„Vakok uralják a világot”

/ 2018.05.09., szerda 17:34 /

A világ túl kaotikus ahhoz, hogy összeesküvések irányítsák – mondja a Heti Válasznak John Malkovich. Harmadik magyarországi fellépése előtt megpróbáltuk megfejteni korunk egyik legkülönösebb színészének világát.

Fernando Vidal Olmos szentül hiszi, hogy a vakok föld alatti szektákba tömörülnek, és sátáni emberáldozatokat mutatnak be, hogy magukhoz ragadják a világuralmat. Beépül közéjük, hogy a Vatikánnak írt jelentéseiben leleplezze a titkos rendet. Fernando a hét éve elhunyt argentin író, Ernesto Sabato Hősökről, sírokról című regényének szereplője. Képzelgése csak lazán kapcsolódik a mű cselekményéhez, de ez annyira megfogta John Malkovichot, hogy szellemes, pszichedelikus monodrámát faragott a képzelgésből.

A Report on the Blind (Jelentés a vakokról) 2016 óta fut sikerrel a világ színpadain, és május 23-án érkezik Budapestre, a Budapesti Kongresszusi Központba. Az amerikai színész Alfred Schnittke XX. századi orosz zeneszerző zongorára és vonósokra írt concertójának disszonáns dallamaival állítja párhuzamba monológját (előadja Anastasya Terenkova és az Óbudai Danubia Zenekar). Anyanyelvén, angolul játszik, a közönség magyar felirattal követheti az előadást, akárcsak Malkovich eddigi budapesti fellépésein. Hat éven belül ez már a harmadik: 2012-ben a Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai, tavaly a Just Call Me God – A diktátor utolsó beszéde című darabban láthattuk a Vígszínházban, illetve a Müpában.

Sorozatgyilkos, diktátor, mániákus – testhez álló szerepek egy művésznek, akinek a jelek szerint kivételes tehetsége van intelligens, de gonosz szereplők életre keltésére. Több mint hetven filmszerepe közül is talán ezek a legemlékezetesebbek: megszállott merénylő a Célkeresztben című Clint Eastwood-moziban, egzaltált arisztokrata a Veszedelmes viszonyokban. Miközben olykor kommersz produkciókra is igent mond (főleg, amióta Bernie Madoff piramisjátékán elveszített kétmillió dollárt), színpadon is egyre gyakrabban látjuk. Nem véletlenül: pályája a ’70-es években a chicagói Steppenwolf társulatban indult. „A színház olyan, mint a szörf. A színész kievez, és felül a hullámra, amit a darab és a közönség ütközése kelt” – vallotta egy interjúban.

Malkovich hosszú ideig híres volt arról, hogy nem hajlandó kutatásokat végezni szerepeihez, mert szerinte egy színésznek egyvalamit kell ismernie: az emberi létet. Szívesen vesz részt viszont különleges projektekben. Három éve olyan filmet forgatott Robert Rodríguez rendezővel, amelyet elhelyeztek egy széfben, és csak száz év múlva, 2115-ben mutatnak be. Sandro Miller amerikai fotóssal pedig olyan ikonikus képeket kreált újra, amelyeken Salvador Dalí vagy Che Guevara bőrébe bújhatott, és mindegyiken hajszálpontosan találja el a tekintetet, a mimikát, a jellegzetes mozdulatokat. (A tárlat épp a Műcsarnokban látható, június 3-ig.) Hobbija nem kevésbé különleges: elegáns férfiviseleteket tervez és varr, ám ruhamárkája bevallása szerint inkább viszi, mintsem hozza a pénzt.

Az egyre politikusabb Hollywoodban hovatovább extravaganciának számít az is, ha valaki nem csatlakozik a Trump-fóbiás, liberális kórushoz. Márpedig Malkovich deklaráltan nem hisz semmilyen ideológiában, 1972 óta választásokon sem vesz részt. Ám nem lepődött meg a Brexiten vagy Donald Trump felemelkedésén, mert szerinte az embereknek elegük van az elitekből, ami a kozmopolita nagyvárosból nem mindig látszik. „A városra jellemző egyfajta lenézés – nyilatkozta 2016-ban a The Telegraphnak. – A nagyvárosokban élők azt hiszik, az egész ország úgy gondolkozik, mint ők, de ez nem így van.”

Amióta Izrael-barát álláspontja miatt szóváltásba keveredett a The Guardian újságírójával és egy munkáspárti brit képviselővel, ritkán nyilvánít véleményt más országok politikájáról. A kivétel Franciaország, mely a magas adóterhek miatt szerinte évtizedek óta mélyrepülésben van. Családjával tíz éven át ő is ott élt, ám egy adóvita miatt perben-haragban távoznia kellett, s a Le Monde azóta az előadásairól sem közöl kritikát. 2012-ben ugyanakkor egy kiszólása kisebb botrányt okozott akkori budapesti fellépésén: az igazgatóváltáson átesett Új Színház (Dörner Györgyöt nevezték ki) jobboldali fordulatán élcelődött. Igaz, utóbb belátta, hogy a vicc rosszul sült el, és bármilyen petíciót dugtak az orra alá Magyarországgal kapcsolatban, a helyi viszonyok nem kellő ismeretére hivatkozva egyiket sem írta alá.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.