Texasból Tokajba

/ 2015.08.26., szerda 16:14 /

Repülő borászként öt földrészen kérték már ki a szakvéleményét, Amerikába vagyonokért akarták szerződtetni, de ősei bordeaux-i birtokát is rábízták volna a szülei, ő mégis az egyik legrosszabb hírű magyar falut választotta otthonául. Samuel Tinon immár egy évtizede él családjával Olaszliszkán – és élvezi.

Samuel Tinon és felesége, Mathilde Hulot

Fotó: Szabó Balázs

Milyen egy repülő borász élete? Annyit utazik, hogy több időt tölt a levegőben, mint a földön. Samuel Tinon is rengeteg országban megfordult az 1990-es években, mire új otthonára lelt Olaszliszkán. Adott borászati szakvéleményt Chilében, Oroszországban, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Olaszországban, de segítette az alakuló borászatokat olyan feltörekvő országokban is, mint Macedónia, Moldova vagy Románia. A rendszerváltáskor érkezett Tokaj-Hegyaljára, hogy a Royal Tokaji és az Oremus pincészet munkájában részt vegyen. Tokaj ekkor még egy volt a sok közül – 2004-ben vált számára elsővé az egyenlők között.

Ekkortájt érkezett egy szinte visszautasíthatatlan ajánlat az Egyesült Államokból. Kihívásnak az is szép lett volna, hiszen Texas kietlen nyugati részén kapott volna főborászi állást. Pénz, mint a tenger, víz csepp se. Olyan szőlőfajtát kellett találnia, amelynek levelei árnyékot vetnek a földre, nehogy kiégesse az amúgy is félsivatagi talajt a perzselő nap. Samuel meg is találta a megfelelő fajtát, de esőt ő sem tudott fakasztani. Nem is volt rá szükség, hiszen ha Texasban értenek valamihez, az a talajfúrás. Igaz, ezúttal nem olajat, hanem vizet kellett találni. Az első vízréteg sós volt, ezért több száz méterről szivattyúzzák a vizet a locsoláshoz a mai napig. Merthogy a texasi borászat beindult, környezettudatos ember számára riasztó körülmények között: egy szőlőtőke napi vízadagja arrafelé hetven liter. A birtok pedig négyszáz hektár. Hiába kínáltak sok pénzt, saját repülőt és leszállópályát a pilótaengedéllyel rendelkező Samuelnek, ő Olaszliszkát választotta. Repülőtér errefelé legközelebb csak Nyíregyházán van, viszont Tokaj-Hegyalja borászati adottságai miatt itt maradandót alkothat.

Több mint romantika

Texasi cuvée-ről azóta sem hallottunk, Samuel Tinon olaszliszkai borait viszont számtalanszor elismerték már. 2001-es ötputtonyos aszúját a világ negyven legjobb bora közé válogatta a francia Geo magazin, tokaji tételeit kiváló párizsi éttermekben – Hôtel Georges V, Four Seasons Hotel, Hôtel Prince de Galles, Guy Savoy – szolgálják fel. Mégsem csupán az éghajlati viszonyok és a vulkanikus talaj miatt választotta Tokaj-Hegyalját. Itt ismerte meg a ’90-es évek derekán későbbi feleségét, a szintén francia Mathilde Hulot-t, aki akkoriban a La Revue Vinicole Internationale borászati szaklap újságírójaként fedezte fel Tokajt. S hogy miért nem a bordeaux-i családi birtokot választották otthonuknak?

– Az óvoda a kertünk végében van, az iskola nem messze a házunktól, remek a papunk, akivel legutóbb Csíksomlyóra zarándokoltunk, néhány lépés a gyönyörűen felújított Nagyboldogasszony-templomunk, minden szükséges megtalálható a faluban, ideális hely a gyermeknevelésre – festi le Olaszliszkát Mathilde az évek során autodidakta módon elsajátított magyarsággal.

Fotó: Szabó Balázs

– Harmadik, legkisebb fiunk most kezdi a gimnáziumot, és őt is a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba küldjük kollégiumba. A Jezsuban jól megtalálják az egyensúlyt a vallásos nevelés és a tanítás között. Franciaországban ilyet manapság nehéz találni – teszi hozzá Samuel. Mi pedig csóváljuk a fejünket, hiszen Olaszliszka nem takaros falucska az idilli tájban, hanem az a zempléni település, amelyről mindenkinek a 2006-os lincselés jut az eszébe. Amikor erre rákérdezünk, kiderül, hogy francia vendéglátóink nem álomvilágban élnek. Szögi Lajos tanár halálát máig nem tudta feldolgozni a falu, de nem ez az egyetlen eset, amely arra utal, hogy válságövezetben járunk.

