Unortodox film 1956-ról

/ 2013.05.20., hétfő 11:27 /
Unortodox film 1956-ról

A Heti Válasz Filmklub szerdán mutatja be a Szabadság – Különjárat című magyar filmet, amely 1956 egy eddig kevéssé ismert, de nagyon izgalmas eseményét, egy repülőgép-eltérítést dolgoz fel. Fazakas Péter rendezővel és Köbli Norbert forgatókönyvíróval beszélgettünk a forradalom előszeléről, az 56-os évfordulóra készülő mozidömpingről, s hogy miért jó, hogy újra van magyar tévéfilmgyártás.

Fazakas Péter rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró (fotók: Sebestyén László)

Fogalmazhatunk úgy, hogy az 1957-ben játszódó, A vizsga című sikerfilm után a forgatókönyvíró újabb remek 56-os témára talált az állambiztonsági levéltárban, s ebből lett a jövő héten debütáló Szabadság – Különjárat?

Köbli Norbert: Majdnem így történt: A vizsga óta egyébként kutatói engedélyem is van az állambiztonsági levéltárban, amire büszke is vagyok. Amikor az aktákat olvasom, mindig megakad a szemem valami érdekességen, de a Szabadság – Különjárat alaptörténetére nem így találtam rá. Különben most már próbálok eltávolodni az 1956 körüli időszaktól, az a filmterv, amelyen jelenleg dolgozom, 100 évvel ezelőtt játszódik, úgyhogy nem tartok tőle, hogy rajtam marad az „56-os filmes” bélyeg.

A forradalom ötvenedik évfordulójára rengeteg tematikus film készült. A vicces folyosói pletykák szerint az egyik döntéshozó egyszer azt mondta, ő már arra is ad pénzt, ha a pályázónak az irányítószámában benne van 56. Ezek után van még téma 1956-ban?

Fazakas Péter: 2005-ben tényleg sokan nyertek 56-os témákkal a Magyar Mozgókép Közalapítványnál, de ezek a filmek aztán döntően nem készültek el az évfordulóra. Mi ebben a dömpingszerű pályázásban nem vettünk részt, ahogy most sem valamiféle kerek évszám, hanem a történet vezetett bennünket. Nem múltba révedést akartunk, de nem is divatoskodó mai filmet, ami inkább egy videoklipre hasonlít. Arra törekedtünk, hogy a végső hatás letisztult és megállapodott legyen.

K. N.: A Szabadság – Különjárat unortodox 56-os film. Írás közben ennek az a titka, hogy minden a témához kapcsolódó közhelyen túl kell lépni, mindent meg kell kérdőjelezni, amit tudsz a korról vagy amit tanítottak neked. Ha zsigeri kérdéseket teszünk fel – mi hogyan döntöttünk vagy viselkedtünk volna hasonló helyzetben -, élővé válik a történet, és elkerüljük a történelmitabló-gyártást. Ha íróként választ találok ezekre a kérdésekre, a fiatal színészek is képesek lesznek arra, hogy átélhetővé váljon a film. Amikor a Made in Hungáriát készítettük, a forgalmazóban felmerült, hogy ez a történet túl régen, közel ötven éve játszódik. Aggódott, hogy kit fog érdekelni mindez. De pusztán attól, hogy 16-20 éves emberek bejöttek és táncoltak, jól érezték magukat, a filmvászon megtelt energiával – ettől az egész olyan volt, mintha mai fiatalokról szólna.

Korábban a Heti Válasz is megírta, hogy Hules Endre, Amerikában élő rendező-producer már felfedezte ezt a történetet, mi több, hollywoodi léptékű produkciót szeretne készíteni belőle. Nem plagizálták az ő terveit?

K. N.: Azt hiszem, még csak szinopszist írt belőle, ami az egyik túlélő, Iszák Ferenc Free for All to Freedom (Szabadrepülés) című regényére épül. Mi azonban már azelőtt elkészültünk a forgatókönyvvel, hogy ennek a kötetnek a híre eljutott volna Magyarországra, ráadásul azóta sem olvastuk a regényt, mert mi nem elsősorban a visszaemlékezések hiteles bemutatására törekedtünk, hanem a rendkívül izgalmas alaptörténetből indultunk ki. Márpedig ez közkincs. Nemcsak az állambiztonsági levéltár, a Szabad Nép is rendszeresen foglalkozott annak idején a témával, nemrég pedig a Múlt-kor című magazin készített összeállítást az 1956. júliusi eseményekről. Nem véletlenül: ez a történet bármelyik újságíró vagy író agyát beindítaná.

F. P.: Minket nem is elsősorban a történeti hitelesség izgatott, hanem egy valós alapokra épülő fikciós film. Eredetileg például hét gépeltérítő volt, amit mi sokalltunk. Egyrészt egy 15 fős repülőgépen ez annyit jelent, hogy minden második utas gépeltérítő, ami – mégha igaz is – furcsán festett volna a filmben. Másrészt ennyi szereplő bemutatására, a karaktereket megrajzolására egy ötven perces tévéfilm esetében nincs is idő. Ezért lett az eredeti hét gépeltérítőből nálunk három, akik lényegében kitalált személyek.

