Súlyos sugárzás volt a hétvégén Pakson!

/ 2014.07.08., kedd 17:14 /

Ritka, hogy az ember elkövet egy hibát, de nem súlyos bűnhődés a jussa, hanem még jól is jár a végén. Velem márpedig ez történt.

Néhány hete a nyomtatott lapba írtam egy fesztiválelőzetest, melyek a kisebbek, mennyiért lehet lemenni, mire lehet számítani, stb. Néhányat kihagytam, a komolyzenei gyökerekből szárba szökkent, általam egyébként imádott Zempléni Fesztivált például szándékosan, de a profilban teljesen passzoló paksi Gastrobluest is. Figyelmetlenségből. Nem jártam még soha a fesztiválon, de tudtam, hogy van, azt is, hogy fontos, mégis kimaradt. (Jut eszembe: a politikusszájakban agyonrágott „csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”-szöveget de rühellem!)

Ami ez után következett, váratlan volt. Nem dorongolós olvasói levél a szervezőktől, hanem meghívás. Ugyan, nézzem már meg, milyen, ha már láthatóan gőzöm nincs róla.

A hét végén eleget is tettem a meghívásnak és csak úgy sorjáztak a meglepetések.

Először is a helyszín. Hányszor írtam le a város nevét, hányszor beszéltem róla mindenféle stúdiókban – kizárólag az atomerőmű kapcsán! Közben azt hittem, valami ipari lakóteleptenger lehet. Ahova a kommerek ilyen létesítményt pakolnak, hát, az biztosan olyan is. Erre dehogy. Csodás kis kultúrváros enyhe dombokkal, Balaton-felvidéket megszégyenítő pincenegyeddel, meseszép Duna-szakasszal. Fesztiválja, a Gastroblues meg egyidős a Szigettel, 1993-ban indult, viszont talán a legegyedibb mind között. Családiasságában falunapot idéz, minőségben viszont nem köt kopromisszumot. Itt nem Nótár Mary meg egy-két félplaybackes megasztár haknizik. Senki sem haknizik. Zene van. Blues, jazz, rock, nemzetközi és hazai nagy nevektől. A 21 év alatt megfordult itt a Colosseum, a Ten Years After, a Jethro Tull, a Nazareth, a Yardbirds, az Animals, John Lord, Glenn Hughes, Emerson és Palmer, satöbbi, satöbbi.

Szombat reggel magyarokkal indítottam: Ferenczi Gyuri és a Rackajam, valamint Pál István Szalonna bandájának közös koncertjével. A végén a zsúfolt nézőtér állva tapsolt, én is, ami nem meglepő, de egy evangélikus templomban azért elég szokatlan. Ferenczi bemutatta, mit tud az új magyar herfli, tényleg hazai találmány, lényegében azt tudja, hogy – ha valaki ért hozzá – tökéletesen képes hozni a népzenei skálát,hajlításokat. A Szalonnáékkal közösen játszott egyik dal, énekesnőjükkel, Eszterrel az élen olyan finomra, megindítóra és elegánsra sikerült egyszerre, hogy Gyuri is alig tudott belekezdeni utána a saját dalába, én meg azonnal meg akartam tudni, melyik lemezen van.(Később megtudtam. Sajnos még nincs lemezen).

Gárdai Kaktusz György

Gárdai Kaktusz György

Fotó: duol.hu

Little G. Weevil, azaz Szűcs Gábor szólóban nyomta aztán a templomban, két dallal is remekül bebizonyította, hogy joggal nyerte meg tavaly a világ legpatinásabb bluesversenyét Amerikában, ahol él. Robert Johnson, ha élne, ükunokájául fogadná. Őt persze sok helyen látni a nyáron, de a Fekete Jenő-tanítvány Little G. itt már akkor is otthon volt, amikor még a kutya nem ismerte a nevét, mert valahogy a műfajban jót alkotók mindig utat találtak ide, függetlenül attól, mekkora sztárok voltak vagy nem voltak éppen. Ennek magyarázata nagyon egyszerű: a fesztiválalapító-főszervező Gárdai „Kaktusz” György blues- , rock- és jazzrajongó, hihetetlen gyűjteménnyel, óriási rálátással. Ő győzte meg az erőművet és a várost annak idején, hogy kellene ez a fesztivál, a pénz alapvetően azóta is e két helyről jön.

A templomi koncert beugrója így aztán jótékony célra ment, Paks testvérvárosa, a kárpátaljai Visk magyar óvodájának felújítására, amit az ottani káosz miatt még mindig nem sikerült befejezni.

Délután saját szakállas, fröccsözős városnézés, például a házé is, amelynél Deák Ferenc pihente ki a nagypolitika fáradalmait az 1860-asokban, aztán este le a csarnokba. Gyakorlatilag tornaterem, nem a legjobb akusztikai adottságokkal, de a keverőpult mögött szépen helytálltak a hangmérnökök, úgyhogy Ferenczi a nagyszínpadon is zseniális volt. „Tudod, ki a zseniális? Éles Gábor triója, akik előttünk játszottak. Ők voltak ma a legjobbak. Messze.” Mondja Gyuri egy másik zenészről, a saját koncertje után. Ilyen elismerő, örömteli a hangulat végig. A Robben Ford családtagjait felvonultató bandát mondjuk herfliszempontból kár volt Ferenczi után rakni, ég is föld a különbség a mieink javára, de jó buli volt az is. Meg az összes, a kocsmai kis jam-sessionökig bezárólag, ahol még vasárnap hajnalban is áradozik a közönség az angyali szőkeség, Chantel McGregor péntek esti, ördögi koncertjéről.

Chantel McGregor

Chantel McGregor

Vasárnap délben már a szabadtéri színpadon zúzott akkorát a Soulbreakers, hogy csak néztem, közben körös-körül már főtt a sok finomság. Főzőversenyen. Itt szerencsére nem arra ment ki a játék, hogy kinél krémesebb a konfitált karalábéhab, hanem arról, ki gyűjt több jegyet az éhes vendégektől. Egy kóstolóadagot lehetett kapni egy jegyért, amely 250 forintba került, így 500 forintból laktam jól – ettem pikáns szószos fokhagymás sült kelttésztát előételnek, elképesztő bográcsos halászlét friss pontyból, aztán Pintér Zsolt lecsóalapra készített tejfölösen habart harcsáját is megkóstoltam, amelyet tejszínes-kapros csuszával tálalt. Zsoltot azért említem név szerint is, mert ő amúgy a Rackajam mandolinosa, elképesztő zenész, de most már tudom, hogy szakácsnak sem utolsó.

A kóstolójegyekből befolyt pénzt egyébként szintén a viski ovinak adták, szóval jófejségből főzött itt mindenki, a fesztiválos lehúzásnak, nyerészkedésnek végig nem volt semmi nyoma. Tiffán Zsolt és Légli Ottó is maga árulta a borát, de ők is legalább annyira jöttek ide a hangulatért, a zenéért, a szórakozásért, mint a biznisz miatt. 

Ezzel, a hangulattal, a bánásmóddal tudja idecsábítani a fesztivál a nagyjából, de nem kizárólag 40+-os közönségét és a külföldi fellépőket is, akik vissza is járnak. Ahogy én is visszamegyek jövőre. Rég voltam ilyen jó fesztiválon.

S hogy a buta címet is lecsapjam így a végén: Paks a hétvégén sugárzó, legszebb arcát mutatta.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.