– Kétszer törték fel a pincémet; első alkalommal egy gyereklábnyom volt a berúgott pinceajtón, másodszor már felnőtt méretű volt a cipő nyoma. Szögi Lajos esete után voltunk, és valószínűleg a bíró is érzékenyebb lehetett, mert aránytalanul nagy büntetést, három év letöltendőt ítélt a betörőnek. Kérleltem, hogy hirdessen enyhébb ítéletet, mert az elkövető gyermeke az enyémmel járt egy osztályba, és attól tartottam, hogy a szigorú büntetés feszültséget fog okozni az iskolában – emlékszik vissza Samuel. – Ráadásul az ügy korántsem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Egy helyi cigány nem tör be csak úgy hozzám. Kiderítettem, hogy elegáns budapesti éttermek megrendelésére dolgozott, ahogy akkoriban több tokaji pincét is feltörtek hasonló okból.

A pince védelmére azóta új ajtókat, rácsot és riasztót szereltetett fel, de Szögi Lajos esetét nem volt ilyen könnyű feldolgozni. Mindennap tudatosan jártak a Kossuth Lajos utcai helyszín felé, és erre biztattak mindenkit a faluban, mert, mondja Samuel, „ha akkoriban nem merészkedünk el oda, fennállt volna a veszélye, hogy azután mindig elkerüljük a falu alvégét”. Márpedig ők itt nem kerülgetni akarnak, hanem élni. Körbevezetnek a faluban, eldicsekednek a Kossuth-büszttel – egész alakos szoborra nem volt pénz –, a ritka szép templomtoronnyal, ahol nemrég helytörténeti kiállítást rendeztek, a Bodrog-parttal, az éppen emlékhelyként újjáépülő egykori zsinagógával, a szőlőheggyel.

Helyi erők

Az Erdőbénye és Olaszliszka között található Határi dűlőn csupa jól csengő borásznév ültetvénye található: Homonna Attila és Bodó Judit szőlője fölött jutunk el a Tinon-szőlőbe. Az öthektáros birtokról évi tízezer palackot értékesítenek Samuel Tinon márkanév alatt. Házigazdánk egyesével vizsgálja meg a tőkéket, majd a domb aljára visszaérve felnéz a szőlőhegyre.

– Amikor a ’90-es években ideérkeztem, az egész dűlőben szőlő volt, most pedig már csak foltokban műveljük a területet, a többi ugar. A világ egyik legjobb termőhelyén állunk, és részben parlagon hever ez a terület. Mindenki menekül innen. Inkább Londonban mosogatnak, mert az elmúlt 25 év változó gazdasági környezetét nem tudták elviselni. Márpedig a mezőgazdaságban a kiszámíthatóság a legfontosabb – mondja Samuel. Ezért is érezni csalódottnak, amikor a legújabb állami elképzelésekről kérdezzük. Az Orbán-kormány két éve szeretné luxusmárkává tenni a tokajit, de a térség fejlesztésére szánt százmilliárd forint európai uniós forrásnak egyelőre nyoma sincs. – A helyiek már lemondtak róla – teszi hozzá a borász –, de azt hiszem, jobb is ez így: ne az államtól várjuk a megoldást, hanem tegyünk érte mi.

Samuel Tinon valóban sokat tett Tokaj-Hegyaljáért az elmúlt két évtizedben. Világszerte előadásokat tart, népszerűsíti a borvidéket – melyről felesége könyvet is írt –, a Tokaj Reneszánsz Egyesület tagjaként ő is hozzájárult ahhoz, hogy ne épüljön meg a szerencsi szalmatüzelésű hőerőmű a világörökségi területen, a Tokaji Borlovagrenddel életre hívták a külföldön nagy hagyományokra visszatekintő borárverés hazai változatát. Legszívesebben mégis két dologról beszél. Büszkén kínálja nekünk a falu borát: az Olaszliszka címkével ellátott hárslevelű nem elit tétel, mégis örömmel teszi az asztalra. Miközben tölt, a nemrég megrendezett metszőversenyről mesél. – A Facebookon hirdettük meg, el is jött jó tucat versenyző, a fődíjat, egy metszőollót, a templomtoronyban adtuk át. Mindenki élvezte a napot, és kiderült, hogy maradtak itt még rátermett emberek. – Samuel szerint az ehhez hasonló rendezvények képesek közösséget teremteni, és erre még a pénznél is nagyobb szükség van Tokaj-Hegyalján.

