Tiltakozik a család Az Olaszliszkai című darab ellen – frissítve!

/ 2015.10.09., péntek 12:35 /
Tiltakozik a család Az Olaszliszkai című darab ellen – frissítve!

Az őszödi beszédből vett idézetet és Magyarországot becsmérlő mondatokat adnak az Olaszliszkán meglincselt Szögi Lajos lányának szájába a fővárosi Katona József Színházban ma bemutatandó színdarabban, a Szögi család ezért tiltakozik Az Olaszliszkai című darab ellen. Helmeczy László, a család jogi képviselője a Magyar Nemzetnek elmondta: morálisan elfogadhatatlan, hogy a 2006-ban Olaszliszkán agyonvert tiszavasvári tanár feleségének, édesapjának és lányainak megkérdezése, tájékoztatása nélkül mutatják be a művet. Ráadásul abban – az interneten olvasható szövegkönyv tanúsága szerint – alpári és dehonesztáló politikai gondolatokat mondatnak el Szögi Lajos középső lányával.

A Kalligram folyóirat oldalán olvasható szövegből kiderül, hogy a Középső lány nevű szereplő a következőket mondja Olaszliszka felé autózva az apjának, aki a darabban Áldozat néven szerepel: „Ezt már elkúrtátok, mi is úgy látjuk, nem kicsit, hanem nagyon. A mi jövőnket.” Ez a szófordulat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-os őszödi beszédében hangzott el. A darabban szereplő lány közli, hogy ez az ő és a barátai véleménye, majd kifejti, mit terveznek: „Elhagyni ezt az országot hamar, hol nem lehet becsülettel élni, csak ha csalsz, ha lopsz, ha átvered a másikat, lehetsz. (…) A tisztességest lúzernek mondják és kigúnyolják, a másik semmit ér, csak én legyek király, egymást tapossák el a semmiért, hisz holnapután már csak öregek és tolvajok maradnak itt. A munka szégyen, ügyeskedés a lényeg. Hányok ettől, és attól, hogy ti ezt szó nélkül fogadjátok el, mert ez van, és hát megélni kell, mondjátok.”

Fotó: Fűrjes Viktória

A mű szerzője Borbély Szilárd, aki tavaly önkezével vetett véget életének, a rendező Máté Gábor, a színház igazgatója. A Katona honlapján a ma esti előadásról ez olvasható: „A görög tragédiák formáját idéző darab egyik történetszála a 2006-ös olaszliszkai lincselést, a másik a kelet-európai vidéki zsidóság eltűnésének mozzanatait dolgozza fel – hogy aztán tágabban is foglalkozzon a mai magyar társadalom állapotával. A lincselés története több ponton, elsősorban a gyilkosság brutalitását illetően összecseng Borbély Szilárd személyes tragédiájával: szülei 2000 karácsonyán rablótámadás áldozatai lettek, édesanyját megölték, édesapját súlyosan bántalmazták. Borbély Szilárd 2014-ben meghalt, öngyilkossága mélyen megrázta a magyar irodalmi és közéletet.”

Fotó: Fűrjes Viktória

A produkció ismertetője így folytatódik: „Az előadás szövegkönyve Borbély Szilárd drámáinak, verseinek, prózai műveinek és nyilatkozatainak, illetve a bírósági tárgyalások jegyzőkönyveinek felhasználásával készült.” Ez arra utal, hogy a ma esti előadáson nem csupán Borbély Szilárd drámája hangzik el, az csak kiindulópontot jelentett egy új darab megalkotásához, amelyben szerepelhetnek olyan mondatok is, amelyek az eredeti műben nem. A színház megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni: Máté Gábor legutóbb Veiszer Alinda műsorában beszélt Az Olaszliszkairól, amit itt lehet megtekinteni. A család pert fontolgat.

Frissítés: Máté Gábor a bemutatóhoz kapcsolódóan az alábbi nyílt levelet jutatta el szerkesztőségünkhöz:

„A premier napján nem szokás, hogy az előadás rendezője megnyilvánuljon, most mégis szükségét érzem, hogy reagáljak azokra az írásokra, amelyek az elmúlt napokban az előadásunk kapcsán a sajtóban megjelentek. 