K. N.: Különben szerintem nem reménytelen ez a történet Hollywoodban sem. Jellemző, hogy amikor megérkeztem az első forgatási napra, a hangmérnökünk azzal fogadott: Amerikában az ilyen sztorikat több milliárd forintnyi költségvetésből, nagy sztárokkal viszik vászonra. Mi a történet magját dolgoztuk fel, de a szereplők elő- és utóélete sem érdektelen, ezért mindenképpen lehetne belőle egy jó kis hollywoodi filmet készíteni.

Néhány forrás szerint ez volt az első magyarországi gépeltérítés. Igaz ez?

F. P.: Nem, a forgatás helyszínén, a budaörsi reptéren mesélték nekünk, hogy már 1949-ben is volt egy eset, amikor egy pécsi járatot foglaltak el. Ráadásul hasonlóan érdekes körülmények között, az utolsó gépeltérítő rabbinak öltözve jutott át az ellenőrzésen. Ha jól emlékszem, 1951-ben Csehszlovákiában is történt hasonló gépeltérítés, ami a mi magyarjainkat is inspirálhatta.

Eredetileg lábatlani cementgyári munkások voltak a gépeltérítők, a Szabadság – Különjáratban a főszereplő Pacek bokszoló, aki elvágyódik, mert nem engedik külföldre mérkőzésekre.

F. P.: Azt akartuk, hogy a szereplőink ne ideológiai, hanem ma is átélhető, személyes okok miatt akarjanak Nyugatra menni.

K. N.: Ugyanakkor Pacek sértettsége mögött azért van némi szabadságharcos filozófia – de miért ne lehetne? Sok sportolónk nem tudott megbékélni azzal, hogy nem engedték külföldre. Emlékezetes Papp Laci esete, aki nem állhatott profinak, mégsem távozott, és végül köztiszteletben élhette le az életét. De sok focista másként döntött. És mivel akkorban nem úgy ment, hogy ha idehaza nem vesznek fel az egyetemre – ahogy másik főszereplőnk, Misi is járt „kulák” származása miatt -, akkor kimegyek mondjuk Londonba dolgozni. Ha külföld, nem volt más választás: valahogy át kellett szökni a vasfüggönyön.

 
Ugyanakkor a filmjük arról a dilemmáról is szól, hogy mihez lehet kezdeni a szabadsággal. A menni vagy maradni kérdése teszi aktuálissá a történetet.

K. N.: Amikor Rómában jártam, nekem is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ott élni. Hányan mondják ezt! De ott jöttem rá, hogy bárhová is menjen az ember, mindenhová viszi magával saját magát. Akárhogy változik is a helyszín, a környezet, az ember mindig ott lesz önmagával – és ez a legnagyobb teher, amitől nem szabadulhat. Csak akkor tudunk dönteni ebben a kérdésben, ha először magunkban teszünk rendet. Mivel a filmünk szereplőiben nincs rend, végig kell rágniuk magukat ezen a dilemmán.

A filmesek között az elmúlt évek egyik visszatérő panasza volt, hogy nincs pénz tévéfilmre, pedig sok néző tekint vissza nosztalgiával a régi idők tévéjátékaira. A sorozatok mellett életképes még a tévéfilm műfaja?

K. N.: Ha kompetens ember közelébe kerültem, mindig szorgalmaztam, hogy legyenek tévéfilmek, mert ez jó forma olyan témák számára, amelyeket a mozik és a Magyar Nemzeti Filmalap nem vállal fel. Problémás, történelmi, esetleg kis léptékű történetekre gondolok, amelyek ugyanakkor nagyon érdekesek. Emellett az is nagyon fontos, hogy közszolgálati legyen mindez. Amerikában és az Egyesült Államokban érdekes módon az HBO vállal fel olyan közszolgálati témákat, mint amilyen Agnieszka Holland nemrég bemutatott Olthatatlan című három részes sorozata volt a 69-es prágai eseményekről. Éppen ezért nagyon örültem, hogy a Médiatanács kezdeményezte, hogy legyenek magyar tévéfilmek. Ahogy a mi történetünk is, számtalan sorsforduló volt a XX. században, amelyek fikciós feldolgozásért kiáltanak, mert ez egészen másként hat a közönségre, mint a dokumentumfilm.

F. P.: Ráadásul egészen más közönséget lehet elérni a televízión keresztül, mint a mozikban. A „közszolgálatiság” pedig lehetővé teszi, hogy ne a kereskedelmi érték legyen az elsődleges szempont, hanem hogy olyan történeteket mesélhessünk el, amelyek az itt élő, hétköznapi emberek számára fontos személyes és társadalmi kérdéseket feszegetnek, akár kísérletezőbb felfogásban. Bár egy-egy alkotás született az elmúlt években is, a tavalyi kiírás volt régóta az első, amely kifejezetten célul tűzte ki, hogy készüljenek újra tévéfilmek.

