Szikszai Rémusz: A jó színház nem politizál, de reflektál a világra

/ 2014.10.06., hétfő 16:30 /
Szikszai Rémusz: A jó színház nem politizál, de reflektál a világra

„A jó színház nem feltétlen politizál, de reflektál a világra”- ezért tette bele pár előadás erejéig a „buzilobbi” kifejezést egyik előadásába Szikszai Rémusz, aki hamarosan elhagyja Magyarországot.

Azt nyilatkozta egyszer, hogy a jó színház politizál. Most is így gondolja?

Nem feltétlenül politizál, de feltétlenül reflektál a világra.

Ezért hangzik el az I. Erzsébet című előadásában a „buzilobbi” kifejezés?

Az I. Erzsébetben sok szövegen alakítottam, mert az eleve egy kanavász. Az előadásban nagyjából 40-60 százalék a régi és az új részek aránya, megmaradt a történetváz és ahhoz kapcsolódó a Foster-szövegek, a többit alakítottam át. Amikor aktuálpolitizálással vádolnak, akkor olyan szövegeket kérnek rajtam számon, amik négyszáz évesek, például Stubbes angol prédikátor színház-ellenes gondolatait. Az, hogy egy négyszáz éve élt elmebeteg fanatikus szövegei megszólalásig hasonlítanak az MMA vezetőinek mai nyilatkozataihoz, az kortünet és nem az én szégyenem.

A „buzilobbi” akkor sem 400 éves.

Az nem. Azt egyértelműen én tettem bele 1-2 előadás erejéig. Előtte egy-két nappal hangzott el ez a kijelentés és azt éreztem, hogy ezt nem hagyom, az előadásban megvan az a rés, hogy beleférjen. De talán ez volt az egyetlen eset, ahol ilyen módon aktualizáltunk.

Egy Moliére-darabról mondta azt, hogy minél távolabbra teszi az előadást a mától, annál erősebben hat most.

Valóban így van, parabolát használok. Ilyen értelemben Székely János Caligula helytartója is történelmi parabola. Az I. Erzsébetet is olyan távolra vittem, ahol ez már tükörként működik, akárcsak Székely a maga 1972-es drámáját.

A rendezéseiről nem rég úgy fogalmazott, hogy vannak dolgok, amik nagyon zavarják és vannak, amik nagyon érdekelik. Melyik motiválta most éppen a Rosencrantz és Guildenstern halott megrendezésében?

Egyértelműen, ami érdekel. Valamikor tavasszal jutott eszembe, mert olyan darabot kerestem, ami az áltag emberről szól, nem kivételes képességű karakterekről, hanem úgymond rólunk, átlagemberekről. Ismertem már korábban a darabot, és egy kicsit zavart, hogy az I. Erzsébet rendezésem után újra egy színház a színházban rész lesz az előadásban, de ebben az esetbencsak egy része az, és nem a lényege. Ennek az előadásnak a magja, a két antihősnek, „mellékszereplőnek” a téblábolása.

Elveszettnek érzi magát?

Igen, ez adja az aktualitását hétköznapi átlagemberként. Szerintem a hatalmasok verekednek a fejünk felett, és már azt sem látom, kinek van igaza. Vannak elképzeléseim, hogy nézne ki egy ideális világ és egy ideális ország, de a mostani világ és az országunk, még az árnyképében sem felel meg annak, ami erről az én fejemben van.  És egyáltalán nem abba az irányba tart, amerre szerintem tartania kéne, ezért aztán részbenel vagyok keseredve, részint tájolva.

Stoppard írása 1967-ben született.

Lehet, hogy ez időről időre előjövő, általános érzet és ezt el tudom fogadni. Az egyetemesség felé viszont, csak a saját partikularitásom felől tudok haladni. Nyilván ha az ember elveszettnek érzi magát a világban, keres egy darabot, amiben ez megfogalmazódik, és ha mások is így éreznek, akkor az előadásbanmagukra fognak ismerni. És így haladunkaz egyeditől az általános felé. Ez a dolgunk.

A Katonában megy a Godot-ra várva, és óhatatlanul is lehet párhuzamot vonni a két előadás között. Nem gondolkozott a Beckett- mű megrendezésén?

Nem. Nem szeretnék és tudnék versenyezni a katonás rendezéssel. De úgy érzem, hogy a Stoppard-darab előszobája volt egy Godot-nak.  A rendezésnek is vannak stációi és iszonyatosan sok tanulnivalóm van még. Mindig akkora kockázatot vállalok, ami rendezőként kihívás de a közösséget - amiért felelősnek érzem magam  - nem veszélyezteti. Hajóskapitánykért, mindig addig megyek el, ami az én létemet veszélyezteti rendezőként, de a színészekét, színészként nem.

