégette magát. Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámáját vitték színre, mellyel kapcsolatban már az kérdéseket vet fel, hogy a Szögi Lajost meglincselő cigányokat is áldozatként ábrázolja, de nagyobb baj, hogy a bemutató előtt nem kérdezték meg a túlélőket, az érintett családot. Ráadásul a dráma olyan szövegeket ad az édesapjuk agyonverését végignéző kislányok szájába, amelyek teljesen idegenek tőlük.

Bár ügyvédjük szerint megállt volna a bíróság előtt az, hogy jól azonosítható szereplőket, köztük kiskorúakat állítottak színpadra a tudtuk és beleegyezésük nélkül, a család elállt a pertől, mert nem akarták szenvedéseiket újabb tárgyalásokkal tetézni. A színház álláspontja akkor az volt, hogy történetük már a közös emlékezet része, esetük közügy, és Borbély Szilárd műve egyébként is az általános emberi igazságok szintjére emeli a tragédiát. A színház tehát egy család felzaklatása árán tart műsoron egy produkciót, vállalva, hogy ők valószínűleg soha nem fogják megnézni. Ám a Katona nem elégedett meg ennyivel, hanem emelte a tétet, és egy másik létező és jól azonosítható család kárára rendezett fergeteges vígjátékot.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy példabeszédet látunk. A jó ritmusban érkező poénokkal teletűzdelt, kiváló színészekkel előadott darabban adott egy vidéki polgármester (Nagy Ervin), aki támogatja egy sportolónő (Jordán Adél) felkészülését, utóbbi azonban viszonyba keveredik a városvezető feleségével (Rezes Judit). A minden lében kanál kampányfőnök (Bezerédi Zoltán) még figyelmezteti is őket, hogy ne mutatkozzanak nyilvánosan, ne menjenek együtt színházba, és az sem volt jó ötlet, hogy együtt utaztak fel Pestre. „Pusmognak a köcsögök” - mondja. Ennyi bőven elég, hogy a bulvárból ismert elemeket összerakjuk. Nem ad felmentést az sem, hogy nem tudhatjuk, a történet többi eleme valós-e: szív-e kokaint a velejéig romlott polgármester, fojtogatta-e a sportolónőt, megcsalta-e feleségét a saját nappalijukban, és akart-e csak azért újabb gyereket tőle, hogy fenntartsák a látszatot. Ezek az elemek nem általánosítják, hanem súlyosbítják a család elleni merényletet. Különösen aljas az a mondat, amit a kampányfőnök szájába adnak - „Gondolj a kisfiadra” - akkor, amikor a feleség úgy döntene, a sportolónővel él tovább.

Itt az az érv sem működik, hogy egy közszereplőnek többet kell tűrnie az átlagnál. Ez esetben ugyanis a mégoly zaklatott családi viszonyoknak semmi közük a férj közéleti tevékenységéhez; a feleséget, a gyermekeket és az olimpikont pedig méltatlan statisztaként felhasználni annak illusztrálására, mit gondol egy rendező a politikáról. Pláne, hogy a darab még csak nem is egy, a közerkölcsbe ütköző politikusi cselekedetről rántja le a leplet, hanem - a művészi szabadságot a magánélet szentsége fölé helyezve - egy házasság válságát pellengérezi ki.

Ha megkérdeznénk az előadás védelmében általános tanulságok bemutatásáról értekezőket, szeretnék-e, ha az ő történetük elevenedne meg a színpadon, valószínűleg kevesen tolonganának a lehetőségért. A magyar politikai élet (is) tele van hálószobatitkokkal, de eddig még senkinek sem jutott eszébe szín-padra állítani őket, mert a pletyka ezáltal - főleg az internet világában - más térbe kerül, és a megalázás, lejáratás, zsarolás eszköze lehet. Az sem magyarázat, hogy egy színdarab akár legendára, összeesküvés-elméletre is reagálhat, mondván, ez is a kor lenyomata, ezt is a társadalom „termelte ki” magából. Itt ugyanis egy konkrét családról van szó, annak vétlen tagjairól, az ő sorsuk pedig túl nagy ár azért, hogy egy előadás során jól szórakozzunk. A hatalom pökhendiségének és arroganciájának bemutatására Pintér Béla számos más történet közül válogathatott volna.