K. N.: Ha jobban megnézzük, a tévé- és a mozifilm között az első két hét a különbség, utána ugyanaz a sorsuk: DVD-re kerül, kommentelik az emberek, letölthetővé válik. Ráadásul mint a mi esetünkben: egyszer moziban be lehet mutatni a tévéfilmet is. A két műfaj közötti presztízskülönbség ezek miatt csökkenőben van. A tévéfilm a 90-es években sokat veszített egykori népszerűségéből, és a kritikusokban is kialakult az az előítélet, hogy a tévében nem történnek izgalmas dolgok – leszámítva persze a bulvárt. Ez számunkra előny is: a kertek alatt jóval kisebb a figyelem, de a nyomás is, mint egy játékfilm esetében. Nem szorít minket, hogy nyolc év után nekiállhatunk egy mozifilmnek, és tudjuk, hogy azok, akik elől elnyertük a lehetőséget, árgus szemekkel figyelnek bennünket, ami miatt nekünk feltétlenül valami létösszegző művet kell készítenünk.

A film „főszereplője”: a Li-2-es utasszállító repülőgép

A kísérletezés mellett az alacsony költségvetés nyilván kompromisszumokra is késztette az alkotókat.

F. P.: Lényegi dologban alig. Noha az első forgatókönyvben még szerepelt, hogy a repülőgéppel a történet egy pontján különböző manővereket hajt végre a pilóta. Ehhez egy hidraulikus mozgató szerkezetre kellett volna az egész díszletet építeni. Kiderült, hogy mindez húsz százalékkal megnövelte volna a költségvetést, így erről végül le kellett mondanunk. A szereplőválogatásnál viszont nem volt szükség kompromisszumra: hosszú ideig kerestük a megfelelő színészeket, és nem kellett mérlegelnünk más szempontok szerint, csak hogy kire illik leginkább az adott szerep.

 

„A magyar nép, népi demokráciánk mindenre elszánt ellenségei”

A Szabadság - Különjárat című film igaz történetet dolgoz fel. A korabeli sajtó, így a Szabad Nép is beszámolt az eseményekről. A kommunista párt központi lapja 1956. július 15-i számának - sajátos hangszerelésű - cikkében a következőket találjuk: „1956. július 13-án, pénteken délután 14.53 órakor a Budapest-Szombathely között menetrend szerint közlekedő utasszállító repülőgépen bűnös személyek aljas támadást intéztek a repülőgép személyzete és utasai ellen. Kényszer alkalmazásával átvették a repülőgép vezetését és eltérve a menetiránytól, Nyugat-Németországba vitték a gépet.

A magyar kormány intézkedik, hogy a gép utasai és személyzete mielőbb visszatérhessenek hazájukba. Lépéseket tesz annak érdekében, hogy a repülőgép visszatérjen állomáshelyére, s a támadókat, a gaztett elkövetőit felelősségre vonják. (...) A legelső nyugati jelentések szerint a Budapest-Szombathely útvonalon közlekedő utasszállító repülőgépre a rendes, becsületes utasokon kívül egy héttagú, szervezett, fasiszta banda is felszállt. Vezetőjük Polyák György - aki a második világháborúban a horthysta hadseregben pilóta volt - fegyverrel is rendelkezett. A banda többi tagja ruhája alá vasdorongot rejtett el. A banda főnökének jelére, hogy »Nézzétek, ez Győr!«, a banda tagjai a mellettük levő utasokat megtámadták, a vasdorongokkal agyba-főbe verték. A gép pilótái, amikor észrevették, hogy az utastérben valami nincs rendben, megpróbálták különböző repülési manőverekkel megzavarni a támadókat. A banda tagjai, fegyverrel a kézben arra kényszerítették - az egyik pilótát kivéve - a gép személyzetét, hogy az utastérbe vonuljanak. Polyák György ezután a pilótát, homlokához nyomott revolverrel, arra kényszerítette, hogy az általa mutatott irányba és magasságba repüljön.

A nyugati jelentések szerint a repülőgép a Nürnbergtől körülbelül 50 kilométer távolságra levő ingolstadti repülőtéren ért földet. A becsületes utasok még a földön is folytatták ellenállásukat a banda tagjaival szemben. A gép 14 utasa és ötfőnyi személyzete közül az összetűzés során tizenketten - köztük több bandita - olyan sérüléseket szenvedtek, hogy azonnal kórházba kellett őket szállítani. A nyugati jelentésekből az is kiderült, hogy a banditák hosszabb ideje készültek a gengsztertámadásra, és mindnyájan a magyar nép, népi demokráciánk mindenre elszánt ellenségei.”

 


A Szabadság – Különjárat című tévéfilm rendezője Fazakas Péter, forgatókönyvírója Köbli Norbert, operatőre Nagy András. Producer: Lajos Tamás, Mink Tamás. Az 55 perces alkotás forgatása 13 napig tartott, stúdióban és a budaörsi reptéren zajlottak a felvételek. A főbb szerepekben Varju Kálmán, Tenki Réka, Lengyel Tamás, Csankó Zoltán, Epres Attila látható. A film a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült. Premier május 22-én a Heti Válasz Filmklubban.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.