Van-e élet a Földön kívül?

/ 2014.12.17., szerda 17:23 /

Néhány hónapon belül kétszer találkozhatnak a mozinézők Kip Thorne amerikai fizikus nevével. Rövidesen Stephen Hawking barátjaként tűnik fel A mindenség elméletében, és ő a Csillagok között című sci-fi egyik producere. Fekete lyukakról, féregjáratokról és a fizika törvényeit uralma alá hajtó emberbe vetett hitéről kérdeztük a tudóst.

– Egykor a csillagok között kerestük a helyünket, most csak fetrengünk a porban – állapítja meg a Csillagok között főhőse egy olyan jövőben, ahol az iskolákban tagadják a Holdra szállást, a NASA pedig titokban kénytelen működni. Ilyen világ felé tartanánk?

– A film eltúlozza a helyzetet, de a társadalom zöme valóban elveszítette a lelkesedését az űrkutatás, főleg az űrutazás iránt, legalábbis az Egyesült Államokban. Ez nagy fájdalom, és remélem, a film segít megfordítani a folyamatot.

– Miért fontos ez? Ön szerint is új otthon után kell nézniük a haldokló Föld lakóinak, ahogy a film űrutazói teszik?

– Egyelőre nincs a láthatáron ilyen katasztrófa, de hiszem, hogy hosszú távon több bolygón élő fajjá kell válnunk. Bármikor becsapódhat például a Földbe egy aszteroida – de mégsem ezért kell elsősorban terjeszkednünk. Hanem mert a génjeinkben kódolva van a vágy a felfedezésre, az univerzum megértésére, az előttünk tornyosuló akadályok legyőzésére. Ha ezekről a távlati célokról a napi problémák miatt lemondunk, kevesebb lesz általa az emberiség.

– A film szereplői nemcsak a Naprendszert, de a galaxist is elhagyják lakható bolygó után kutatva. Miért ne nézzünk szét először a környéken?

– A Naprendszerben kevés lakható hely van. A Marson, valamint a Jupiter és a Szaturnusz néhány holdján létrehozhatunk kolóniákat még ebben az évszázadban, de utána más csillagok felé kell tekintenünk. Ma még nem tudjuk, milyen technológiával leszünk képesek legyőzni a sok fényévnyi távolságokat, de a filmhez írt – The Science of Interstellar című – könyvemben felvázolok néhány lehetőséget: nukleáris meghajtás, fényvitorlák, fekete lyukak használata gravitációs parittyaként. Ezektől legalább három évszázadra vagyunk, de ha nem kezdünk el most gondolkodni rajtuk, sohasem valósítjuk meg őket.

– Sok ismeretterjesztő könyv jelenik meg, de kevéshez készül film 165 millió dollárból. Hogy került tudósként Hollywoodba?

– Nyolc éve kezdtem el dolgozni a filmterven Linda Obst producerrel. Az volt a célunk, hogy készüljön olyan alkotás, amelyben a tudomány nemcsak díszlet, hanem a történet része; a spekulációnak is tudományos alapja van, és semmi sem történik, amit az ismert fizikai törvények kizárnak. Olyan filmet álmodtunk, amely a világegyetem „görbített oldalán” játszódik, vagyis egzotikus jelenségeket mutat be, mint a fekete lyukak, a féregjáratok vagy a többdimenziós téridő. A sztorit Jonathan Nolan forgatókönyvíró és Christopher Nolan rendező átírta, az alapvető víziónk azonban megmaradt.

– Elvileg minden tudományos-fantasztikus filmnek teljesítenie kellene e feltételeket.

– Én mégis csak két filmet láttam, amely tudományos igényességgel mutatta be az említett jelenségeket: a 2001: Űrodüsszeiát és a Kapcsolatot. Előbbit egy fizikus, Arthur C. Clarke írta, utóbbi egy csillagász, Carl Sagan regényéből készült. Ez nem jelenti azt, hogy más sci-fit nem tudok élvezni, csak ez esetben két órára fel kell függesztenem a fizikai törvényekbe vetett hitemet.

