Vathy Zsuzsa halálára

/ 2017.01.09., hétfő 12:30 /
Vathy Zsuzsa halálára

Vasárnapra virradóra váratlanul elhunyt Vathy Zuzsa Márai Sándor-díjas író. 76 éves volt, de akár egy évtizedet is letagadhatott volna a korából, mert mint férje, Lázár Ervin mondogatta büszkén: Zsuzsi nem bölcsész, tud vigyázni, nem mérgezi magát, rendszeresen tornázik, szép fiatalasszony marad mindörökre.

Igen, szép, vonzó asszonyként állt színpadra, amikor nemrég kerek születésnapján köszöntötték olvasói, barátai. Sokan azon a megindító irodalmi esten, amelyen korai és késői novellái egyaránt elhangzottak, döbbentek rá, hogy milyen kiváló író áll előttük. Pedig tucatnyi könyve – novellák, kisregények, riportok – jelent meg 1969 óta, mikor végleg sutba dobta vegyészmérnöki diplomáját, és az újságírásnak, szerkesztésnek, írásnak szentelte életét. Vathy Zsuzsa pontosan ismerte saját tehetsége természetét, nem akart nagy életmeséket kitalálni, azt kereste, hol kínál fel neki a valóság, az utca, a kis- és nagyváros izgalmas történeteket és figurákat. Földhöz kötött realistának vallotta magát. Hajléktalanok, háttérbe szorított értelmiségiek, meghurcolt 56-osok, szakmájukért rajongó porcelánfestők, küszködő cigánycsaládok egyaránt a látókörébe kerültek. Az ötvenes években eszmélkedő, egykori veszprémi úrilány mindig, miden helyzetben az elesettekkel volt szolidáris.

Férje, Lázár Ervin tíz évvel ezelőtt bekövetkezett halála után a súlyos veszteséget megindító „Ervin-novellákban” dolgozta fel, őszintén megvallva, hogy a szeretet természetét társától tanulta meg.

A Helikon Kiadó Vathy Zsuzsa 75. születésnapjára jelentette meg a Ki nevet a végén? (Válogatott novellák és kisregények) című közel ötszáz oldalas kötetet, amelyet lapunk is a tavalyi év tíz legjobb kötete közé sorolt. Persze hogy jólesett neki az elismerés, de legalább olyan fontos volt, hogy Lázár Ervin ugyancsak tavaly megjelent válogatott novellái eljussanak az iskolákba.

Vathy Zsuzsa több más lap mellett a Heti Válasznak is adott írásokat, s mi örömmel közöltük őket. A barátunk volt. Hiányozni fog.  

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!