Szeget szeggel

/ 2013.01.16., szerda 15:44 /

Képpé formált anyag címmel nyílt kiállítás Günther Uecker munkáiból a Szépművészeti Múzeumban. A 25 festményt, szobrot és installációt, valamint a művész kisfilmjeit felvonultató műtárgyegyüttes március 10-ig tekinthető meg.

A Hősök terére érve két hatalmas felirat fogadja az arra járót. Balra, a Szépművészeti Múzeum oszlopain: CÉZANNE, jobbra, a Műcsarnokén: BUKTA. A látogató, ki remélhetőleg mit sem tud utóbbi betűsor kettős értelméről, jól teszi, ha a napot e képtárakban tölti, mert az itteni kínálat a világ bármely metropoliszának éke lehetne. Elsőre talán fel sem tűnik neki egy további, kisebb hirdetés a Szépművészetin: Uecker. Ezért mi most ezt ajánlanánk a figyelmébe.

Kalapács és szög

A Cézanne-kiállítással szemben a Dór csarnok nyitott ajtaja már kívülről lenyűgöző látványt kínál. A hosszúkás terem közepén a szögekkel burjánzó Erdő (1991), hátterében a Fekete eső (2006) magasból leomló papírtekercsei jelzik, hogy rendkívüli tájra érkezünk. A bejáratnál a Csernobil mementóját idéző hamufestmény, a Dühödt (1987) mellett elhaladva lépünk Günther Uecker különös birodalmába.

A düsseldorfi mester nem először jár hazánkban, mondhatni, visszatérő kortársunk ő. Munkáiból már a 70-es években is kaptunk ízelítőt, ekkor jelenhettek meg az "enyhülés" jegyében először nyugatnémet művészek Budapesten. Azóta volt már kiállítása Pécsett, néhány éve Veszprémben, legutóbb a Szépművészeti Múzeum csoporttárlatai közül kettőn is részt vett. Legjelentősebb magyarországi szereplése 1993-ban volt a Nemzeti Galériában bemutatott nagyszabású installációjával, A megkínzott emberrel. Akkor innen indult hódító útjára az azóta is a világot járó monumentális koncepció.

Ueckert leginkább a szögek művészeként ismerik. Több mint fél évszázada már, hogy a kalapács lett kezében az ecset, és szög a festék; hogy vasszögekkel borít be szinte mindent, ami útjába kerül: terített asztalt és stelázsit, televíziókészüléket vagy éppen macskaköves utat. "Keserűen kínzatul / Vos szegekkel veretül" - jut eszünkbe alkotásairól az Ómagyar Mária-siralom két sora, és nem is járunk messze az igazságtól, hiszen Uecker valóban fájdalmas szakralitással tekint az emberre és környezetére.

A gyermekként megélt náci korszak, majd az édesanyját megerőszakolni akaró orosz katonák durvasága, a temetetlen holttestek látványa, Hirosima, Vietnam, Csernobil, Szarajevó, Abu-Ghraib mind nyomot hagytak gondolkodásán: az ember ember általi bántalmazása, a fenyegetettség, a Föld kizsákmányolása elleni tiltakozás ihlették alapvetően nonfiguratív alkotásait. A mostani kiállítás úgy vonultatja fel jellegzetes eszköztárát, szimbólumrendszerét és korszakait, hogy mindez egyetlen nagy installációnak, lelki térképnek is felfogható.

A művészet a festőállványon forog (1964) - hangzatos címet visel az a mobil, amely a művész ZERO csoportos időszakából származik. Heinz Mackkal és Otto Pienével az ötvenes évek végén Düsseldorfban hozták létre ezt a művészeti társulást, amely nevében némi fiatalos fellengzősséggel új kezdőpontot hirdetett a művészetben az akkorra kiüresedőnek ítélt informellel és absztrakt expresszionizmussal szemben. Optikai kísérleteken alapuló munkáik közül a Szépművészeti Múzeum Modern Gyűjteményében is megcsodálható Mack elegáns Fényrotorja (1964). Ám míg a társak kinetikus alkotásai a futurisztikus technika dicséretét zengték, Günther Uecker lámpafényt szabdaló, szöges fakereke a kézművesek rusztikus világába vezet bennünket.

Küzdelem az anyaggal

Sosem szakadt el gyermekkorának paraszti világától. Természetközeli anyagokkal, fával, földdel, kővel, hamuval, szénnel dolgozik. Dolgozik? Valósággal küzd az anyaggal. "Műveim mind a mai napig hordozzák a cselekvést, a testiséget, a testi erő korlátait - állítja a 82 éves művész a katalógusban közölt interjúban. - A cselekvéseim korlátai egyben a műveim korlátait is jelentik." Egyik kisfilmjén (Barázdakő, 1982), akár egy befogott bányaló, robusztus gerendát taszigál körbe-körbe. A tengelyre kötött kőkolonc túr utat a vastagon felhordott sárba, szinte elviselhetetlen még nézni is az erőlködést, hallani a gerendák nyikorgását, a nekifeszülő test zihálását. A fáradságos munka jutalma végül a dágványba vájt tökéletes kör. Ennek a csak filmen látható alkotásnak lírai ellentéte az itt kiállított Homokmalom (1970). Négy méter átmérőjű, kör alakban leterített homokszőnyeg felett vékony fapálca forog, amelyről csomózott végű zsinegek lógnak. E leheletkönnyű, aprócska testek szántják, ássák a barázdákat egyre mélyebbre és mélyebbre, ahogy a hangyák lába képes kimélyíteni a földet vonulásuk idején.

Spirituális párbeszéd

Hamuba mártott testnyomatai a sugárzástól agonizáló ember gesztusát idézik elénk a vásznon (Hamuember, 1986), a tőrlábakra nehezedő állványok, kövek és üstök az indiánok szent hegyét védik (Black Mesa, 1985). Uecker alkotásai minden brutalitásuk ellenére szépek és meditatívak. Akár a szögfejek körkörös vibrálását, a földképein előbukkanó késpengék ritmusát, a farostot áttörő gránitszilánkokat nézzük: a kegyetlen erőt a végső nyugalom irányába szelídíti a struktúra esztétikája.

Nyilván a véletlen műve, de Uecker tárlata mintha csak spirituális párbeszédet folytatna a tér túloldalán, a Műcsarnokban látható Bukta Imre-retrospektív egyik-másik darabjával. Az organikus anyagok, a visszafogott színhasználat, a földközeliség önmagában is párhuzamot von a stilisztikailag egyébként eltérő nyelvet követő két művész között, de akad közelebbi rokonság is. Megható a főváros két szomszédos klasszicista épületében, a szépművészet e magasztos csarnokaiban egy-egy mélyen átélt, természetféltő installációval találkozni. Bukta vetített képekkel tavakká formálja letarolt erdejének tönkjeit, Ueckernél szöget virágoznak a csonkolt fatörzsek.

Uecker magányos világutazó. Monumentális színházi előadásokhoz, operákhoz, passiókhoz készít díszletet, installációival járja a kontinenseket; oda megy, ahol csontok törnek, vagy már sebek hegednek - legyen az Európa, Ázsia vagy Afrika -, megjelenik, épít, figyelmeztet, jelet hagy. S teszi mindezt prófétai megszállottság és messianisztikus nagyképűség nélkül. "A művészek és művészet társadalomformáló erejébe vetett hitem vízió volt. Szerettem volna hinni, de igazából nem hittem benne, és ma sem hiszek" - így a rezignált vallomás.

Alexander Tolnay és Bódi Kinga kurátori munkája és az általuk jegyzett katalógus méltó bemutatása e jelentős kortárs művésznek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.