– Ha több film tisztelné a tudományt, talán nem élne torz kép a műfajról. Sok embernek a lézerkardozás jut eszébe róla, holott épp a science fiction feszegeti az olyan kérdéseket, mint az emberiség jövője vagy az intelligencia természete.

– Így van. Gyerekkoromban és tizenévesként én is sok ihletet merítettem Isaac Asimov és Robert Heinlein sci-fi regényeiből, Asimov és George Gamow ismeretterjesztő könyveiből. Sokkal tartozom nekik, és régóta szerettem volna megfizetni az adósságomat azzal, hogy üzenetüket továbbadom a következő nemzedéknek.

– Volt Nolannek olyan ötlete, amelyet megvétózott?

– Vétójogom nem volt, végig együtt gondolkodtunk. Neki volt egy sor ötlete, ami jól mutatott volna a vásznon, de a fizika törvényei szerint lehetetlen, nekem pedig volt sok javaslatom, ami tudományosan érdekes lett volna, de nem moziba való. Mindig találtunk közös nevezőt, csak egyvalamiről kellett lebeszélnem: arról, hogy a főhős fénysebességnél gyorsabban utazhat. Az általunk lakott háromdimenziós térben nem utazhat.

– Végül mégis utazik: űrhajója egy, a Tejútrendszertől 300 fényévnyire fekvő galaxisba szökken egy perc alatt egy féregjáraton. Ez nem lehetetlen?

– A féregjárat egérút, melynek segítségével egy magasabb dimenzióban lerövidíthetünk egy olyan utat két pont között, amely a mi háromdimenziós terünkben nagyon hosszú lenne. Ezt úgy tudnám szemléltetni, ahogy az egyik szereplő teszi. Veszek egy kétdimenziós papírlapot, van rajta két pont. Az egyikből eljuthatok a másikba egy egyenes vonalon, de ez túl nagy távolság. Ám ha veszek egy magasabb dimenziót, a harmadikat, és félbehajtom a lapot, a két pont egymás fölé kerül, és átszúrhatom a papírt egy ceruzával. A ceruza a féregjárat. Ilyen a film féregjárata is, csak eggyel több dimenzióban. Hogy lehetnek-e féregjáratok a valóságban? Az elmúlt 25 év kutatásai borúlátóak: valószínűleg nem, és ha igen, csak mesterségesen hozhatja létre őket egy fejlett civilizáció. Ám kevés esély azért van, ezt használjuk ki a filmben.

– Mi a helyzet az időutazással? A történet szerint gravitációs hullámokkal lehetséges a múltba üzenni. A valóságban is?

– A helyzet hasonló a féregjáratokhoz. Mindkét területen intenzív kutatás folyik azóta, hogy Carl Sagan regényéből, a Kapcsolatból ötletet merítve két diákommal írtam egy publikációt a témában. Ez a ’80-as években volt, és azóta sokat megértettünk az időutazásról. Az eredmény itt is pesszimista: valószínűtlen, de nem kizárt, hogy lehetséges visszafelé menni az időben. A kérdés eldöntéséhez ismernünk kellene a kvantumgravitáció törvényeit.

– Ez az, amit a köznyelv a „mindenség elméletének” nevez? Ez nem ugyanolyan zavaró, mint az „isteni részecske”?

– Nem, ez esetben helyénvaló az elnevezés. A kvantumgravitáció minden ma ismert fizikai törvényt alátámasztana és megmagyarázna, sőt olyanokat is, amelyeket még nem ismerünk.

– Ez a Szent Grál, amellyel össze lehetne hangolni a szubatomi részecskék viselkedését leíró kvantumelméletet és a gravitációt leíró általános relativitáselméletet. Mindkettőről tudjuk, hogy igaz, de azt is, hogy kizárják egymást.

– Ez fontos hozadéka lenne a kvantumgravitációnak, mert a kvantumelmélet és az általános relativitáselmélet összeegyeztethetetlenségéből tudjuk, hogy valami nem stimmel, valamire még nem jöttünk rá. De a kvantumgravitáció ennél is fontosabb. Ha ismernénk a törvényeit – és szerintem a következő néhány évtizedben megfejtjük –, akkor megtudnánk, hogyan keletkezett az univerzum, léteznek-e más univerzumok, és van-e köztük kapcsolat. Megtudnánk, mi történik egy fekete lyukban, és vissza lehet-e utazni az időben.

