new.valasz.hu/kultura/eleg-jol-nez-ki-a-most-atadott-fertorakosi-barlangszinhaz-113608

http://new.valasz.hu/kultura/eleg-jol-nez-ki-a-most-atadott-fertorakosi-barlangszinhaz-113608

„Többet tudok magamról, mióta futok”

Öngyógyítás 246 kilométeren

/ 2017.06.19., hétfő 09:20 /
„Többet tudok magamról, mióta futok”

Már látható a mozikban a Spárta-futásról szóló, Ultra című dokumentumfilm. Nem csupán sportfilm, több annál: lebilincselő alkotás öngyógyításról, megszállottságról. Öncélú őrültség egyben lefutni hat maratont?

„Mit keresek itt esőben, az éjszaka közepén?” – teszi fel a kérdést Simonyi Balázs az általa készített, Ultra című kreatív dokumentumfilmben, amelyben maga is lefutja a leghosszabb távot, amire csak versenyt szerveznek a Földön. A 246 kilométert nem először teljesítette a filmrendező. Zsinórban négyszer jutott el futva Athén belvárosából a Peloponnészoszi-félszigeten át a spártai főutcáig, hogy megérinthesse Leónidasz király szobrának lábát. Az idei versenyen is induló Simonyi többéves tapasztalatából remek filmet gyúrt össze, amelynek létrejötte maga is maratoni teljesítmény. Négy év alatt készült el, és arra a kérdésre keresi a választ, amit Simonyi az éjszaka közepén feltett: mire jó ez az embert próbáló hosszútávfutás? Magamutogatás? Nádszálvékony emberek öncélú versengése? Mint kiderül, egyik sem.

Görög dráma

„Az Ultra egy görög dráma, amelyben van katarzis, sok antihős és nemes elbukás, részvét. Én vagyok a kórus: mindent kimondok, bevezetem a nézőt az ultrafutós világba, értelmezem a látottakat, pőrén artikulálom az érzéseimet. De ez a dráma nem csupán rólam szól – mondja a Heti Válasznak Simonyi Balázs. – A nézők megismerhetik Szabó Bélát, a kisvárosi pénzügyi kontrollert, aki már ötször próbálkozott sikertelenül – nevezését nem fogadják el a szervezők, így ő versenyen kívül »Privát Spartathlont« fut. Izgulhatunk, vajon ezúttal sikerül-e neki. De ott van a német Annett Bahlcke, aki felnőtt gyermeke elvesztését dolgozza fel az ultratávon. Vagy látjuk, hogyan kovácsol össze a Spartathlon egy francia családot, ahol apa és mentális nehézségekkel küzdő fia is fut, az édesanya pedig a kísérőjük.”

E példák is mutatják: a filmben a Spárta-futás tétje nem a harc az idővel, sokkal inkább bizonyítási vágy, gyászmunka, családterápia. A futók életében húzódó tragédiák, esendőségek és kihívások valóban drámai súlyt adnak a filmnek, amely elsősorban nem a sportteljesítményről szól.

A Spartathlonon nincs pénzdíjazás, ezért a néző elengedheti a modern élsporttal kapcsolatos előítéleteit. Pénz híján nincs ok manipulációra, doppingolásra, csak a személyes indíttatás számít.

Így voltak ezzel a verseny kitalálói is. A Spartathlont 1983 óta rendezik meg, az antik előd után immár önkéntes alapon. 1982-ben ugyanis az ötletgazda John Fodent, a brit légierő egy kori tisztjét négy társa is elkísérte, hogy ellenőrizzék az ókori krónikás állításait. Hérodotosz elbeszélése szerint Kr. e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni parancsnok küldöncöt menesztett Spártába, hogy segítséget kérjen Leónidasz királytól a perzsák ellen. Az öt újkori futó közül csak egynek sikerült a Hérodotosz által feljegyzett másfél nap alatt teljesíteni a távot, a következő évben viszont már együtt szervezték meg a Spartathlont, amit azóta is évről évre megtartanak.

Magyar virtus

Az indulók között rendre feltűnnek magyarok is, sőt a női mezőnyt gyakorlatilag évek óta két magyar uralja. Lubics Szilvia háromszor nyert már Spartathlont, az elmúlt két év győztese pedig az egri születésű, de amerikai színekben versenyző Nagy Katalin volt. Lubics háromgyermekes anyaként, zalai fogorvosi praxisa mellett fut, s állítja, amióta sportol, nem volt beteg. Ahogy négy éve aratott győzelme után lapunknak elmondta, erősen motiválja, hogy megmutassa, milyen is a magyar virtus. „Most az utolsó húsz kilométeren már nagyon fáradt voltam, és úgy futottam, hogy közben énekeltem magamban a Himnuszt – hallani akartam a dobogó tetején. 2011-ben ugyanis olyan kimerült voltam, hogy nem tudtam részt venni az eredményhirdetésen. Miattam szólt a magyar Himnusz, és nem hallhattam! Megfogadtam: ez még egyszer nem fordulhat elő.”

