Szarvasokkal filmező

Oscart érhetnek az állatos jelenetek

/ 2018.03.04., vasárnap 14:50 /
Szarvasokkal filmező

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Oscarra jelölt filmjében két, meghitt kapcsolatra alkalmatlan ember addig álmodja ugyanazt, míg nappalaik rideg valósága hozzá nem simul csodaszép álmaikhoz. Az álombéli jeleneteket Horkai Zoltán szarvasai játsszák el.

Nem hirdeti Gödöllő szívében, a deszkakerítésen tábla, hogy a Horkai Animal Training Center hollywoodi sztárok lakhelyét rejti. Pedig az itt élő medvék, farkasok, szarvasok, vaddisznók és egyéb jószágok filmszereplők: amelyik állattal akár csak egy kockát is forgattak Horkaiék, azt megveszik és ide költöztetik – mint például azt a tehenet, amelyik a Szabó István rendezte Az ajtóban leugrott a vonatról, és azóta sem forgatott. A telep olyan, mint bármelyik vadaspark, csak éppen az átlagosnál valamivel több farkassal, amelyek éppúgy fürkészik az érkezőt a kapu melletti kifutóból, mintha csak házőrző kutyák lennének.

„Sehová ne dugja be a kezét” – figyelmeztet Horkai, miközben bereteszeli a kaput. A hely egyébként egykor a Mafilm állattelepe volt, utoljára a Lutrát forgatták itt. Még az a faház is díszletnek épült, ahol a „Farkasember” a családjával él: így nevezte őt a Discovery csatorna a Zoltán, the Wolfman című wild reality sorozatban, amely az állatos filmek kulisszatitkaiba avatta be a nézőket. De hogy kerül valaki abba a helyzetbe, hogy húsz farkassal és egyéb vadakkal körülvéve éljen?

„Egyvalamiben voltam biztos, amióta az eszemet tudom: hogy egyszer lesz egy farkasom – meséli Horkai. – Az első példányt Farkasréten, a Lidérc utca 13.-ban tartottam. Nem vagyok sem állatorvos, sem biológus: vendéglátósnak tanultam, a főiskolát Ausztriában végeztem, az egyetemet Amerikában, és apám abban bízott, hogy majd átveszem tőle a családi panziót. Csakhogy a farkasom rendre szétcincálta a vendégek holmiját, és apám válaszút elé állított – én pedig a farkasokat választottam.”

Fotó: Jelli Márk

A Mafilm állattelepén ekkor már egy idős ember élt elképesztő mennyiségű állattal körülvéve, amelyeket nem túl szerencsés körülmények között tartott. Közéjük tartozott néhány tigris, és az a 19 medve, amelyeknek később a Veresegyházi Medvemenhelyet létesítették. „Itt kezdődött a történetem, amikor ennek az állatfarmnak a vezetője lettem. Került ide még egy csomó állat, amit az életbe lépő állatvédelmi törvény miatt innen-onnan kiselejteztek, köztük jó néhány farkas – némelyikről utóbb kiderült, hogy vemhes –, és nekem a farkas volt a mindenem.”

Az állat fogyóeszköz?

Arról nemigen lehet olvasni, hogy miként neveljen az ember farkast. „Erre nincs irodalom, hiszen senki nem támogatja, hogy vadállatokat tartsunk otthon. De ha már így adódott, igyekszem minél többet foglalkozni velük. Nagy örömmel ugranak be az autóba, amikor forgatásra utazunk, legyen az úti cél az Alpok, a Pireneusok, Erdély vagy Észtország. Feladatuk van, és ezt imádják.” Ahogy az állatok „adódtak”, úgy a filmezés is. Először Bécsy László természetfotós hívta Horkai Zoltánt Erdélybe, egy farkasokról szóló természetfilm forgatására 1996-ban. A film kijutott egy fesztiválra, ahol sok természetfilmes láthatta – így hívták aztán az alpesi jégemberről szóló, Ötzi című film forgatására, ahová éppen farkast kerestek.

„Kicsiben kezdtem, csövesen, fapadosan, még az Alpokba is Trabanttal vittem az állatokat. De már akkor láttam, hogy ez a vállalkozás fönn tudja tartani magát. Ma már 250 állatot kell normális körülmények között eltartanom, és ők megkeresik a pénzt magukra a filmekkel.” Mert amelyik országba egyszer eljutottak, ott zsinórban hívják őket a produkciók. „Egy cégnek farkassal dolgoztunk, aztán egy évre rá felhívtak, hogy kellene nekik darázs – márciusban. Felfűtöttem a padlást, hogy találjak valahol legalább egy hibernált darazsat, és megcsináltuk.”

Az állatszereplők megítélése az utóbbi évtizedekben nagyot változott egyébként ahhoz képest, hogy egykor fogyóeszköznek tekintették őket. A régi magyar filmekben még gondolkozás nélkül lőtték halomra a szarvasokat, vadkacsákat, lemészároltak vaddisznót, rókát, és például A kőszívű ember fiaiban lelkiismeret-furdalás nélkül leszúrták a farkast. Ma már az ilyesmi elképzelhetetlen, hiszen minden forgatáson ott van az állatvédő szervezetek képviselője, aki leállíthatja a munkálatokat, ha úgy véli, hogy az állatokat megrázkódtatás éri.