– A technológiánk előrébb lépne általa?

– Előbb-utóbb biztosan. Einstein munkájának sem azonnal lettek kézzelfogható eredményei. Ötven évvel a felfedezései után végezték el rajtuk az első kísérleteket, és száz évvel később lettek a mindennapok részei. A lézer alapelvét például a XX. század elején fektette le, s mára lett elterjedt technológia. Egy másik példa a kvantum-összefonódás, amit Einstein és társai fedeztek fel, és most kezd a kvantumkriptográfia révén a titkosítás fontos módszerévé válni.

– A film főhőse egy fekete lyukba „ugrik”, hogy megfejtse a kvantumgravitációt, és megmentse az emberiséget. A fekete lyukakban olyan erős a gravitáció, hogy semmi, még a fény sem tud távozni belőlük, űrhajósunk mégis túléli. Hogyan?

– Már a forgatókönyvön dolgoztunk, amikor két kollégám, Donald Marolf és Amos Ori érdekes felfedezést publikált. Régen azt hittük, hogy egy fekete lyukban egy szingularitás van: a közepe, ahol egy csillag önmagába omlott, és egyetlen pontban végtelenné nőtt a gravitáció. De kiderült, hogy van még két szingularitás a fekete lyukakban, amelyek kevéssé halálosak. Ezek egyikét közelíti meg hősünk.

– Igaz, hogy soha ilyen valóságosan nem ábrázoltak még fekete lyukat a vásznon? Az animáció annyira pontos, hogy újdonságot is felfedezett rajta, amit azóta publikált.

– Igaz, bár nem korszakalkotó felfedezésről van szó. A gravitációs lencsehatásról meglévő tudásunkat pontosítottuk. Ez az a hatás, ami miatt a fekete lyuk körül keringő, izzó gázból álló fényes gyűrűt, az akkréciós korongot ilyen furcsának látjuk (nyitóképünkön). Ez a korong valójában ugyanolyan formájú, mint a Szaturnusz gyűrűje. A fekete lyuknak azonban olyan erős a gravitációja, hogy még a fény útját is eltéríti. A korong fekete lyuk mögötti részének tetejéről érkező fénysugarak ezért a fekete lyuk fölött, az aljáról érkező fénysugarak pedig a lyuk alatt látszanak. Ezért tűnik úgy, hogy két korong is van, pedig az csak egy.

– A filmbéli fekete lyukban az is kiderül, hogy a fizikai törvények mellett a szeretet is fontos alkotóeleme az univerzumnak. Ez illik a világképébe?

– Vallom, hogy a szeretet az emberi lét kulcsfontosságú alkotóeleme. A film szerint ennél is több, amiben nem vagyok biztos, de ez már a rendező művészi szabadságának része.

– A Csillagok között a remény filmje: bemutatja az önzést és a butaságot, de az ember végül megmenekül, és nem jótékony külső beavatkozás, hanem leleményessége által.

– Kétségkívül optimista üzenetet fogalmaztunk meg. Olyan univerzumban élünk, amelyet a fizika törvényei irányítanak. Törvények, amelyeket képesek vagyunk megfejteni, uralmunk alá hajtani és kihasználni sorsunk alakítására. Anélkül, hogy magasabb dimenzióban élő lények segítenének, meg tudunk birkózni bármilyen katasztrófával, amit a világmindenség az utunkba gördíthet, vagy magunknak idézünk elő. Ennek azonban feltétele, hogy az emberiség kellően nagy hányada értse és tisztelje a tudományt. Hogy hogyan működik, mit tanít az univerzumról, a Földről és az életről. Hogy mit érhetünk el általa és mik a korlátai. Remélem, a filmmel hozzájárultunk ehhez, és sok gyereket indítottunk el a tudomány felé.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.