„Sokáig csak siránkoztunk”

/ 2018.06.06., szerda 17:15 /

Önkritikusan beszél az irodalmi életben lévő világnézeti aránytalanságokról Szentmártoni János. A Magyar Írószövetség – a Magyar Időkben kirobbant vitához is hozzászóló – elnöke szerint aki elégedetlen a kormánnyal, ne fogadjon el támogatást tőle.

– Ön szerint miért újult ki ez a kultúrharc, amely szerint a konzervatív szerzők még mindig nem jutnak elég lehetőséghez?

– Nem nevezném kultúrharcnak, inkább csak vitának, amely időnként újraéled. Nem tudom, mi váltotta ki, de annak vagyok a híve, hogy nem valaminek az ellenében kell megfogalmazni magunkat, hanem valamiért. Dolgozzunk mi is. Vegyük elő azokat a régi problémákat, amelyeket még mindig nem sikerült megoldanunk, hogy az aránytalanságokat korrigálhassuk, kiegészíthessük irodalmi térképünket. Az egyéni lobbi mindenkinek szíve joga, a régi irodalmi kapcsolatrendszerek is működnek. Viszont ki kell építenünk a saját stratégiát, hogy olyan alkotókat is bemutathassunk, akik eddig valami miatt nem rúghattak labdába. Ez több évtizedes munka, nagy lemaradást kell behoznunk, mert sokáig csak siránkoztunk.

– Pedig nyolc éve konzervatív kormány van, és ön is nyolc éve elnök.

– Ez mentalitás kérdése is. Nehezen megy az összefogás, kicsit mindenki egyéni játékos. Csak kínkeservvel sikerül összefogni embereket, csoportokat, egyrészt mert mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, másrészt a közösségi munka több energiát igényel. De hasznosnak tartom, hogy kibeszéljük a dolgokat, égető problémákat. Nem kell a tabukat tovább építgetni: jót tesznek ezek a szellemi párbajok.

– Az írók formálisan is megosztottak, hiszen létezik a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága. Jól van ez így?

– Vannak más európai országok is, ahol ugyanez a helyzet. De azért léteznek szakmai összefonódások, irodalmi barátságok is, túl azon, hogy ki hova sorolja magát, melyik érdekkörben egyengeti a karrierjét. Ezt önmagában nem tartom károsnak, hiszen minél több hang, szemlélet érvényesül egy nemzet kulturális életében, az annál gazdagabb. Soha nem ez volt a gond, hanem az, ha valaki más kárára akar érvényesülni. Ezen kell változtatni, és a magyar irodalom teljes palettáját felmutatni a külföldi olvasóknak. Az elmúlt években sikerült kisebb eredményeket elérnünk, többek közt a Balassi Intézet által kiajánlott próbafordításokban: például Jókai Anna és Vincze Ferenc egy-egy regénye svéd nyelven arra vár, hogy kiadja végre valaki.

– Anyagi erőforrások mindebben nem jelenthetnek akadályt.

– Önmagunk megszervezése a kulcs, nem fölülről kell várni a segítséget. Koncepciókat kell kidolgozni, életre lehelni, és utána fordulni a magasabb körökhöz, hogy támogassák, menedzseljék. Mert amíg nincs a fejünkben semmi, addig a politika is csak széttárja a karját, hogy „már megint marakodnak”. Viszont évek óta nevetségesen kevés pénzt szánunk a magyar irodalom fordítására. Tízszer ennyiből kellene gazdálkodni, mint például a románok. Új alapokra kellene helyeznünk a fordítástámogatási rendszerünket, hogy ne csupán a jól bejáratott nevek forogjanak a nemzetközi térben, a külföldi kiadók ugyanis biztosra szeretnek menni. Ehhez viszont állami ügynökséget kellene létrehoznunk – később akár más művészeti ágakban is.

– A Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amelynek kiadója is van, ezért jött létre. S míg más művészeti ágakban már vegyes a jelenlét, az irodalmi tagozat szinte csak konzervatív tagokból áll.

– Az MMA sokkal több mindenért jött létre, és egyre több feladatot vállal, nagyon helyesen. Makovecz Imre az egyesület alapításakor olyan szellemiségű alkotókat toborzott, akik ehhez az oldalhoz tartoznak. Ez a kép az akadémiává válás során más művészeti ágakban talán jobban kikerekedett, az irodalmiban túlsúlyban maradtak a nemzeti oldal képviselői, bár az összetétel szerintem így is sokszínű. Továbbá, úgy tudom, az MMA tett gesztusokat bizonyos írók felé, felvette a kapcsolatot a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával is, ők viszont elzárkóztak mindennemű együttműködéstől.