Fotó: Jelli Márk

Nicolas Cage, Colin Farrell

Horkai legutóbb egy francia természetfilmet forgatott a Bükkben medvéivel, farkasaival. Adódik a kérdés, mennyire hiteles az a természetfilm, amelyben szelídített állatok szerepelnek. „Szerintem semennyire. Arra, hogy átszalad egy szarvasbika az úton, megáll és bőg kettőt, ma már senki nem vevő. A természetfilmes csatornákon olyan képeket mutatnak, amilyeneket már nem lehet felvenni vadon élő állatokkal, vagy csak nagyon nehezen – és még ennél is fontosabb, hogy a véletlen felvételek köré nem lehet történetet kanyarítani. Pedig egyre bonyolultabb sztori kell ahhoz, hogy a nézőt odakösse a képernyőhöz.”

A magyar szakember nem nevezi magát idomárnak, de szelídítőnek sem. A természetes motivációban hisz, ami azt jelenti, hogy megpróbál az állatok fejével gondolkozni: mi az, amiért hajlandó lenne megcsinálni az adott feladatot? Egyik példája a természetes motivációra a Boszorkányvadász, amit Nicolas Cage főszereplésével Magyarországon forgattak. Az egyik jelenetben az áldozat szemszögéből rögzítették, ahogy a farkas ráugrik és szétmarcangolja. Ezt elvileg egyszerű kameraátugrással meg lehet oldani – de miért ugorná át a farkas a kamerát, amikor meg is kerülheti? „A kamerát betettük egy asztal alá, a tetejére a húst, nekiszaladt, felugrott, nem volt nagy kunszt. De a rendező lassúnak találta, így az asztalra, a hús mellé fölraktunk egy tüzelő szukát, és így megnöveltük a gyorsaságot. Ám a rendező még mindig nem volt elégedett, és sürgette, hogy váltsunk sebességet a farkason. Feltettünk hát a hús meg a szuka mellé egy rivális, alárendelt kant is – és így kihoztuk az állatból a maximumot.” Ez volna hát a természetes motiváció, ami mellett képzik is az állatokat: Horkai Zoltán biológus párja, Dóra például sántítani tanítja a farkast meg a mini malacot.

Farkasai szabadon, villanypásztor nélkül mozognak Szász Attila Örök tél című Gulag-filmjében is, amit február 25-én mutat be a köztévé. „A jó rendező tud kompromisszumot kötni. Peter Weir például a The way back/A visszaút című filmjében, amely szintén Gulag-történetet dolgoz fel, azt szerette volna ábrázolni, hogy a szereplők milyen vadállatokká változtak a hosszú menet alatt. A forgatókönyv szerint megfognak egy őzet, és úgy, ahogy van, megeszik. Aztán jön egy farkasfalka, és elzavarja őket. »Meg tudjuk ezt csinálni? Mennyi a realitása?« – kérdezte a rendező. Meg tudjuk csinálni, bár nincs realitása, mondtam. Egyrészt a farkas fél az embertől, másrészt hat ilyen legyengült embernek nincs esélye arra, hogy megfogjon egy őzet – viszont a farkasok el tudják kapni. Peter Weir ott helyben átírta a forgatókönyvet: a farkasok fogták el az őzet, és az emberek vették el tőlük. Colin Farrell és Ed Harris játszották a főbb szerepeket.”

Fotó: Jelli Márk

Tizenkilenc öltés

Máshogy kell motiválni egy vadállatot, mint egy háziasítottat, és máshogy egy ragadozót, mint egy menekülőt. „A farkas őse, a kutya háziasítása során az ember a saját céljai érdekében elrontotta a farkas problémamegoldó képességét – hogy függőségben tartsa, és kialakuljon benne az együttműködési hajlam. A kutyám rám néz, mert nem tud olyan önállóan megoldani egy problémát, mint egy farkas. Segítséget pedig akkor kap, ha kommunikál velem” – meséli Horkai, akinek az univerzumában megdőlnek a sztereotípiák: a farkas nem gonosz vadállat, viszont a szarvas veszélyes, és nem szelíd őzike.

„A szarvasok szelídítését csak négyéves korban kezdem el. Itt van például a Mitsubishi nevű, hatalmas bika, akinek a szelídítésébe már kétéves korában belefogtam, aztán négyévesen ellenünk fordult. Azóta egyvégtében ki akar nyírni minket, mert vetélytársának tekint. Mivel én cumiztattam, azt hiszi, egy fajhoz tartozunk.” Ami a farkasokat illeti: Horkai Zoltán nem falkavezér, hanem rangsor felett álló tekintély. Ha jó a kapcsolata az alfahímmel, akkor az behódol neki, a többiek pedig az alfának. És mit tesz a „Farkasember”, ha az alfahím pozíciója meginog, vagy a kapcsolatuk nem tökéletes? Netán megküzd a pozíciójáért? „Dehogyis, hát van esélyem? Nem ezt mutatja a 19 öltés az arcomban… Olyan helyzetet kell teremtenem, hogy a falka élén az az egyed álljon, amelyik tisztel. Ugyanis a rangsorban lejjebb lévő farkasok engem nem dominálhatnak. Ahogy nem jöhetnek oda hozzám üdvözölni, úgy nem is támadhatnak rám – mindez a falkavezér joga.”

Farkaskölykei négynapos koruktól emberek között nevelkednek. „Béranyák” – vadgazda mérnökök, biológusok – gondoskodnak róla, hogy szünet nélkül emberek között legyenek. Ezek a kölykök kenguruban utaznak a metrón, villamoson, buszon, ott kapnak enni, elviszik őket még dzsesszkoncertre is, hogy szokják az emberi környezetet, hiszen együtt fognak élni – meséli Horkai Zoltán, majd belép a kedvencei közé, és hátborzongató vonyítást ereszt meg. Húsz fenevad felel rá láncban, teli torokból – elnyújtott énekük visszhangzik a gödöllői dombok között.

Jelenet a filmből

A riport eredetileg a Heti Válasz február 14-i számában jelent meg

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.