Fotó: Szabó Balázs

Idén szeptember 18-án rendezik meg az Amici Vinorum Olaszliszkai Borbarátokkal a helyi dűlőtúrájukat. Ilyenkor lovas kocsin vagy akár gyalog is be lehet járni a húsz kilométeres távot. Idén azonban meg kellett változtatniuk az útvonalat, mert az egyik gazda felszántott egy földdarabot, így járhatatlanná vált egy szakasz.

– Joga volt hozzá, hiszen az övé a terület, de ez elképzelhetetlen Bordeaux-ban: ha a közösség hoz egy döntést, annak mindenki aláveti magát – fejtegeti Samuel. – E két borvidék a világ legjobbjai között van, Tokaj lemaradása többek között az eltérő mentalitásnak köszönhető. Amikor azt mondtam egy helyi gazdának, hogy mi már az unokáinknak ültetünk szőlőt, tiltakozott: „Nem törődöm én mással, nekem most kell megélnem.” Ellentmondásos kijelentés ez, hiszen ő is tudja, hogy én például azért vettem meg a Határi dűlőn a szőlőt, mert tudom, hogy 1920 óta valaki minden évben megmetszette, gondozta. Ez adja az értékét. Másrészt azért volt mégis biztató ezt hallanom, mert ez a gazda időközben azért csak elültette azokat a szőlőket, vagyis azt mondja, amit errefelé mondani szokás, de közben jól cselekszik.

Visszaadni Tokaj rangját

Samuel Tinon derűlátására jellemző, hogy még a lehangoló szociális helyzetben is lehetőséget lát. Az elmúlt 15 évben tapasztalható kivonulás miatt rengeteg magára hagyott ház van Olaszliszkán. S hogy miért jó, hogy egy-két budapesti garázs áráért itt házat lehet venni?

– Miért Bordeaux a világ borközpontja? – kérdez vissza. – Nincs olyan nemzetközi hírű borász, ünnepelt sommelier vagy tanácsadó, aki legalább egy évet ne töltött volna akár gyakornokként a francia borvidéken. Aki néhány hónapig dolgozik valahol, átlátja a folyamatot, megbecsüli az ottani értékeket. Így lehetne Tokajnak is visszaadni a rangját. Itt van ez a rengeteg lakatlan, olcsó ház, sokan vagyunk, akik értünk a borhoz, és szívesen adjuk át a tudásunkat. Bordeaux-i módra lakhatnának itt az érdeklődők, enni is adnánk nekik, fizetésre nincs szükség: ez tehát nem elsősorban pénzkérdés.

Ráadásul szerinte szívesen is jönnének, mert a saját példájából tudja, hogy a nyugatiak úgy tekintenek az elmaradottabb kelet-magyarországi régióra, ahogy a magyarok Erdélyre: vonzza őket a hagyományosabb életmód. – Ezek a fiatalok, akik jövőre a világ minden tájáról idejönnének, és hónapokig együtt metszenek velünk, mossák a hordókat, fejtik a bort, húsz év múlva fontos döntéseket hoznak majd a legkülönbözőbb állásokban. Nem mindegy, hogy van-e személyes tapasztalatuk Tokajról, amikor például a megrendeléseket intézik. Ezért nem jó válasz, hogy most azonnal van szükség sikerre.

Rosta

Borbás Barna

Találkozunk 2016-ban!

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Bizonyíték: a szovjet katonák tömegesen erőszakoltak meg nőket

Hogyan lett Magyarországon ’48-ra annyi kommunista, hogy átvehették a hatalmat? Miként győzött vidéken harcok nélkül a forradalom? Hogyan kerültek kulcsszerepbe a „kommunistamentők”? Miért akasztották fel őket utóbb? Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke 1956-ról. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

A halál völgyében: miért bukik el tízből kilenc startup?

Divatba jöttek a startupok Magyarországon, de tízből kilenc induló vállalkozás elbukik, és lassan nő a sikersztorik száma. Ezen változtatna a Telenor gyorsítóprogramja, melynek két mentorától kérdeztük, mik a leggyakoribb buktatók.

Fekete György utódja: „Ide ne hozzon senki pártpolitikát!”

Karmester vagyok, és az is maradok, nem lettem politikus attól, hogy MMA-elnöknek választottak – mondja Vashegyi György, aki november elejétől három évig vezeti a köztestületet. Az új elnökkel minőségről, ízlésdiktatúráról és az együttműködés hiányáról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.