Szikszai Rémusz

Szikszai Rémusz

Fotó: Szabó Balázs

Tényleg három színész vádli mérete miatt alakult meg a Vádli társulat?

Igen. Az Új Színházban játszottunk együtt Huszár Zsolttal, Király Attilával az Alföldi Róbert rendezte Rómeó és Júliában és ott állapítottuk meg, hogy nekünk van a magyar színházi szakmában a legnagyobb vádlink. Azon viccelődtünk, hogyha egyszer alapítunk egy színházat, akkor úgy hívják majd, hogy VÁDLI, akár pontokkal a betűk között, hogy senki ne értse mit is takar a név. Amikor a Caligula elindult a fejemben, elkezdtem terveztetni egy logót, és azt is kitaláltam, hogy a nevünk Vádli Alkalmi Színházi Társulás lesz. Így mire elkészült az előadás, már minden kész volt. Ilyen dolgokban rendkívül alapos vagyok. Mára pedig egy szerintem nagyon erős és karakteres színházi csapatot jelöl.

Hogyan zajlik a munka a Vádliban?

Úgy, hogy én találok egy darabot, amelyre felkérem a többieket, és ők legtöbbször azt mondják: igen. Legalábbis eddig még nem volt olyan, hogy nemet mondtak volna.

Az idei Színikritikusok díjátadóján több díjat is elhoztak. Fodor Tamás és Kaszás Gergő is az I. Erzsébetért kapott elismerést.

Ezek  mögött a díjak mögött minimum tíz ember munkája van. Ékben vannak, mint a vadludak. Elől van I. Erzsébetként Fodor Tamás, de a többiek mögötte vannak, így ez a díj úgy érzem egy csapatmunka része. Elismerés ez a jelmeztervezőtől a világosítóig, mindannyiunknak.

Nyolcadik rendezésénél tart. Miért váltott a színészetből a rendezésre?

Így adta az élet. A Vádlival minden évben csinálunk egy előadást, és ez a negyedik évadunk. Másrészt a Parasztopera, Május, Amadeus felkérésre született. Az utolsó pohár meg egy régi terv volt, ami a Stúdió K-ban valósulhatott meg. Tavaly október óta 5-öt rendeztem, ami nagyon sok.

De miért vágott bele, nem volt elég a színészet?

Olvastam, gondolkodtam, aztán kipattantak a tervek, de konkrétan nem megfogható miért. A Caligulát régóta terveztem, de nem volt vér a pucámban megrendezni korábban. Aztán négy éve elérkezettnek láttam az időt, pontosabban tudtam, hogy ha most nem, akkor sohasem. Attól kezdve haladtam az úton. Ma már nem tevődik fel az a kérdés, hogy rendezzek-e? Inkább az a kérdés: mikor? hol? Közgazdaságtanban azt szokták mondani, hogy minden igény kielégítése, egy újabb igényt szül. És ez így működik a rendezésekkel is. Az egyik befejezése újabb elgondolásokat hoz magával. Amíg valamit csinálok, nem jut eszembe, hogy mást kéne, de amint letettem a lantot, máris jönnek az új ötletek.

Most már van újabb rendezés-terve, vagy teljes erővel az elutazásával foglalkozik?

Most a Rosencrantz után, már csak az utazással foglalkozom. Valahogy így ütemeztem be magam.

Mi ennek az elutazásnak az oka?

Annyit mondhatok, hogy egy régóta tervezett, viszonylag hosszantartó út lesz, egy távoli országba a családommal. A következő évadot úgy hagyom itt, hogy a Vádlival az évi egy új bemutatónk megvan, a Szkénében repertoáron négy különböző előadás fut egész évben,de semmi más munkát nem vállaltam. Ez egy két és fél éve elindított projekt, nem hirtelen elhatározás, nem keserűség, hanem kíváncsiság. Elhatároztam, hogy nem fogok úgy meghalni, hogy nem látom ezt a bolygót, mert érteni szeretném! Nem turistaként akarok részt venni egy másik kultúra vagy civilizáció éltében. És amennyiben ez lehetséges, ezt 4-5 évenként meg szeretném egy másik kontinenssel ismételni, minimál pénzből. Tulajdonképpen használati tárgyakra már vagy két éve nem költök semmit, ha tönkrement, elszakadt valami, akkor az úgy maradt.

Amikor sokan egzisztenciális problémákkal küzdenek, el mer menni egy egész évadra?

Mi történhet? Érhet-e az, hogy egy pályázaton kapok vagy nem kapok pénzt? Érhet. Egy év múlva, ha visszajövök, ugyanott fogom folytatni, ahol most abbahagytam. Szerencsére a 2015/16-os évadra már most nem egy felkérésem van rendezőként. Valójában én odakint elő fogok készíteni darabokat vagyis dolgozni fogok... 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.