„A minden sportoló motivációját meghatározó kihívás az ultrafutók számára még fontosabb tényező. Vonzza őket a szinte teljesíthetetlennek tűnő akadályok átlépése, mert ez saját lehetőségeik túlszárnyalására ösztönzi őket. Hasonlóan a hegymászóhoz, akit megkérdeztek, miért mászta meg a Mount Everestet, s azt válaszolta: mert ott volt” – mondja Lénárt Ágota sportpszichológus, aki Risztov Éva, Gyurta Dániel és Lubics Szilvia felkészülését is segítette korábban.

Szerinte tökéletes fizikai felkészülés esetén is a Spartathlon is alapvetően fejben dől el, mert a futók a verseny előtt feltérképezik és gondolatban végigfutják a távot. „Erre csak az képes, aki úgy fut, mintha naplóból olvasná, mert így nem éri váratlanul a rengeteg holtpont, és azon a vágyon is uralkodni tud, hogy feladja. Ismertem olyan versenyzőt, aki futás közben rosszul lett, infúzióra kötötték, majd kisvártatva felállt, és könyörgött az ügyeletes orvosnak, hogy engedjék vissza versenyezni. Futhatott, és végül nyert.”

A filmben is elhangzik, hogy ennek a megdöbbentő motivációnak a forrása az a tudat, hogy a futásban az a legjobb, amikor véget ér. Ezért kérdeztük a sportpszichológust, vajon a megnyugvásért, kimerültség érzéséért futnak-e az emberek hosszú távon. „Sokan gondolják, hogy a futás befejeztével felszabaduló béta-endorfin motiválja ezeket a sportolókat. És igaz, ami igaz, ha a béta-endorfin drog lenne, minden vetélytársat kiszorítana a piacról. A köznyelvben csak boldogsághormonként említett endorfin azonban kívülről nem tud a szervezetbe jutni, tehát sosem lesz belőle kábítószer – mondja Lénárt Ágota. – Ezzel együtt a sportolókat aligha ez motiválja: a béta-endorfin felszabadulásához ugyanis egyre nagyobb teljesítmény elérése szükséges. Azaz minél jobb futó valaki, annál többet kell edzenie, hogy megtapasztalja.” Vagyis életünk első maratonja után valószínűleg érezzük ezt a páratlan boldogságot, a harmadik, tizedik után azonban korántsem biztos.

A mítoszok vége

„A béta-endorfin vagy az adrenalin mint motiváló erő éppúgy a futáshoz kapcsolódó mítosz, mint az, hogy a hosszútávfutó magányos vagy hogy tönkremennek az ízületeink az aszfalton történő futástól. Az sem igaz, hogy a megérkezés mindenkit elégedettséggel tölt el. Egy barátom Spártába érve azt mondta: éppen most vesztette el az álmát, hiszen teljesítette a vágyott célt” – mondja Simonyi. Akkor mégis mi végre ez a sok futás? „2007 karácsonyán depressziósan ücsörögtem, magánéleti válság és szakmai mélypont is volt ez számomra. Akkor találtam ki, futni fogok. Két hónappal később már a barcelonai maratont teljesítettem. Felesleges mohóságnak, elsietett tempónak tartom ezt utólag, de így volt.” 2013-ban teljesítette először a Spartathlont, majd azóta még háromszor.

S hogy sikerült-e a filmrendezőnek a futással megszabadulni a depressziótól? „Mindenki úgy képzeli, hogy az ultrafutók mindent az edzésnek rendelnek alá, pedig messze nincs így. Ha időm engedi, ötször-hatszor futok egy héten, gyakran rekreációként kisebbik fiammal a babakocsival, tehát nem hajtom túl magam” – mondja Simonyi Balázs. A mai korszerű cipők, porcerősítők és az edzéstervek mellett gyakorlatilag elenyésző a sérülés kockázata. Szerinte az ultrafutás esetében amúgy is túlértékelik az emberek a fizikai igénybevételt, holott ez elsősorban mentális sport. Mint mondja, a verseny közbeni feladások több mint kilencven százalékban lelki eredetűek, és alig fordul elő, hogy valaki kezelhetetlen sérülés miatt kénytelen idő előtt kiszállni a versenyből.