– Az MMA székházában és a Magyar Írószövetségben is tartanak könyvbemutatókat, beszélgetéseket, a másik oldal programjainak zöme pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) zajlik. Ki lennének rekesztve onnan?

– Jó viszonyt ápoltam a korábbi igazgatóval, E. Csorba Csillával, és Prőhle Gergellyel is kitűnő a kapcsolatom. A Szépírók Társaságának ott az irodája, természetes, hogy ott tartja programjai nagy részét. De az MMA és az Írószövetség is gyakran megfordul a PIM-ben egy-egy nagyobb rendezvény esetén, legutóbb a 80 éves Ágh Istvánt köszöntöttük ott közösen. Vagy a magyar széppróza napján – amelyet idén rendezett meg először az Írószövetség Kárpát-medence-szerte – a PIM-ben szerveztük meg a telt házas gálánkat. Annyira tehát nem tragikus a helyzet, mint a nemzetközi reprezentáció terén. Sőt, a főigazgató úr felkérésére idén először mi is részt vehettünk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a francia és német műfordítókkal való találkozáson.

– A jól érvényesülőket a vitában hosszan sorolták Konrád Györgytől Nádas Péterig, de kik azok a konzervatív írók, akik több figyelmet érdemelnének?

– Rangos alkotókról van szó, akik talán a természetükből adódóan sem tartoznak a magukat jól menedzselők közé. Az eddig említetteken kívül például Berta Zsolt, Csender Levente, Ferdinandy György, Grendel Lajos, Kontra Ferenc, Majoros Sándor, Mezey Katalin, Oláh János, Száraz Miklós György, Szilágyi István, Temesi Ferenc prózájával magas szinten lehetne reprezentálni külföldön, hogy más szemszögből is megismerjék közelmúltunkat, lelkületünket, belső és történelmi küzdelmeinket.

– Egy író tehet kritikus megjegyzéseket Magyarországra, a kormányra?

– Enyhén szólva nem elegáns, hogy az, aki külföldön – ha akarja, ha nem – egy országot képvisel, becsmérelni kezdi országa vezetését vagy szavazótáborát, nemzetét. A hazai kulturális, politikai térben persze meg kell vívni a csatákat, de a külföldi közvéleményt sokszor félre is tájékoztatva, valótlanságokat állítva árulkodni meglehetősen ízléstelen. Jól néznénk ki, ha az olimpikonjaink ugyanezt tennék.

– A csatákat itthon azok is megvívhatják, akik állami támogatást kapnak?

– Az egyik nézet szerint miért köp valaki abba a tányérba, amelyikből eszik, a másik szerint ez nem a kormány, hanem az adófizetők pénze, miért ne kritizálhatnák az adófizetők kormányát. Én afelé hajlok, hogy ha valaki nincs megelégedve a jelenlegi politikával vagy finanszírozási rendszerrel, akkor legyen következetes. Ne fogadjon el fideszes polgármesterektől vagy az államtól kitüntetést, ösztöndíjat, életjáradékot. Ha az erkölcs bajnokának érzi magát, akkor lehetne karakánabb.

– A sokfelől bírált, sokba kerülő, Kerényi Imre-féle Nemzeti Könyvtárt jónak tartja?

– Jó az ötlet, mondjuk én alaposabb koncepciót dolgoztam volna ki hozzá. Szép a sorozat, de nem tudom, ki gyűjti. Ami a pénzosztást illeti: engem soha nem az zavar, hogy a másiknak több van, hanem hogy nekem nincs annyi.

– Összefügghet a mostani vita azzal, hogy az irodalomban nehezebben állapodunk meg abban, mi a jó alkotás?

– Az irodalom a legszubjektívebb művészeti ág, és nem hat azonnal, mint például a zene. Az irodalmat meg kell hódítani, de azért a szakember vagy a művelt olvasó egy könyvről néhány oldal után meg tudja mondani, jó-e vagy rossz. A piacon úgyis eldől minden, mindenki azt olvas, ami neki tetszik.

– Ami kevésbé népszerű, de értékes, azt kell államilag segíteni?

– Általában az idő ad választ arra, mi a maradandó, de ha egy bizonyos kör úgy gondolja, hogy egy újra felfedezett klasszikusnak vagy egy kortársnak olyan művei vannak, amelyeket meg kell őrizni az utókornak, akkor azt támogatni kell, mert sosem volt és nem is lesz piacképes. Népszerűsítésükben az elektronikus média sokat segíthetne: álszent megközelítés, hogy csak a celebek marhaságai kellenek a népnek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.