A nyilvánosság hatalma

Kérdés az is, megengedheti-e magának egy színház, hogy nézői csoportokat zárjon ki, hiszen az érintettek és ismerőseik nyilván nem fognak beülni az előadásra - igaz, nem is tudnának, mert A bajnok máris kultuszdarabbá vált, így jó előre elkelt minden jegy. S mivel egyértelműen a most uralkodó politikai elit kipellengérezéséről van szó, vélhetően egy konzervatív néző sem megy szívesen ebbe - a párbeszédet más fórumokon fontosnak tartó - színházba. Bár az előadásban nem hangzik el, hogy a darabbeli Verőcsény polgármestere fideszes lenne, a kampányát támogató tévés - egyértelművé téve a világnézeti hátteret - részegen azt kiabálja: a nők csak arra valók, hogy gyereket szüljenek és takarítsanak („takarítóállatok”).

Pintér Béla korábban egyébként is kifejtette: „az előző kormány pénzt adott, a jelenlegi témát”. Azt is nehéz elképzelni, hogy az önkritikusabb jobboldali nézők szívesen ülnének be a darabra, hogy úgymond jót nevessenek magukon, itt ugyanis legfeljebb kéjes kárörvendésben lehetne részük. Pintér Béla a bemutató utáni tapsviharban kijött a közönség elé, és a győzelem jeleként beleöklözött a levegőbe. Nem kell azonban nagy jóstehetség ahhoz, hogy azt gondoljuk: a történet nem fog megállni Az Olaszliszkai szintjén. Hogy mi lesz a folytatás, nehéz volna megmondani, mert aki tiltakozik a darab ellen, jó eséllyel magából csinál hülyét. És miért is kellene tiltakozni egy „mese” miatt, amelyben minden szó „hazugság”, ahogy a végén hangsúlyozzák? És nem arról van szó, hogy a közéleti kabaréra vágyó közönség számára a politikai inkorrektségbe csomagolt poénok még hatásosabbak? Hát nem erre megy a világ?

Az alkotóknak viszont egyvalamiben kétségtelenül igazuk van: a mű valóban a hatalomról szól. Csak éppen nem annyira a politikáéról, mint inkább a színházéról, a nyilvánosságéról, a közvéleményéről - és a gyengék, vagyis egy közéleti szereplő családtagjainak kiszolgáltatottságáról.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ingatlanpanama a Feneketlen-tónál? – Lázár János kemény lépésre szánta el magát

Nahát, lesz következménye egy újságcikknek!? Azonnali vizsgálatra utasította a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) Lázár János a Feneketlen-tó melletti telekprivatizáció ügyében, melyet a Heti Válasz tárt fel – tájékoztatta lapunkat a Miniszterelnökség. Közben már csaknem ezren csatlakoztak a Buda Gardens-óriáslakópark elleni petícióhoz.

Hun–magyar rejtély: új nyilatkozatok árnyalják a „szenzációt”

A szegedi genetikusok nagy vihart kavaró szeptember végi bejelentése után először véleményezi átfogóan a hun–magyar rokonság kérdését történész, paleoantropológus és néprajztudós. A csütörtöki Heti Válasz összeállításából kiderül: a kulturális közelségnek több bizonyítéka is van, a csodafegyvernek tűnő genetika viszont épp a lényeget illetően néma.

A magyar szexmilliárdos pere: 45 milliárd forint a tét

Ismét pert nyert a leggazdagabb magyarok között számon tartott szexmilliárdos, Gattyán György cége az adóhivatallal szemben, egyelőre mégsem látszik a történet vége. A tét 45 milliárd forint. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

„Lehet, hogy Orbán nem diktátor” – mondja az MSZP elnöke

Ha a ballib értelmiség lázas messiáskeresésében eljutott Vona Gáborig, ahhoz csak gratulálni tud Molnár Gyula. A szocialisták elnöke eddig másodhegedűs volt, Botka László visszalépése után viszont ő viszi majd a prímet a pártban. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.