Tankönyvhiszti CXIII

/ 2014.11.24., hétfő 19:40 /

„Újabb tankönyvbotrány: hivatalos tananyag lett a finnugorellenes blöff”, ezzel a felütéssel számol be a hvg.hu a kísérleti tankönyvek körüli újabb vitáról.

Pedig olyan jól indult. Egy nyelvtudományi ismeretterjesztő portál, a nyest.hu elemezte az Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet (OFI) által kidolgozott 9. osztályos történelem tankönyv egyik legkényesebb fejezetét, amely a finnugor nyelvrokonsággal, illetve a magyarság származása körüli vitákkal foglalkozik.

Az írás kritikus a Németh György egyetemi tanár, ókortörténész által jegyzett tankönyv-fejezettel szemben, de precíz és megfontolandó érvekkel támasztja alá a bírálatát. Megállapítja, hogy sok helyütt nem kellően pontos a szóhasználat, hibás az egyik térkép, félrevezetőek az ábrák, és javaslatokat tesz a korrekciójukra.

Olyan aprómunka ez, amit a kísérleti tankönyvekkel kapcsolatban el kell végezni – pont attól kísérletiek, hogy a nyilvános vitákban felmerülő szempontok is beépíthetők a tankönyvek következő kiadásaiba, és a szövegek, ábrák színvonala folyamatosan tökéletesedhet. Nem azért, mert a gonosz kormány „gyerekeken kísérletezik”, vagy mert „az új tankönyvek mind rosszak” – régi tankönyvekben ugyanígy voltak hibák, csak éppen a korrekciójukra nem volt bejáratott szisztéma. A nyest.hu cikke azt is korrekt módon megállapítja: „Eddig tehát azt láttuk, hogy a szöveg koncepciójában nincs hiba, csak egy-két tartalmi tévedést találtunk. Annál nagyobb a gond az ábrákkal.”

Mert nézzük meg, hogy fest a finnugorellenes blöfföt állítólag kanonizáló tankönyv szövege:

„A nyelvtudomány napjainkra 650–700 finnugor vagy ugor eredetű magyar szót mutatott ki a magyar nyelvben, amelyek az alapszókincs részei”, és: „Török szókincsünk történelmileg a finnugor kornál fejlettebb, földművelést és fémművességet ismerő korszak emléke, vagyis nem a nyelvrokonság, hanem a velünk élő török népektől való átvétel bizonyítéka.”

Elég világos beszéd, teljesen mainstream tudományos álláspont, nehéz belelátni, hogy tananyag lett a „finnugorellenes blöff”, de olyan vészterhes időkben, amikor egyesek már abban a lopakodó diktatúrát fedezik fel, hogy egy népdal kevésbé ismert változata kerül be az énekkönyvbe, semmi nem lehetetlen.

A Tényleg.com az ügyről szóló Facebook-összefoglalójában már azt állítja, hogy nem is a tankönyv, hanem kapcsolódó munkafüzet a világbotrány:

„Hivatalos oktatási anyagban Bobula Ida és a Trefort-hazugság! Szóval sok mindent feltételeztünk rosszhiszeműen, de ezt nem tudtuk volna elképzelni. […] Kérdés, hogy a sarlatánok milyen mélyen hatolhatnak az iskolákba, és meddig engedik ezt a szakemberek? Mikor lesz kötelező hinni a sumer-magyar vagy párthus-magyar rokonságban?”

Valóban: a munkafüzetben értelmezni kell a diákoknak különféle szövegeket a magyar nyelv eredetéről. A forrásrészletek közül több közismert holdkórosoktól, például Bobula Idától és Kiszely Istvántól származik, mások pedig történeti értékűek, és nem a mai tudományos álláspontot tükrözik (pl. Jókai, Vámbéry Ármin).

Kétségtelenül nincs odaírva, hogy melyik forrás milyen jellegű: kedves gyerekek, ők lennének a holdkórosok, ők az elavultak, ők meg a tudományosak. De erre való a pedagógus, hiszen ez mégiscsak egy munkafüzet – a gyerekek elolvassák a forrásokat, értelmezik, és aztán megbeszélik az órán a tanárral. Ha már valami kifogásolható, szerintem hiba, hogy a finnugor elméletet egyetlen idézet képviseli, Sajnovics Jánosé – legalább egy kurrens, mai tudományos szövegre szükség lett volna. Ezen is lehetne a következő körben javítani, mint ahogy nagyon hiányzik egy feladat arról, hogy a diákok szortírozzák megbízhatóság, hitelesség szempontjából az egyes forrásszövegeket, miután megértették őket. A Tényleg.com a hamisított Trefort-idézetre is joggal hívja fel a figyelmet, ezt nyilvánvalóan javítani kell.

Egy biztos: a kísérleti tankönyv semmilyen áltudományos elméletet nem kanonizál. Viszont végre foglalkozik egy olyan problémával, amitől eddig a tankönyvek jelentős része félősen távol tartotta magát – a nyelvtudományban kétségtelenül konszenzus van a magyar nyelv finnugor eredetéről, de egy nyitott eszű, érdeklődő diák manapság könyvtárnyi meggyőző tévtannal és fél-tévtannal, népszerű mítosszal találkozik, ha böngészni kezd. Bobulának és Kiszelynek igenis helye van a mai tankönyvekben: nem mint az igazság birtokosainak, hanem mint téves, de nagyon népszerű elméletek képviselőinek.Ettől lesz a történelem-oktatás problémaközpontú.

Lehet az egész problémától elegánsan elhúzódni, és lehet elkezdeni szembenézni vele, ahogy a tankönyv teszi. És lehet a tankönyv módszerét, tényanyagát javítani, főleg azóta, hogy nem több tucatnyi, hanem áttekinthető mennyiségű, 2-3 hivatalos könyv van forgalomban. És persze lehet gerjeszteni a szokásos politikai hisztériát.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Müller Péter a kommunista sztárrá vált Soós Imre tragédiájáról

Cannes-ban idén újravetítették a Körhinta című filmet, amelynek férfi főszereplője az 1956-os siker után néhány hónappal öngyilkos lett. A kommunista sztárrá lett Soós Imre tragédiáját Müller Péter írta meg Részeg józanok címmel. Nagyinterjúnk a szerzővel a csütörtöki Heti Válaszban.

Borbás Marcsi: „Soha nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket”

„Az a titok, hogy nincs titok. Mert ha van, az előbb-utóbb kiderül, és hitelét veszti az ember. Akartak, de nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket, mert felálltam” – mondja Borbás Mária. A Gasztroangyal műsorvezetője hitelességről, önazonosságról, a táplálkozás helyes arányairól és a reflektorfényt kerülő férjéről is beszél a Heti Válasz Esszencia című mellékletének adott interjúban.

Meddig számíthat az Orbán-kormány Angela Merkelékre?

Nem a valószínűtlen szankciók miatt érdekes, hogy az Európai Parlament elmarasztalta a magyar kormányt, hanem mert a határozatot a sokáig bajtárs lengyelek is megszavazták. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

A cél: legyen egy világszerte jegyzett szellemi csúcstalálkozónk!

Mit keres egy programban konzervatív filozófus és szoftmarxista „internetkalóz”? A Brain Bar Budapest nevű „jövőfesztivál” alapító-szervezőjét, Böszörményi Nagy Gergelyt a techvilág közhelyeiről és veszélyeztetett állásokról is kérdezzük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.