Teniszlegendák Budapesten

/ 2010.09.09., csütörtök 15:39 /
Teniszlegendák Budapesten

Évekig a világ élvonalában szerepelt, s júliusban volt 25 éve, hogy Wimbledonban párosban első lett. Taróczy Balázs életében visszavonulása óta is megmaradt a tenisz. Ő a versenyigazgatója a Tennis Classics budapesti gálájának, melyet - október 30-án - harmadszor rendeznek meg.

- A teniszről itthon sokan azt gondolják: tehetős szülők gyermekeinek sportága.

- Az én időmben a tenisz ugyanolyan elérhető sportág volt, mint bármelyik másik, és a helyzetem nem különbözött más gyerekétől. A Feneketlen-tó mellett laktunk, és nyáron a környék összes gyereke teniszezni járt a tó melletti teniszpályákra, télen pedig korcsolyázni a tó befagyott jegére. A Népsportban folyton azt néztem, melyik focicsapatnál van toborzó, majd egyszer nekem is a kezembe nyomtak egy ütőt.

- Akkor sem változott a tenisz itthoni megítélése, amikor pénzdíjassá váltak a versenyek külföldön?

- Magasabb szinteken sokáig nem tudtak mit kezdeni az új helyzettel. Egyesek próbálták megakadályozni, hogy profi versenyen indulhassunk, például azzal az ürüggyel, hogy dél-afrikaiak is játszanak a mezőnyben. Szerencsére a racionalitás győzött, és nem kényszerültünk arra, hogy csak évente kétszer, a szocialista országok körversenyein játszhassunk. Mindenen részt vehettünk, ami nem került pénzbe, vagy amit magunk tudtunk finanszírozni. A megnyert pénzdíj felét aztán le kellett adni a Magyar Teniszszövetségnek.

- Ma hol tartunk klubszinten?

- Régen a legjobb szakemberek foglalkoztak a gyerekekkel, de amint kinyíltak a határok, külföldre távoztak. Ezt a veszteséget azóta sem tudtuk kiheverni. A Teniszszövetség az ifik versenyeit valamennyire tudja támogatni, mert ezen a szinten még teljes ellátást kapnak a játékosok a helyszínen, nem kerülnek sok pénzbe. A vízválasztó az, amikor átkerülnek a felnőtt korosztályba. Onnantól minden költség a játékosé: az edző fizetésétől kezdve az utazáson át az ütő húrozásáig.

- Akkor korai még szép folytatást várnunk Fucsovics Márton egyéni és Babos Tímea páros wimbledoni sikere után?

- Ha ezt egy külföldi gyerek éri el, akkor megnyílik az út a felnőtt profi versenyzővé válás felé. Nem így nálunk. Marci helyzetét az is nehezíti, hogy nyíregyházi. Aggódom, hogyan tud továbblépni. Át kell vészelnie a siker utáni időszakot, azt, hogy nagyobb nyomás nehezedik rá, s hogy a felnőttek közé kerülve elviselje az első vereségeket.

- Hogyan tudna kievickélni ebből a patthelyzetből a magyar tenisz?

- Olyan hátteret kellene biztosítani, hogy itthon is jól érezzék magukat a fiatalok. Érdekes módon a magyar gyerekek jobban ragaszkodnak a hazájukhoz, mint más nemzetbeliek. Szávay Ágnes is szívesen lenne itthon, de Bécshez köti az edzője. Óriási hiány a biztos edzési és versenyzési lehetőség, erős itthoni mezőnnyel, edzőpartnerekkel. A fejlettebb teniszkultúrájú országokban egy-két nemzeti teniszcentrum van, a legjobb edzőkkel, s a tehetséges fiatalok ott is lakhatnak. A magyar edzőknek ma jobban megéri háziasszonyoknak leckét adni, mint versenyzőket képezni.

- Miért nem valósítja meg ön azt a teniszcentrumot?

- Tíz éve, amikor a Teniszszövetség szakmai igazgatója voltam, szerettem volna megcsinálni - ám rajtam kívül senki más. Feladtam.

- A tenisz népszerűsítését viszont nem: ön a Tennis Classics budapesti versenyigazgatója. Mit tud a régi nagy versenytársakról?

- Ivan Lendlnek golf- és teniszcentruma van, McEnroe most nyitott teniszakadémiát. Nem hiszem, hogy ötvenéves korukra anyagi megfontolás állna a háttérben. Lendl három lánya profi golfosnak készül, s talán úgy gondolta, ha már létrehoz egy sportközpontot, lehessen ott teniszezni is. Már nem versenyzőként gondolnak magukra, hanem edzőként, szervezőként.

- A gála visszakacsintás a múltra?

- Újra közönség előtt játszani olyan, mintha megállna az idő. Lendl tavaly kezdte el, valószínűleg azzal a jó érzéssel, hogy megint azt csinálhatja, amit fiatalkorában. A közönségből sokan azért kíváncsiak rájuk, mert ezeknek a játékosoknak köszönhetően szerették meg a sportágat, a fiatalabbak viszont csak hallottak róluk, de még nem látták őket. Idén a legendák közül Lendl és Wilander fog játszani egymással, de azért hoztam el Thomas Berdychet és a svéd Robin Söderlinget is, hogy a világranglista hetedik és ötödik helyezettje a fiatal nézőket is becsalogassa a rendezvényre. Itt lesz a labdazsonglőr Mansour Bahrami, és játszani fog Szávay Ágnes és Temesvári Andrea is. Hogy a vegyes párosban kik játszanak, azt még nem árulom el.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Itt a lúgos orvos megsemmisített ítéletének háttere

Sorozatban helyeznek hatályon kívül ítéleteket a bíróságok ahelyett, hogy pontot tennének az ügyek végére. Lúgos orvos, a röszkei terrorper és egy kegyvesztett milliárdos. Rendszerhiba? A csütörtöki Heti Válasz feltárja az okokat.

Itt a választási csodafegyver: Orbán-ellenes népfront jön?

A teljes ellenzéki összefogást előkészítő trükk vagy partizánakció Gulyás Márton választásireform-mozgalma? A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy a kampány nagy vitája lehet a rendszer igazságossága, amely a francia voksolás után váratlanul aktuális lett.

„Néha az én fejemben is megfordul, hogy végleg haza kellene költözni”

Véletlenül épp a nagyapa, Molnár Ferenc fényképe alatt ülünk le a Centrál kávéházban, hogy az édesapáról, Sárközi Györgyről szóló új könyvéről és írói terveiről beszélgessünk a Londonban élő Sárközi Mátyással. Nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban a nyolcvanéves íróval, lapunk állandó szerzőjével.

Ezért nem fogad el állami pénzt a magyar magánszínház alapítója

A magyar színházi élet megkerülhetetlen szereplője lett az idén tízéves Orlai Produkciós Iroda. Ahogy a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, Orlai Tibor a színházi világ csapkodó villámai között megy előre, s az általános panaszkodás közepette még a pénzt is előteremti.