„A futás az életmódom részévé vált, számomra ez öngyógyítási folyamat. Fontos persze hangsúlyozni: ahogy az alkohol vagy a drog, úgy a futás sem old meg semmit az ember életében. Viszont többet tudok magamról, mióta futok, és az életem lényegére vonatkozó kérdések feltevésében, így a művészi munkában is segít. Tartást, rendszert, hitet, alázatot kaptam a futástól. Egyszóval: csak pozitív hatása van. Ha valaki elmegy egy futóversenyre, akár egy nagy tömegrendezvényre, érdemes körülnézni: csupa egymást segítő, mosolygó ember. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kedvező hatások nemcsak egyénileg, hanem társadalmi szinten is érvényesülhetnének.” Amihez Simonyi szerint csupán arra van szükség, hogy aki kedvet érez, fusson. Sosem késő elkezdeni, szerinte egy átlagos testalkatú, 20 és 50 év közötti ember megfelelő odafigyeléssel, különösebb véráldozat nélkül is képes egy év alatt olyan szintre eljutni, hogy lefusson egy maratont. Persze nem a táv a lényeg, hanem maga a cél és az érte tett erőfeszítések – mert nem szégyen a futás, de hasznos.

* * *

HOL LÁTHATÓ AZ ULTRA?

Az HBO-előfizetők már láthatták a filmet, amelyet immár mozis elővetítéseken is meg lehet tekinteni vidéken és a fővárosban. Hivatalos premier ősszel. A folyamatosan frissülő Facebook.com/ ultradocumentary oldalon az alkotók tájékoztatást adnak a vetítések és közönségtalálkozók helyszínéről és időpontjáról. Ez a film megérdemli a filmszínházi vetítést, meg aztán moziban az 1200 méteres hegy is nagyobbnak tűnik.

FUSSA LE FEJBEN A SPARTATHLONT!

Ha ön kvalifikálta magát a Spartathlonra, azaz például lefutott egy 100 kilométeres versenyt 10 és fél óránál gyorsabban, már indulhat is, hogy 36 óra alatt legyőzze az Athén és Spárta közötti 246 kilométeres távot. Aggodalomra semmi ok, a kellemes szeptemberi utószezon kiváló körülményeket biztosít a futáshoz. Az első – Korinthoszig tartó – szakasz 81 kilométerét kilenc és fél óra alatt kell teljesíteni, ami éppenséggel nem kocogótempó. Ha valaki túllépi az időszintet, kizárják. Ezután kicsit vissza lehet venni a sebességből, de a gyaloglás ritkán fér bele. A Parthenio-hegy megmászásakor viszont más előrehaladási mód nemigen van: a futás 159. kilométerénél lévő 1200 méteres hegy lábához éjszaka érkeznek a versenyzők, az 500 méteres szintkülönbséget kellemetlen, köves ösvényen kell megtenniük – 20-22 óra futás után. Sok futó hallucinációs élményekről számol be a hegyet követő szakaszon. Sokáig azonban nem érdemes a víziókon merengeni, mert még hátravan 90 kilométer. Aki beér, kap egy babérkoszorút, meg egy korsó vizet. Ha nagyon szomjas, nyilván többet is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Erdélyi magyar politikus Katalóniáról: „Nekünk ez egyértelműen rossz”

Egyértelműen árt az erdélyi magyaroknak a katalóniai függetlenségi krízis – mondja Korodi Attila, az RMDSZ képviselője, aki szerint a Székelyföldnek Dél-Tirol lehet követendő minta. December 1. évfordulója nyomasztó árnyékot vet, de az ukrán oktatási törvény ellen sikerült vállvetve küzdeni a románokkal. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Vona Gábor rokonszenvvel figyeli a Momentum szárnybontogatásait

„Üdítő volt a vita őszintesége, nyitottsága, barátságos légköre” – mondja Vona Gábor arról a szeptemberi alkalomról, amikor a Szeretem Magyarországot Klub vendégeként zártkörű találkozón vett részt főként liberális-baloldali értelmiségiekkel. A Jobbik-elnök érdeklődésünkre meglepően barátságosan fogalmaz a programját múlt héten prezentáló Momentummal kapcsolatban is. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.

Kormánypárti abszurd: Semjén Zsolt hazaárulózza Navracsics Tibort

Váratlan nézeteltérés alakult ki a Fideszben: egyesek sátánoznak, mások eltartják maguktól a „Soros-tervet”. Azonban a valódi veszély nem a pénzember felől, hanem belülről fenyegeti Európát – egy konzervatív kiáltvány szerint eltűnik a kultúránk, ha nem születnek gyerekek. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

Ingatlanpanama a Feneketlen-tónál? – Lázár János kemény lépésre szánta el magát

Nahát, lesz következménye egy újságcikknek!? Azonnali vizsgálatra utasította a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) Lázár János a Feneketlen-tó melletti telekprivatizáció ügyében, melyet a Heti Válasz tárt fel – tájékoztatta lapunkat a Miniszterelnökség. Közben már csaknem ezren csatlakoztak a Buda Gardens-óriáslakópark elleni petícióhoz.