Félreértésre adhat okot, hogy a jelenlegi tömegtájékoztatás szerint Az Olaszliszkai most először kerül közönség elé. A darab már 2011-ben megjelent Borbély Szilárd Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetében és felolvasószínházi előadás készült belőle a POSZT Nyílt Fórumán, nem beszélve a szintén 2011-ben bemutatott rádiószínházi produkcióról, amelyben a mű teljes terjedelmében elhangzott. Ezen alkalmakkor a sajtó hallgatott – pedig kell-e nagyobb nyilvánosság egy műnek, mint hogy leadják a rádióban? Egy színházi bemutató nézőszáma a hallgatottsághoz képest elenyésző. Ezért sem tűnhetett túlzott merészségnek a darab bemutatása, és ezért nem merült fel bennem, hogy ez esetleg sértheti a család érzéseit. Olyan darabot kerestem, amellyel a mai társadalmi problémákra összetetten lehet reagálni, még akkor is, ha annak kiindulópontja egy olyan, egyértelműnek tűnő esemény volt, mint az olaszliszkai lincselés.

Borbély Szilárd nem az olaszliszkai lincselésről írt darabot, hanem az olaszliszkai lincselés kapcsán a világ és az ország állapotáról. Az emblematikussá vált történetből a görög tragédiákhoz hasonló sorstragédiát írt, amelyben a történet különböző szereplői által képviselt igazságok felnagyítódnak és drámaian összecsapnak egymással. A szerző darab szereplőit Áldozatnak, Kicsi lánynak, Középső lánynak, Bírónak, Vádlottnak hívja, nevek és konkrét utalások nincsenek a szövegben. A darab szereplői és a valós történet szereplői között a megtörtént esemény az egyetlen közös pont, a darab szereplőinek milyenségét, viselkedését, szavait véletlenül sem a valóságos szereplőkről mintázta a szerző. A dráma alakjai versben beszélnek.

Gondoljunk csak bele, hány olyan mű született a világirodalomban, amelynek ihletői valós személyek voltak. Attól, hogy megtalálták III. Richárd csontjait, még nem kell átírni Shakespeare remekművét, és nem kell a darab bemutatásához a mindenkori angol királyi ház engedélye. Vagy Németh Lászlónak engedélyt kellett volna kérnie Görgey leszármazottaitól, amikor színdarabot írt Görgeyről Az áruló címen? És sorolhatnánk tovább a történelmi drámákat, amelyek szereplői mind valós személyek, de irodalmi köntösben drámai hősökké válnak, és a színdarabokban valószínűleg egyetlen olyan mondatot sem mondanak, ami valóban elhangzott tőlük életükben, kivéve talán néhány elhíresült mondatukat. Az előadás sem az olaszliszkai áldozat családjáról, hanem – a szerző szándékaival összhangban – sokkal általánosabb problémákról kíván szólni. A darab irodalmi alkotás, és mint ilyen, fikció. Mi is így tekintettünk rá (hiszen minden, amivel foglalkozunk, színdarabbá válik, előadássá formálódik); nem gondoltam, hogy a valós történet elszenvedőjének családjától, rokonaitól engedélyt kellene kérnem ahhoz, hogy ez az előadás létrejöhessen. 

Emberiességi okokból kellett volna megkeresnem a családot, ezt elmulasztottam, ezért megkövetem őket. A szándékaim az előadással tisztességesek, az előadás nem sért kegyeletet.

Ha azok, akik a sajtó munkatársai közül eddig megnyilvánultak az ügyben, megnézték volna az előadást, és aztán ítélkeztek volna, meggyőződésem, hogy az általuk használt hangnem eltért volna attól, amivel az elmúlt napokban találkozhatott a közvélemény. A családot azért nem hívtam és nem hívom meg az előadásra, mert számukra ez az események újraélését jelenthetné, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha nekik nem is, a magyar társadalomnak fontos elvégeznie azt a gyászmunkát, amelynek segítségével talán megakadályozható lehetne a jövőben minden olyan, az olaszliszkaihoz hasonló tett, amely kiolthatja az emberi életet.”

Fotó: Fűrjes Viktória

Fotó: Fűrjes Viktória

Fotó: Fűrjes Viktória

Fotó: Fűrjes Viktória

Fotó: Fűrjes Viktória

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.